;

Heti abszurd;

- Heti abszurd: Légűrverseny és a béke barátja Bagarja

„Az sms-en kívül nem sok mindenre vagyok képes az informatikában” – hallhattuk a héten Szijjártó Péter verziójában a klasszikussá vált szállóigét „nem értek a focihoz”, amit szívesen elhinnénk neki, csakhogy közben a csillagokat is letagadja az égről, mikor az orosz hackertámadásról kérdezik.

Az arroganciája és a haja még most is tart, ahogy próbálja az újságírókra visszakenni, hogy nyilvánosságra került az a levél (Milyen levél? Nem olvastam, de nem is különösebben érdekel. És ezt a levelet a levél írójától, vagy a címzettjétől kapták meg? Mert ez egy bűncselekmény! Ki az, aki titkosszolgálati dolgokról a nyilvánosság előtt beszél? Lenne, akinek érdeke lenne, hogy beszéljünk róla, mert akkor mondjuk megtudna olyan dolgokat, amiket nem kellene, és akkor adott esetben léphetne ellenünk, és sérthetné a szuverenitásunkat. Komolyan mondom, utoljára a Nap-keltében éreztem ilyet… Olyan információ, ami a szuverenitásunkat sérthette volna, nem került idegen kézbe. A kollégáim, akik ezért felelősek, megnyugtattak engem, hogy meg vagyunk védve, és én nyugodt vagyok, hogy nem történt semmi, ami szuverenitásunkat veszélyeztetné. Ez egy bűncselekmény! Bűncselekmény! Mondom, nem is láttam, nem is érdekel. Ez bűncselekmény! Mi nem szoktunk titkosszolgálati akciókról a nyilvánosság előtt nyilatkozni, tőlem nem is hallhattak semmi konkrétumot – tényleg nem. Az a cikk olyan színben állít be engem, meg minket, a kollégáimat, mintha mi az orosz érdekek szánt szándékú kiszolgálói lennénk. De én nem foglalkozom vele, van elég dolgom. Nem tudom, mi jelent meg a sajtóban, és nem is érdekel.)

Közben nem győzte hangsúlyozni, milyen nagy kegy részéről, hogy szóba áll egyáltalán újságírókkal, hiszen egykor kvázi kollégák voltak, még ha nem is a mikrofon azonos oldalán álltak, és még elnézést kért az egyik mögötte állótól, akit véletlenül letapizott, „csak nehogy félreértse!”.

A Diszkópatkányok jelenete ugrott be erről: „Te fogtad meg a seggem? Semmi baj, ha te voltál, megértem.”

Szijjártó hárítja a kompetencia látszatát is, szerinte ennyi erővel kérdezhetnék agrártémákról is, és ő már a második szónál elveszti a megértést, ha az informatikával foglalkozó kollégák beszélgetnek, meg ugye nem is nagyon használ digitális eszközöket – mint kormányfője, akinek nincs okostelefonja se, és büszke digitális analfabéta, ahogy ez nemrég egy TikTok-videójából kiderült. Csakhogy a netes mémköltészetben és a kollektív tudatban már szárnyra kapott az a kép, ahogyan a külügyminiszter maga írta le a jelenséget, és talán nem is fogalmazhatott volna pontosabban: „Mintha mi örömmel néztük volna, napozva a strandon, hogy de jó, az oroszok minden adatunkat elvitték!”. Csak közben még szólt a „kend be a hátam és szeress bátran, hisz a szerelem is napolaj”.

Pompás interjút adott lapunknak a héten Magyar Péter, többször felnevettem rajta. Például azon, ahogy beárazta az ellenzéki riválisait: „Nem véletlenül küzd mindegyik ellenzéki párt, szerintem lassan a DK is, az ötszázalékos küszöb elérésével.” Aztán még hozzátette: „a DK-nak is van egy »hívő tagozata« – kisebb, mint a Fidesznek –, de a DK-s szavazók nagy része alapvetően csak kormányváltást akart. Most már látják, hogy a DK-val soha nem lesz kormányváltás. Sőt: azt is belátták, hogy a DK akadálya a kormányváltásnak.” Okos, ravasz, mesteri, először az ellenzéket kell legyőzni, hogy aztán egyetlen valamirevaló kihívóként nekiveselkedjen a Fidesz erős embereinek.

