Szinte hetente történik iskolákban olyan súlyos bántalmazás, amikor gyerekek esnek egymásnak – nem csak puszta kézzel, hanem ollóval, késsel. Mintha agresszívabbak lennének a diákok (is), és több ilyen eset fordulna elő az utóbbi években. És mivel a gyerekek mintát követnek, először a felnőtteknek kellene változniuk.
„A mértéktartás és a következetesség hiányzik a szülői nevelésből, nincs rá elég idő. Túl sok az inger, a program, mindenki mindig rohan. Épp az elcsendesedésre, egymáshoz fordulásra nem marad idő, energia, pedig a kicsiknek ez lenne a legfontosabb. A szociális minták hiányoznak, nehezebben kapcsolódnak a gyerekek egymáshoz” – mondja Perlényi Zsuzsa, aki 15 éve foglalkozik bölcsis és ovis korosztállyal. „Régebben egy százas puzzle-t ki tudtunk rakni velük, ma a kreatívitást buliként kell eladni, akkor ülnek csak le az asztalhoz. Nem tudnak lenyugodni, nehéz őket elaltatni, már a két évesek is zaklatottak. Számos szülői feladatot a bölcsőde és az óvoda próbál ellátni, de sok helyen erre nincs mód és kapacitás”– magyarázza a szakember, aki szerint a képernyő-használat már a bölcsiseknél is látszik. A képi információ többet jelent számukra, mágnesként vonzza őket a képernyő, pontosan tudja némelyikük, hogy mit hogyan kell a mobiltelefonnal csinálni.
Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus szerint ugyan féktelenebbek a verekedések, de az adatok azt bizonyítják, hogy ritkul az iskolákban a fizikai agresszió. Az iskoláskorúak magatartásáról készült nemzetközi, WHO-s kutatás szerint az 5-11. osztályosok körében az elmúlt 25 évben a verekedés gyakorisága csökkent. 2000-ben a fiúk negyede mondta, hogy legalább háromszor verekedett egy tanév során, 2022-ben ez 15 százalékra csökkent. A fiúk 10 százaléka rendszeresen verekszik, hasonló volt az arány az elmúlt évtizedben is. S hogy mégis miért tapasztaljuk, hogy sokkal több az iskolai erőszak, az elsősorban a közösségi médiának is köszönhető. „Össztársadalmi szinten agresszívebbek vagyunk, üvölt a médiából és az óriásplakátokról az agresszió, miközben a gyerekeken számon kérjük, hogy ne viselkedjenek így… A nyilvánoság óriási erejével az iskolások tisztában vannak, ezért azonnal mindent mobilon rögzítenek és megosztanak, egy bántalmazásnál szinte hamarabb live-olnak, minthogy segítséget hívjanak” – mondja Jármi Éva, pedagógiai szakpszichológus, a Hol helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ vezetője. Kiemeli: az után követés nagyon fontos. Ha rászólunk egy gyerekre, beavatkozunk egy problémába, és megbeszéljük, hogy ez a viselkedés miért nem volt helyes, hogyan kellene legközelebb, akkor ezután folyamatosan figyelni kell és nyomon követni, visszatérni a témára, megkérdezni, tudunk –e segíteni, biztosítani kell őt arról, hogy elérhetőek vagyunk, ebből fogják tudni, hogy komolyan gondoltuk. A Budapest Bullying Prevenciós Program keretében ovisoknak, kis- és középiskolásoknak, valamint pedagógusoknak is vannak agressziókezelési tanácsok, tananyagok, esetkezelési protokollok, illetve az Oktatási Hivatalnak is létezik képzése agressziókezelés témában.
Bántalmazás
Csak az elmúlt 5 hétben több olyan brutális támadás történt, ahol kisiskolás gyerekek bántalmazták társaikat – és ezek csak azok az esetek, amelyekről a média tudomást szerzett. Április 29-én Bőnyben egy 12 éves kislányt az egyik osztálytársnője szúrta meg hátulról egy 20 centiméteres konyhakéssel tanítási óra közben. A támadó diák „halállistát” is készített. Május 17-én egy másodikos diák akarta nyakon szúrni ollóval egyik osztálytársát Székesfehérváron, többeket is célba vett és nekiment a tanárnak is. Úgy tudni, a gyereknek már máskor is voltak súlyos viselkedésproblémái. Május 23-án a Tolna megyében lévő Nagykónyi általános iskolájában egy 13 éves fiút több társa vert meg brutálisan. Az esetet videóra is vették, tucatnyian nézték, ahogy 5-6 fiú bántalmazza a diákot.
