Csütörtökön indult a 95. Ünnepi Könyvhét, Budapesten Nádasdy Ádám nyelvész, műfordító, költő, Miskolcon pedig Tóth Krisztina beszéde nyitotta meg az eseményt. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke rövid elöljáró beszédében elmondta, hogy a nehéz körülmények ellenére idén is értékes, gazdag és sokszínű a kínálat.
– Itt az idő, hogy irodalmi termelésünk alaposabban megmutassa az olvasóknak a pénz világát –hangzott el Nádasdy Ádám beszédében a standokkal telt Vörösmarty téren, a szövegben fontos szerep jutott a pénznek. A műfordító a brit mentalitást szembeállítva a magyarral úgy fogalmazott, az angolok büszkék a pénzre, hogy adni tudnak, életükben fontos az adakozás. – Mifelénk inkább úgy vagyunk a pénzzel, mint egy szeretővel: jó, ha gyakran találkozunk, ő csak tegye a dolgát, de aztán menjen, ne követeljen részt az életünkből. – Nádasdy úgy látja, az utóbbi időben sokkal több mű született a nincstelenségről, és csak pár munka (Háy Jánostól A cégvezető vagy Kerékgyártó István művei) foglalkoztak a gazdag réteggel. – Kérem az írókat, írjanak a gazdagokról! Van ott is baj elég – jegyezte meg.
– Az író tehet úgy, mintha bejáratos volna gazdagékhoz. Shakespeare is úgy írt, mintha ott forgolódott volna – hozta a példát a nyelvész, aki szerint az igazi sznobok épp emiatt máig úgy gondolják, hogy biztosan valami arisztokrata a művek valódi szerzője. – Ez badarság! De mutassuk meg a sznoboknak, hogy mi, kis senkik is tudunk úgy írni a gazdagok konfliktusairól, mintha belülről ismernénk. Fog az menni, említhetném párhuzamosan a szexszel, tegyék a kezüket a szívükre: csak olyasmiről írtak eddig, amiben maguk is részt vettek? Na, ugye! – Nádasdy szerint ideje valahogy megtanítani a gazdagoknak, hogy adakozzanak a kultúrának, okosan megírt, nekik dedikált regényekkel rávenni őket, hogy mecénások legyenek. – Nem minden mecénás rokonszenves, de nem baj, ha hajlandó irodalomra áldozni. – a szerző a legnagyobb magyar irodalmi mecénásról, Baumgarten Ferencről elmondta, hogy zárkózott, emberkerülő alak volt, zsidó és ráadásul homoszexuális. – Ezt nem szeretni kell, hanem elfogadni – tette hozzá – ő nem kívánta meg, hogy hajbókoljanak előtte, ugyanígy nem kért hozsannázást a másik mecénás, Soros György (aki nem homoszexuális), miközben számos mű létrejöttét támogatta, és xeroxgépet vett a tanszékünknek, amivel beverte az első szöget a kommunizmus koporsójába – emlékeztetett Nádasdy Ádám.
Az elismert, sokak által szeretett, jelenleg kétlaki életet élő szerző Angliából látogatott haza Budapestre. Nádasdy Ádám több díjat (köztük államiakat) tudhat magáénak, de felhívta rá a figyelmet, hogy a mecenatúrával ellentétben az állami kitüntetéseket az adófizetők pénze fedezi. – Az élet már csak olyan, hogy a kormánytisztviselők főleg a nekik rokonszenves írókat díjazzák. Ha adnak, fogadjuk el, és legyünk méltányosak: nem mindenki rossz író, aki állami kitüntetést kap. – A szerző felhívta a figyelmet a magándíjak szükségességére, melyhez mecénások kellenek. – De soha ne hagyjuk, hogy politikai rokon- vagy ellenszenvünk rátelepedjen irodalmi ítéletünkre. Hála Istennek, szabad országban élünk, nincs cenzúra. Mindenki írjon, amiről akar, hízelegjünk bátran a milliomosoknak, közben figyeljük, és írjuk meg őket. Ha nem engednek be, az se baj, arra való a fantázia. Ne legyünk gyávák! Nincs kártékonyabb, mint az öncenzúra: az lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon. – Duplafenekű ünnepi szövegét egyszerű, frappáns felszólításokkal zárta Nádasdy Ádám: „Írók, írjatok! Olvasók, olvassatok! Mecénások, adakozzatok!”
Infó
Az Ünnepi Könyvhét június 13-tól 16-ig tart Budapesten, a Vörösmarty tértől egészen a Vigadó térig állnak már a könyves standok, rengeteg szerző dedikál. Országszerte több városban rendeznek párhuzamosan könyvhetet.
