Gabriel Attal miniszterelnök a hírek szerint arra kérte, hogy menessze őt, csak a törvényhozáshoz ne nyúljon, ám az államfő hajthatatlan maradt. Azóta Emmanuel Macrontól eltávolodtak szövetségesei, köztük Édouard Philippe a Horizontok nevű párt elnöke, vagy Francois Bayrou, a centrista Modem vezetője. A választás kétfordulós, június 30-án és július 7-én tartják, a kormányzó többséget támogatók nem értik, mi szükség volt rá, hiszen Franciaországot szinte átadja a szélsőjobbnak. Ha a RN kormányfőjelöltje, a mindössze 28 éves Jordan Bardella abszolút többséget szerezne és miniszterelnök lenne, ugyan nem lenne Franciaország teljhatalmú ura, hiszen elnöki köztársaságról van szó, de akadályozhatja például Ukrajna támogatását, az ukránok kiképzését, vagy fegyverek szállítását az agresszió sújtotta országnak.
Az elnök lépése után sokan úgy érezték, mintha egy politikai témájú televíziós sorozatba csöppentek volna. A francia politikai élet kezd szétesni, mintha egy gyászos végű fikció válna valóra. – Ez egy Netflix-sorozatot idéző feloszlatás volt – vélekedett Rapha Oblorca esszéíró és kommunikációs szakértő. – Az elnök ki akarta használni a sokk hatását, és egy olyan történetet akart bemutatni, amely képes az egész országot mozgósítani a valóság narratív konstrukciójának keretein belül" - mondja. A probléma az, hogy a mindentudó narrátor, akit Macron testesít meg, már nem rendelkezik elegendő tekintéllyel: nem képes egyesíteni a demokratikus erőket a szélsőjobbal szemben. A RN illusztris alakjától, Marine Le Pentől már nem tartanak a franciák, nem gondolják azt, hogy pártja hatalomra kerülése után Párizs elindul az enyészet útján.
Akad azonban egy másik feltételezés is. Macron célja valójában éppen az, hogy lehetővé tegye a kormányzást a Nemzeti Tömörülés számára. Az olasz anyától és algériai apától származó Bardella mutassa csak meg, mire képes a mostani gazdasági helyzetben, amikor hatalmasra duzzadt az államadósság.
Most még meg lehet fékezni a szélsőjobb teljes előretörését, hiszen az államfőt nem lehet megkerülni. S a következő, 2027-es elnökválasztásig talán lehull a lepel, kiderül az, hogy a szélsőjobb csábító széruma nem jelent megoldást az ország gondjaira.
Macron elhozta a politikát a televíziós sorozatok univerzumába - vélekedik Christian Salmon esszéista. A parlament feloszlatásáról szóló hirtelen és impulzívnak tűnő döntést stratégák csoportjai hozták meg, hasonlóan azokhoz az írókhoz, akik a sorozatok újabb epizódjait vetik papírra – mondta az El Paísban.
Ami az erőviszonyokat illeti, a RN 34-35 százalékkal áll az élen. Ám mindig a két választási forduló közötti események a legérdekesebbek, ez az egy hét ugyanis a szövetségkötések időszaka az egyes választókörzetekben. S itt lépnek a képbe a Republikánusok. Ez a már nem is annyira mérsékelt politikai erő egykor, Jacques Chirac, vagy Nicolas Sarkozy elnöksége alatt, még más néven ugyan, de Franciaország meghatározó pártja volt. Az utóbbi tíz évben folyamatosan ment lefelé a lejtőn, s a párt elnöke Éric Ciotti úgy vélte, a LR-t úgy mentheti meg az enyészettől, ha összefog Marine Le Pen pártjával. Ciottit a pártvezetés kizárta a politikai erőből, ám egy bíróság felfüggesztette a döntést. A pártelnök azt reméli, hogy ha közösen kormányoznak majd a Nemzeti Tömörüléssel, akkor néhány zsíros kormányzati állásnak köszönhetően sikerül háttérbe szorítani az elégedetlenkedőket. Ebben lehet, hogy igaza van, de azzal, hogy megszegte – ahogy Franciaországban nevezik – a „cordon sanitaire”-t, tehát azt az alapelvet, hogy egy demokratikus párt nem fog össze a szélsőjobbal, lényegében eléri a Republikánusok teljes összeomlását. Így elképzelhető, hogy a párt a következő parlamentbe már be sem jut.
A második helyre 27-29 százalékkal a baloldali koalíció, a Népfront fut majd be. Pártszövetségről van szó, amely különböző színezetű, ideológiájú tömörüléseket foglal magában. Domináns ereje a baloldali populista Elégedetlen Franciaország, amelyet az egykori elnökjelölt, a 72 éves Jean-Luc Mélenchon vezet. Ő rendkívül megosztó személyiség. Felismerte, a pártszövetségnek komoly károkat okoz, ha továbbra is radikális követelésekkel áll elő, ezért jelezte, kissé a háttérbe vonul. Kormányfőjelöltben ugyan nem tudtak megállapodni a baloldali pártok, a szövetség legnépszerűbb politikusa azonban a szocialista Raphael Glucksmann, aki Mélenchonnal szemben elkötelezett Ukrajna támogatása iránt. Egyértelműen Európa-párti politikus, ami az LFI kolerikus kirohanásairól ismert vezetőjéről kevéssé mondható el. Glucksmann egyébként deklarálta: ha ők nyernék meg a választást, szóba sem jöhetne, hogy Mélenchon legyen a kormányfő.