A kerekasztal az iskolai biztonságért honlapon elérhetőek azok a szervezetek, amelyek foglalkoznak az óvodai, iskolai agresszió megelőzésével, illetve az ilyen esetek helyes kezelésével.
„Mindig bizonyos agresszióval jönnek az iskolába az elsősök, főleg akinél nincsenek otthon szabályok vagy soha nem mondanak neki nemet. Alsóban előfordul, hogy egymást ütik, csípik, de felsős korukra nálunk megtanulják kezelni a felgyülemlett feszültséget, dühöt” – mondja Szalai Linda, a Tópark iskola vezetője. Hozzáteszi: a megelőzéssel csoportos és egyéni szinten is foglalkozunk, a tanárok továbbképzésekre járnak. Aki otthon agressziót lát, azt adja tovább, ezért is érdemes ismerni a családot” – magyarázza az intézményvezető, tanár. Aki szerint az éretlen idegrendszert nagyon megviseli a képernyő, fokozza az agressziót. „A szabályozatlan tartalom és a sok órás képernyőzés káros. A digitalizáció hasznos, de egy 6 évesnek nem kell fél óránál többet képernyőznie. Volt olyan, hogy az elsőben teljesen rendben lévő diákunk harmadikban dadogni kezdett, kiderült, hogy a napi sokóra videójátékozás lett rá ilyen hatással. A kisgyerekek szerepjátékoznak: ha verekedést látnak a képernyőn, kipróbálják élőben” – teszi hozzá.
Az okokat hangsúlyozza, a példamutatást szorgalmazza Stáhly Katalin, a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány pszichológusa is. „Úgy tűnhet, a mai gyerekekben fokozottabb az agresszió és durvább is, de egy ilyen kijelentés után azonnal fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon miért? Ugyanis ennek oka van. A gyerekek nem tudnak jobban lenni, mint a körülöttük lévő felnőttek. Tükröt tartanak. Márpedig a felnőttek nagyon sokszor ingerültek, frusztráltak, türelmetlenek, sok kérdésben bizonytalanok, tehetetlenek, nagy részük agresszívan is viselkedik. Az online térben pláne ingerelárasztás éri a gyerekeket, ez is erősíti az agressziót” – így a magyarázat. „Sokkal több agresszivitást látunk, a média is jobban felkapja az ilyen eseteket, az emberek is hamarabb észreveszik a gyerekekkel történő erőszakos cselekedeteket, nem függetlenül a bicskei ügytől, ami beszédtémává tette, hogy ki kivel és hogyan agresszív” – véli Stáhly Katalin. Aki a szülői, tanári példamutatást tartja elsődlegesnek. „Muszáj az agresszív helyzetek kezelésével, a bántalmazás megelőzésével az iskoláknak rendszerszinten is foglalkozniuk, fejleszteni az érzelmi intelligenciát, konfliktuskezelést tanítani, elmondani, mi a bántalmazás, mi a határátlépés és tudatosítani ezek következményeit. Az órákon együttműködés kellene a versengés helyett. Ha egy verekedésre igazgatói intő az egyetlen válasz, az nem jó, attól nem lesz kevesebb a csihipuhi” – teszi hozzá a pszichológus.
Egy egyházi fenntartású ceglédi általános iskola tanítója szerint is sokkal érzékenyebb a társadalom erre a témára. „A gyerekek türelmetlenebbek, sokuk dührohamot kap, ha nem az van azonnal, amit akarnak. A pedagógus ezt le tudja állítani, de a gyerekek egymás között nem, ezért a csúnya beszédet verekedés követi. A következetlenség gyakori és káros hiba, szabályok kellenek” – magyarázza a tanító. Szerinte nagyjából napi tízszer kell konfliktust kezelniük, de ez régebben is így volt. A digitális kultúra tanóra keretében a 3., 4. osztályosok foglalkoznak az internetes bullyinggal. Az egyik ilyen órán kiderült, hogy többeket is zaklatnak online játék közben, és mivel megfenyegették őket, nem mertek szólni a szüleiknek. Ötleteket szereznek a videójátékokból is, ezért sem jó, ha kicsik játszanak ilyenekkel. A náluk dolgozó tanárok igen szerencsések: agresszivitással, problémamegoldással foglalkozó továbbképzéseket kapnak az iskolába érkező szakemberektől.
