Ha valamit pontatlanul definiálnak, nem megfelelő szóval jelölnek, az általában azzal okoz komoly zavarokat, hogy a megjelölt jelenséget/eseményt akarjuk a rossz meghatározáshoz igazítani. Hiszen ha valamire azt mondjuk, az ez és ez, akkor miért nem az? Ejnye! Nem biztos, hogy ez jó megközelítés. Inkább a létező, valóságos dologból kéne kiindulni. Valami azért nem az gyakran, aminek nevezzük, mert más. Efféle eltévelyedés vitának jelölni azt az eseményt, amelyre a választási kampányok végén lehetőséget adnak médiumok, majd napokig, hasábokon át morogni, hogy ez nem is volt vita. Persze hogy nem volt vita, mert természeténél, funkciójánál, műfajánál fogva nem az. És nem is lehet az. Hiszen a vitának van egy fontos alapfeltétele: a résztvevőknek ugyan eltér a véleményük, de a megoldást keresik valamire, lényegében közösen. Miközben győzködik egymást, készek a hajlékonyságra, esetleg a meghátrálásra, a másik érveinek elfogadására. Ha ez a közös igazságkeresés hiányzik, inkább szempontrendszerek, javaslatok ütköztetéséről van szó. Amit megfelelő formalizálás esetén szintén jól lehet használni egy kérdés tisztázásánál. Durván leegyszerűsítve valami hasonlót látunk a bírósági tárgyalásokon. A vádnak és a védelemnek külön képviselője van, a bíró vagy az esküdtek döntenek. Őket kell meggyőzni.
A választási vitának nevezett rendezvények inkább erre hasonlítanak. Mondhatnánk, érvelések hangzanak el témákról, és mi vagyunk a bírók.
Minket akarnak győzködni, nem egymást. Csak hát a döntésünk lehet szubjektív, nem kell összhangban lennie paragrafusokkal, logikai szabályokkal. Így a processzus közelebb áll egy szónokversenyhez, tehetségkutatóhoz, pályázók meghallgatásához. A lényeg, hogy ez nem vita, nem lehet az! Fölösleges hát azon tanakodni, ráadásul indulatosan, miért kevés két perc, hányat kéne adni, mi legyen a reagálásokkal, hogyan javítható a szerkezet. Ez nem vitafórum.
Szimbolikus eseményekről, afféle politikai gálaműsorokról van szó, amelyek legfontosabb üzenete a közélet demokratikusságának megerősítése lenne. Érdekek, álláspontok békés ütköztetése egy közös politikai térben. Többpólusú egység demonstrálása. Ünnep.
Az országunkat szélsőségesen megosztó autoriter kormányzás közéletet romboló hatása igen érzékletesen mutatkozik meg az idei EP- és önkormányzati választási kampányok „vitának” nevezett tévés-médiacsatornás finisrendezvényein.
Itt ma képtelenség a demokráciát ünnepelni.
Még a hazugság szintjén sem. A legcsillogóbban a köztévé közvetítette mindezt az EP-listavezetők egymás mellé állításával. Hiába próbálta egyenrangú erők tarka politikai terét demonstrálni, ráomlott a gyalázatos kormánypropagandista tevékenységéből származó minden feszültség. Nem mintha bármilyen erőfeszítést próbált volna tenni a korrekt hangnem, az álláspontok tiszta kifejtése érdekében. Hagyta Deutsch Tamást gátlástalanul vádaskodni, rágalmazni, nem tudta elkerülni ellenzéki megszólalók MTVA-t csapkodó kemény kiszólásait. De talán épp ez volt a cél, a demokratikus tér lehetőségének megkérdőjelezése. Az mindenesetre elgondolkoztató, komédia ide, álságos cirkusz oda, hogy minden meghívott politikai közösség képviseltette magát. A megvetett hazugsággyárba azért elmentek. Megalázó szerepet vállalva, amit két percek alatt nem lehet hősiessé varázsolni.
Azt hiszem, örülnünk kell, hogy a kormánypárt nem vett részt a demokratikus oldalon szervezett hasonló eseményeken. Magyar Péter távolmaradása pedig elgondolkodtató tiszteletlenség volt, hiszen ezen a térfélen rengetegen hisznek benne. Mindegy, az ország megosztottsága, a közélet simlissége kőkemény valóság, el kell fogadni. Ugyan az ATV és a Partizán EP-listás műsorának a hiányzók miatt nem volt politikai súlya, a buborékban legalább szívhattunk egy kis demokrácia-levegőt. Jólesett. Ha a nagy ellenzéki összefogás idején a széthúzás jeleit érzékeltük nem kis bosszúságunkra, most a megszólalók egymással szembeni magatartásában még olykor élesen eltérő álláspontjuk ellenére is fel lehetett fedezni az összetartozást. Hogy azért ez alapvetően egy elkötelezetten demokratikus közeg.
Kellemesre sikerült az ATV-n a fővárosi listavezetők szónoklása is. Igazolta, hogy minél kézzelfoghatóbb terepre érkezünk a politikai érdekképviseletben, annál kevésbé lehet mellébeszélni, szólamokkal operálni. Önkormányzati szinten jól kell ismerni az adott közösség problémáit; nincs mese, konkrét megoldási javaslatokkal kell előállni. Részben ennek, részben valós politikai súlyának köszönhető, hogy a főpolgármester-jelöltek, Karácsony Gergely és Vitézy Dávid összeengedése a Partizánon (Szentkirályi Alexandra szerencsére távol maradt) felpezsdítően tartalmas vélemény- és programcsatát hozott. Ebbe belefértek a kisebb személyeskedések, sértett megjegyzések is. Eltérő vezetői attitűdök, emberi karakterek – kiben pragmatizmusból, kiben érzékenységből van több. Ám azonos az elkötelezettség, ami elképzelhetővé tesz akár közös munkát is. Nyugodtan dönthettem el, kire szavazok, mert a másik győzelme sem fog elkeseríteni.