Végül is Orbán is úgy került legutóbb hatalomra, hogy legyőzte Gyurcsányt, csak akkor még kiegyenlítettebbek voltak a harci viszonyok, 

míg most az MTVA sem vállal felelősséget a vitára hívott politikusok épségéért, vö. magukra vessenek, ha ki kell őket vezettetni, illetve Dobrev Klára még bemehet a főbejáraton, a többieknek balra van a mélygarázs.

Arra azért ne vegyünk mérget, hogy Magyar Péter nem sértegetett soha senkit, és csakis Gyurcsány Ferenc az, aki minden reggel ír neki egy hosszú levelet bibliai idézetekkel megspékelve. Valójában szeretne csak ekkora figyelmet, mert Gyurcsány heti egy (királyi többesben írt, letegező) poszton túl nem intéz hozzá szót, rutinosan nem emeli fel a friss jelöltet maga mellé. Ami persze még nem jelenti, hogy nem tart tőle, miután már a Nézőpont és több más fiktív intézet mérése szerint is a Fidesz után a Tisza párt a második legnépszerűbb. Olyannyira, hogy a hendikepes független jelöltek úgy rányomják a saját plakátjaikra, hogy közük nincs a listájukhoz – már két delikvens is lebukott ezzel, bár szerintük „bárki buzdíthat a Tisza párt melletti szavazásra”, ezt valóban nem tiltja a törvény.

Míg Gyurcsány Ferenc Komlón riogatta a helyieket, a Magyar Nemzet szerint azzal, hogy azért is kell a feleségére szavazni, „mert különben Klára dühös lesz, és este neki kell vele találkozni, és ő nem tudja kikapcsolni, mint az emberek a tv-t”,

Orbán Viktor is kampányolt egyet Vásárhelyen, hogy „nincs elég fehér keresztény ember Európában” (hát még asszony!). 

Szerinte a migrációt is az okozza, hogy a világháborúkban halomra lőtték őket, és az ő gyermekeik, unokáik hiányoznak (nem is az újabb rekordalacsony születésszám, amire méltán nem büszke a családbarát kormány). Holott korántsem biztos, hogy a leszármazottak még fehérek vagy keresztények lennének, ahogyan pont nem a kereszténység volt az elsődleges célpontja ezeknek a háborúknak, spongyát rá. Szóval van itt ez a „légüres tér” (bár ezt a népsűrűséget megirigyelnék Indiában), ahová Soros már küldené is a migránsokat. Nincs más út, mint hogy neki és kormányának el kell zavarni azokat az európai vezetőket, akik megmondják nekünk, hogy kikkel éljünk együtt, és hogyan – amivel biztosan nem a hagyományos családmodellre utalt. Azt is mondta, hallott olyan európai iskoláról, ahol kötelező fordított napot tartanak, ahol a fiúk lánynak öltöznek, és fordítva! Az őt hallgató tömeg ekkor egy emberként felszisszent, micsoda fertő, csak ettől mentsen meg minket a „no war, no gender, no migration” kormányunk. A háborúplakátos durvulásból legalább visszavettek, csak hogy kiplakátolják a „békét”, amiben Magyar Péter szerint Orbán Viktor az „ék”, ezt a grafikát véletlenül jól fején találta a propagandagyár.

Ukrajnában a háború alatt is van élet, a művészek is dolgoznak, a színházakban telt házas előadásokra tolonganak a kultúrához mint a normalitás egyik utolsó mentsvárához ragaszkodó nézők. Horváth Patrícia rendező a háború kirobbanásakor itthon önkéntesként segítette az orosz agresszió elől menekülőket, nemrég pedig Richard Nelson amerikai drámaíró-rendezőt látogatta meg Kijevben, új előadásának próbafolyamata közben, amiről a Népszavát tudósította. Ukrajnai útjáról írt beszámolója egy érzelmes utazás záró, ám bizonyosan nem utolsó fejezete.