A lengyelekben sincs már meg a pár évvel ezelőtti EU-lelkesedés. Sokat tett ezért a nyolc év jobboldali kormányzásának szorgos Nyugat-ellenes propagandája, meg az is, hogy valós tapasztalatokat szereztek az unió működéséről. Ezzel magyarázzák a szakértők a korábbinál jóval kisebb érdeklődést az EP-választás iránt, azt, hogy csupán 40,65 százalék ment el voksolni. Tavaly októberben rezsimváltó hangulatban volt az ország, rekordmennyiségű (74,38 százalék) szavazó vett részt a parlamenti választásban és biztos többséggel váltották le az egyre inkább illiberális, tekintélyuralmi tendenciákkal kormányzó jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) pártot. A Nyugat-ellenes meggyőződéseknek erős gyökerei vannak a lengyel társadalomban. Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke még a legutolsó napon is a német-francia imperialista EU-projekt rémével, a lengyel szuverenitás elvesztésével riogatta híveit.
Milyen párt a Konföderáció?
Ők lesznek az EP euroszkeptikusai között a sztárok mondta varsói barátom a lengyel szélsőjobb választási sikerét (hat EP-képviselői hely, 12,1 százalék) kommentálva. A Konföderáció valóban gyűjtőpárt szélsőséges nacionalisták, ukrángyülölő irredenták, antiszemiták, mint az EP-be küldött poroltós Braun képviselő számára, és trendi ultraliberálisok is vannak közöttük. Az utóbbi időben a párt elsősorban a fiatal férfiak között szerzett híveket, a „normálisan akarunk élni” jelszóval lép fel. Ez a politikai korrektség tagadását, a környezetvédelmi szempontok elutasítását is jelenti. A Konföderációban erős az állami beavatkozásokat, a szabályozást tagadó libertáriánus tendencia. A párt körül rendre felbukkannak olyan csoportok, személyek, akikről kiderül, hogy az orosz befolyás közvetítői.
A lengyel választási térképen most éppen nagyobb a nyugati, északi terület, ahol a liberálisabb és baloldali szavazatok vannak többségben, s visszaszorulóban a keleti, délkeleti vidék, ahol a PiS és a Konföderáció aratott. Egyesek az első világháború előtti, a Lengyelországot felosztó hatalmak közötti határokat látják ebben. Mások az ipari, városi övezetek és az agrárvidék, kisvárosok ellentétét. A nyugatosabb választói hajlandóság olyan területeken erős, ahol a második világháborús pusztítás, lakosságcserék, áttelepítések miatt szétszakadtak az évszázados társadalmi szövedékek. Ezeket a társadalmi különbségeket gyakran társítják politikai választásokkal, társadalmi hagyományokkal.
A vasárnapi szavazást egy hajszálnyival a liberális, Európa-párti Polgári Koalíció (37,05 százalék) nyerte, 21 képviselőt küld az EP-be. A PiS 36,16 százalékkal és 20 képviselővel a második helyre szorult, de erejét alapjában megőrizte. Jelentős változás viszont, hogy a dobogó harmadik helyét, kétszámjegyű eredménnyel a szélsőjobb foglalta el, 12,1 százalékot kapott a nacionalista Konföderáció pártszövetség. (Ez a párt most Brüsszelbe küldheti Grzegorz Braun nevű eddigi szejmképviselőjét. A férfi azzal került be tavaly a világmédiába, hogy poroltóval támadt a parlament épületében a zsidó chanuka ünnep alkalmából felállított gyertyatartóra.)
A PiS tavaly őszi hatalomvesztése után a rendszerváltó hangulatú Tusk-tábor holdudvara úgy gondolta, hogy az egymást követő önkormányzati, EP és a 2025-ös elnökválasztáson a liberális Európa-párti tábor gőzhengerként söpri el a konzervatív jobboldalt. Ez azonban nem történt meg. Andrzej Rychard szociológus, a LTA Filozófiai és Szociológiai Intézetének igazgatója azzal magyarázza a PiS tartós jelenlétét a politikában, hogy „a lengyelek nagy hányada azt akarja, hogy megvédjék”. Ez a hit – állítja – olyan erős, hogy a klerikális, nacionalista jobboldal korrupciós és egyéb botrányai sem képesek megrendíteni őket párthűségükben. A professzor szerint ez a társadalmi csoport megmarad, de az aránya csökkenni fog. A radikális jobboldal viszont – vélekedik – tartósan harmadik erő lesz. Ezt tudomásul kell venni, ez összeurópai tendencia – mondta.
Az Európai Néppárthoz (EPP) tartozó Polgári Koalíció az első helyet úgy érte el, hogy koalíciós partnereitől szipkázott el szavazatokat. A közös kormányzás megártott a kisebb szövetségeseknek. A Harmadik Út pártszövetség azzal lépett fel, hogy felszámolja az addigi bal-jobb, liberális-konzervatív polarizációt. Azzal viszont, hogy Tusk pártjával szövetséget kötöttek ez a megkülönböztető tulajdonsága elveszett. Ráadásul az elmúlt hónapokban a két oldal közötti ellentét tovább mélyült azzal, hogy a PiS együtt Andrzej Duda államfővel gyakorlatilag blokkolja a kormányzáshoz szükséges reformokat. A Baloldal pedig azért sorvad el, mert képtelen karaktert mutatni. Rychard professzor szerint nincs a Baloldalnak a többi demokratikus párttól eltérő véleménye sem gazdasági, sem világnézeti kérdésekben, ezért emberjogi, nőjogi, kisebbségi jogi oldalra csúszik, s ezeken a területeken képtelen eredményt elérni. Ha a törvényhozáson át is mennek a reformok, az elnök nem írja alá a törvényeket.
Lengyelország tehát megmarad a folyamatos kampányüzemmódban legalább jövő nyárig. Ez azért is veszélyes mivel az ország háborús kitettsége igen nagy. Az orosz fenyegetés nem csak verbális, a Kreml néha a lengyel/NATO légtért megsértve irányít egy-egy szárnyasrakétát Ukrajnába - kóstolgatja a védelmi képességeket. Alekszandr Lukasenko rezsimje évek óta irányít migránscsoportokat a zöldhatárra, komoly zavart, feszültséget okozva ezzel. Nemrég meghalt egy fiatal lengyel katona, akit a határkerítésnél megkéseltek. A hibridháborúnak így már halálos áldozata is van. Donald Tusk miniszterelnök két kilométer széles ütközőzóna kiépítését ígéri Belarusz határán. Ez euroszázmilliókba kerülhet. A védelmi kiadások egyre nagyobb terhet jelentenek a gazdaságra, s ugyan már megígérte Brüsszel az EU alapok megnyitását, de a pénzből kevesebb jut majd a gazdaság és életszínvonal fellendítésére épp a katonai kiadások miatt.