A baloldali szövetség véget kíván vetni az uniós szabadkereskedelmi megállapodásoknak. A Kanadával már aláírt szabadkereskedelmi megállapodást felbontanák, a Mercosurról szóló tárgyalásokat pedig megszakítanák. Ehelyett „ökológiai és szociális protekcionizmust” vezetnének be Európa határain. A közös agrárpolitikát megreformálnák.
A Népfront emellett egy felülről jövő szociális harmonizációs mechanizmust is be akar vezetni az EU-ban. A közös programban szerepel a gazdagok jelentősebb megadóztatása.
Sokan azzal vádolják a baloldali programot, hogy nincs meg a fedezet az ígéretek végrehajtásához.
Macron szövetsége csak a harmadik mintegy húsz százalékkal. Ugyan hivatalosan Gabriel Attal irányítja a liberális párt kampányát, de az elnök médiaszerepléseit meg sem közelítheti. Macron apokalipszist vetített előre akár a szélsőjobb, akár a baloldali szövetség győzelme esetén, szerinte polgárháború törhet ki az országban.
Elképzelhető, hogy egyik tömb sem szerez többséget. Ez bizonytalan időszakot vetít előre, instabil parlamenttel. Macron újabb és újabb kormányfőket nevezhet ki. Egy évig azonban nem oszlathatja fel a parlamentet.
Sokáig titkolták a szélsőjobb programját
A legnagyobb kérdés az, mi várható, ha a Nemzeti Tömörülés kormányt tud alakítani? Marine Le Pen már a 2022-es elnökválasztás előtt jóval mérsékeltebb politikát folytatott, mint korábban és szakított azzal a gondolatával, amely szerint Franciaországnak ki kellene lépnie az Európai Unióból.
Jordan Bardella kormányfőjelölt mindenesetre sokáig ügyesen titkolta pártja programját. Igaz, nemcsak az országgal kapcsolatos elképzeléseket érték bírálatok, hanem személyét is. Egy korábbi segítője szerint a 28 éves Bardella mögött nincs tartalom. Imázsát ügyesen felépítették azzal, hogy népszerűvé vált a fiatalok által kedvelt közösségi platformon, a TikTokon, s megközelítőleg 2 millió követőre tett szert. Sokan azonban kétségbe vonják azt, hogy alkalmas lenne-e kormányfőnek.
Bardella igyekszik elfogadtatni magát az üzleti élet szereplőivel, késlelteti azon jogszabályok hatályon kívül helyezését, amelyeket a párt ugyan korábban követelt, de a gazdaság aggódva venne tudomásul. Ezek közé tartozik egyebek mellett a nyugdíjreform felszámolása. (Igaz, ez utóbbival kapcsolatban egymással ellentétes kijelentéseket tett, így a tervek homályosak.) A gazdasági szektor felé tett gesztusként, a Le Parisiennek adott interjújában azt is mondta, nem akar „gőzhenger módjára” kormányozni. Éppen ellenkezőleg,
az elképzelésük az, hogy két szakaszban cselekedjenek: először csak sürgősségi intézkedéseket foganatosítanak, s csak később érkezik el a reformok ideje. Bejelentette továbbá azt is, hogy legalább 2027-ig, az elnökválasztás évéig elhalaszt olyan, korábban belengetett szimbolikus intézkedéseket, mint például az muszlim fátyol nyilvános viselésének tilalma.
Ugyanakkor fenntartja azt a szándékát, hogy amint hatalomra kerül, olyan intézkedéseket hoz, amelyek szerinte javítják az ország biztonságát.
Bardella szerint „szinte pénzügyi csődhöz közelítő gazdaságot kell átvennie, ezért „kötelességem rendet tenni az utcákon, de az állam bankszámláin is” – fejtette ki az algériai-olasz felmenőktől származó, Párizs egy külvárosában felnövő politikus.
Az euroszkepticizmus nem tűnt el teljesen a párt programjából. A program szerint ugyanis csökkenteni kívánják a francia hozzájárulást az Európai Unió kasszájába. Ha ezt tényleg megvalósítanák, ennek azért még komoly következményei lennének.
A 28 éves Bardella több interjúban azt állította, felkészültnek érzi magát Franciaország kormányzására, még akkor is, még akkor is, ha soha nem töltött be pozíciót egyetlen kormányban sem. Mint mondja, abszolút többségre van szükség, hogy végrehajtsa a „reformokat”, tehát ha nem lesz többsége, nem is vállalja a kormányfői megbízatást.
Macron tábora szerint Bardella ezzel csak magyarázkodik. Kifogásokkal áll elő arra, hogy ne kelljen végrehajtania „ígéretcunamiját”, hiszen kormányzati programjának nincs meg a fedezete, sőt társadalmilag kivitelezhetetlen.
Franciaországban felnőtt egy populista csodagyerek, már 28 évesen miniszterelnök lehet