- A diszkrimináció pénzbe kerül

Minek az apropóján jött létre a kiállítás?

Most ünnepeljük a 29. Budapest Pride-ot, melyet 1998 óta minden évben megrendeznek. Ez pedig nemcsak egy felvonulás, hanem egy hónapon át tartó közösségi fesztivál is. Mindez az Egyesült Államokból jön, ahol szintén egy hónapon át ünneplik az LMBTQ-közösség láthatóságát. Mi a Sokszínű Magyarországért Képviselői Csoportnál a 2022-es megalakulásunk óta minden egyes LMBT Történeti Hónapon és Budapest Pride hónapon részt veszünk programokkal, mint filmvetítésekkel és közösségi beszélgetésekkel, ebben az évben pedig újítottunk a szabadtéri kiállítással. Azt látjuk, hogy egyre nagyobb igény van arra, hogy az emberek történeti szempontból is megismerjék az LMBTQ-közösséget, hiszen jelenleg az iskolákban sem egyértelmű, hogy a téma kapcsán miről lehet beszélni, és miről nem. Olyan érzése van az embernek, mint a Kádár-rendszerben az aczéli kultúrpolitikával kapcsolatban, mivel nem tudhatja, hogy mi tiltott, tűrt vagy támogatott.

Mire fókuszál a mostani kiállítás?

Hogy melyek azok a jogok, amik az LMBTQ-embereknek még a homofób törvény és más korlátozó törvények mellett is rendelkezésükre állnak. A többségi társadalomnak is el kell fogadnia, hogy mi is emberek vagyunk, és ugyanúgy a nemzet részét alkotjuk: mi is adót fizetünk, iskolába járunk, illetve mások munkatársai, ismerősei, barátai és családtagjai vagyunk, akiknek az együttműködésére a többiek is rá vannak szorulva. A kormány viszont távol akarja tartani a többséget az LMBTQ-emberektől, de a statisztikák, főleg a nagyvárosokban, azt mutatják, hogy ez a propaganda nem hat a társadalomra. Ha kicsi arányban is, de növekszik az LMBTQ-emberek elfogadása. Ennek a kiállításnak is ez a célja: láthatóságot adni az közösségünknek, megmutatni, hogy léteznek olyan politikai képviselő erők, melyek támogatnak minket. A mostani tárlat pedig egy bátor lépés, hiszen az V. kerületben, a Károly körút és a Gerlóczy utca sarkánál található, ahol nap mint nap csomó járókelő megfordul, miközben nem mindennapos, hogy a szabad ég alatt találkozol egy ilyen kiállítással. Főleg, hogy a propagandatörvény megakadályozza, hogy a tévében, a könyvesboltokban vagy bárhol lásson az ember ilyen tartalmakat.

Mindezek fényében hogyan sikerült megszervezni ezt a kiállítást?

Eleinte azon gondolkodtunk, hogy a téma kapcsán egy filmet készítsünk-e vagy TikTok-videókat, vagy keressünk LMBTQ-aktivistákat és -influenszereket, majd indítsunk egy YouTube-sorozatot. Ezek hatásosak lehetnek, de sok múlik azon, hogy az adott oldal algoritmusa támogatni fogja-e azokat. Ezért néztünk meg, hogy Budapesten milyen lehetőségeink vannak, például Terézvárosban és Józsefvárosban, melyek kifejezetten nyitottak az LMBTQ-jogokkal kapcsolatos együttműködésekre. Aztán egy kiállítás mellett döntöttünk, melyről február-március körül elkezdődtek a tárgyalások a fővárossal, Karácsony Gergely pedig hamar igent mondott a megvalósításra. Április környékén aztán egy kolléga feltette a kérdést, hogy ezt a kiállítást egyáltalán szabadtérre, a Károly körútra ki lehet-e tenni? Ekkor gondoltunk arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban mekkora botrányt okozott, hogy a World Press Photo kiállításon egy fülöp-szigeteki meleg idősotthonban készült sorozat problémát keltett, a Néprajzi Múzeumban pedig elkordonoztak egy LMBTQ-személyeket megjelenítő képet, amit teljesen abszurdak tartok. Gondoltam is, hogy akkor a mi kiállításunkat is majd paravánok közé kell szorítani, vagy be kellene rakni a Városháza Park egy sarkába, és ki kellene írni, hogy azt csak tizennyolc éven felüliek látogathatják?

Végül hogyan döntöttek?

Nyilván kikértük több civil szervezet, illetve a Budapest Brand jogi osztályának véleményét is azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne mégis értelmezni ezt a propagandatörvényt. Válaszul pedig elküldték annak egy részletét, miszerint tiltott a homoszexualitás öncélú megjelenítése, majd mindenki egyetértett abban, hogy nincsen bírói precedens arra, hogy egy ilyen tematikájú tárlat kikerülhet-e szabad térre vagy sem. A törvénynek amúgy ez a célja: elmosni a határokat aközött, hogy mit szabad bemutatni, leírni, és mit nem. Mi aztán megrendeztük a kiállítást, azt remélve, hogy a hatalom nem feltétlenül akarja megtorolni ezeket a kezdeményezéseket.

Milyen fő témákat akartak érinteni?

Az alapállásunk az volt, hogy a jogainkért minden nap meg kell küzdenünk. Aztán arra jutottunk, hogy olyan kiállítást szervezünk, amely kitér a téma politikai aspektusára, de szó esik benne a gazdaságról is. Az LMBTQ-embereknek ugyanis van súlya e téren is: évi 63,9 és 96,9 milliárd forint a költsége az LMBTQ-emberekkel szembeni diszkriminációnak, ami egy százezer fős település éves költségvetése. Az LMBTQ-ellenes politika tehát a magyar adófizetők pénzébe kerül.

Infó: LMBTQ-jogok egy sokszínű Magyarországon. Budapest V. kerület, Károly körút és a Gerlóczy utca sarka. Megtekinthető június 22-ig