Komoly elismerést kapott csütörtök este a magyar irodalom, amikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) káprázatos temzei kilátással büszkélkedő Canary Wharf-i székházában rendezett ünnepség keretében átadott irodalmi díjat Bartis Attila vehette át a The End, A vége című 600 oldalas regényéért. A mű a New York-i non-profit kiadó, az Archipelago Books gondozásában jelent meg Judith Sollosy fordításában.
A díjkiosztó ünnepségen az EBRD francia elnöke üdvözölte a megjelenteket, köztük számos kiadó képviselőjét. Odile Renaud-Basso röviden ismertette a díj létrehozásának hátterét. A kitüntetést az EBRD befektetési területéhez tartozó közép-kelet-európai, közép-ázsiai, nyugat-balkáni és észak-afrikai országokban élő írók és fordítóik érdemelhetik ki az előző évben az Egyesült Királyságban vagy Észak-Amerikában napvilágot látott angol nyelvű könyveikért. A bank értékeli ezzel a működési körét képező világ irodalmának széleskörűségét és a hagyományok megőrzésének fontosságát is. Az EBRD Literature Prize része a bank ún. Community Initiative-jének, közösségi kezdeményezésének, melynek keretében a részvénytulajdonosok, – 71 kormány és két európai intézmény, – illetve a pénzintézet személyzete együttesen támogatnak jótékonysági és kulturális célokat. Ez a tevékenység hangsúlyozza az EBRD-nek a tagországai átalakulásában játszott szerepét is. A díj különlegessége, hogy a szerző és a mű angol nyelvre való átültetője egyenrangúságát aláhúzva egyforma arányban osztoznak a 20 ezer eurós első díjban.
A kitüntetésről döntő zsűri tagjai Maya Jaggi, író és kritikus, Maureen Freely, regényíró és fordító és a Magyarországon alighanem a leginkább ismert Philippe Sands (Kelet-nyugati utca, Patkányút), francia–brit író és nemzetközi jogi szakértő voltak. Elnöki minőségében Jaggi elmondta, hogy idén rekordmennyiségű nevezés érkezett be és már az első, tizes rövidlistára csupa olyan mű jutott be, melyeket feltétlenül érdemes elolvasni. Ami viszont egészen rendkívüli: a török Ferit Edgü The Wounded Age and Eastern Tales című regényén kívül két magyar szerző került be a hármas döntőbe. Végül kettőjük „versengéséből” Bartis Attila került ki győztesen Tóth Krisztina Vonalkódja ellenében.
Az írónő balesete miatt nem tudott részt venni az eseményen, helyette fordítója, Peter Sherwood méltatta a novelláskötetet. Érdemes talán megemlíteni, hogy a neves fordító két évvel ezelőtt elnyerte a PEN Translates, az Arts Council England támogatását a Barcode kiadására. Mint akkor lapunknak elmondta, ez az anyagi juttatás kisebb brit kiadókat – jelen esetben a Jantart – segíti hozzá ahhoz, hogy fedezni tudják új művek angolra átültetésének költségeit, egyben biztosítja, hogy a fordítók munkája komoly elismerésben és megfelelő díjazásban is részesüljön.
Maya Jaggi hangsúlyozta, hogy A vége első helyezése a zsűri egyhangú döntésén alapult. Mint mondta: „Bartis, mint író és fotográfus igazi tour de force munkájáról van szó, megsemmisítően hiteles portré tárul elénk egy, a posztkommunista Magyarország nyomása alatt élő művészről és egy, a rendőrállamban széteső családról. A nagyon eredetien megírt, a művészet erejébe vetett végtelen hitet sugárzó regény a világon mindenütt képes lesz megragadni és meglepni az olvasókat”.
Az EBRD által szigorúan őrzött titoknak köszönhetően Bartis Attila és Judith Solossy őszinte meglepetéssel, kitörő örömmel és elérzékenyülve vette át díjakat. Végtelen hosszúságúnak tűnő dedikálás után mindketten nyilatkoztak a Népszavának. Bartis Attila kiemelte, milyen fantasztikus vívmány, hogy egy ilyen fontos díj döntőjébe egyszerre két magyar író jutott be. Arra a kérdésre, vajon mennyire jut el az angol olvasótáborhoz A vége igen összetett cselekménye, mondanivalója, az egész magyar írótársadalom hibájaként rótta fel, hogy aggódik a külföldi érthetőség miatt. – Ez dőreség – jelentette ki, hiszen a magyar olvasók latin-amerikai, kínai, afrikai szerzők műveit fogyasztják minden mennyiségben, és nem merül fel probléma, hogy ne fogadnák be az egészen más néplelkeket. „Ugyanígy a magyar regények is érthetőek, még ha mások is a hangsúlyok és különböző dolgokra koncentrálnak”. A máris több mint húsz nyelvre lefordított A vége szerzője üzenetet is megfogalmazott írótársai számára.
~ Abból a szempontból is örülök az EBRD-díjnak, hogy ez minden kortárs magyar írónak, az egész magyar irodalomnak tesz jót. Hiszen Kertész Imre Nobel-díja után is a magyar írók hirtelen több külföldi megjelenési lehetőséget kaptak, mint korábban sok év alatt. Minden magyar könyv sikerét értékelni kell, mert mindegyik egy következő író előtt nyit meg kapukat.
Judith Solossy hosszú és sikeres műfordítói tevékenysége első komoly elismerését vehette át. Mint elmondta, abban a szerencsés helyzetben van, hogy ő választhatja ki azokat a magyar szerzőket, akiknek műveivel személyes közösséget érez, akiket nagyra tart, mert különben csak a szavak angolra áttétele sülne ki az elvégzett munkából. Lényeges számára, hogy az írást bele lehessen illeszteni a létező angol irodalomba. A Bartis-megbízással kivételesen a kiadó kereste meg, Nádas Péter esszékötetének lefordítása után. „Ennek a könyvnek az átültetése azt jelentette, hogy mindent el kellett felejtenem, amit korábban csináltam. Attila szövege olyan, mint a fotói, minden mondat, bekezdés fekete-fehér, szikársága nem tűr semmi pluszt, nem lehet művészkedni vele” – foglalta össze Judith Solossy.
