Hogyan lehetne leírni Magyarországon azt a mintegy 2 millió embert, akik többé-kevésbé csalódtak a demokratikus berendezkedésben, és egyre jobban vonzódnak a szélsőjobb ideológiához? 1989-90-ig én magam is azt hittem, hogy jobboldali vagyok. Mert ha a Kádár-rendszer a baloldal, akkor ez csak így lehet. Aztán jött a pofára esés.
Emlékszünk: 1989-ben is nagy volt az eufória a rendszerváltást illetően, de szegény Demokrata Fórumnak (is!) sikerült hamar elrontania sok mindent, amiben hittünk, és amit irigyeltünk a Nyugattól. Azt persze be kell látnunk, hogy minden politikai tapasztalat híján nem volt könnyű dolguk. Aztán jött Király B. Izabella, a Martens bakancsosok vonulása a Bajcsy-Zsilinszky úton, Csurka a MIÉP-pel, meg a többi… Ugye ismerős ez az érzés? Sokan igencsak utáltuk a „létező szocializmust”, na de ami utána jött... Csoda, hogy ’94-ben visszajöttek a szocialisták?
A ma a hatalom csúcsán lévők máshogyan élik meg mostani regnálásuk idejét és a várható következményeket. Ők a hosszú évek alatt olyan személyiségtorzuláson esnek át, amit talán már nem is vesznek észre. Számtalan példát ismerünk erre az elmúlt századokból napjainkig, hiszen a történelem ilyen értelemben ismétli önmagát. A hű udvaroncok valószínűleg érzékelik is a változást, de nekik meg pont jó ez így. Lehet, hogy egyszer majd ők is ráébrednek a bajra, de addig is nagyon jól élnek a vagyonnal és a hatalommal. Hogy mindeközben milliók lelkét nyomorítják meg, és jóllétüket teszik tönkre, az valószínűleg nem izgatja őket.
Nyolcvan év alatt megszoktuk itt, az atlanti világban, hogy béke van és relatíve jól mennek a dolgok. Aztán beüt a krach. Jöjjenek hát, akik újból a „biztosat” ígérik! Jöjjön Trump, Putyin, Bolsonaro, Erdogan, Orbán és Fico. Itthon az óriásplakátokon ez olvasható: NO MIGRATION, NO GENDER, NO WAR! És a szerencsétlen honpolgár bólogat és reszket, miközben színesbőrű embert életében nem látott, legfeljebb a TV-ben. A genderről meg az jut eszébe, nehogy az oviban átoperálják az unokát! No és a háború? Ne kapjon Ukrajna fegyvert, akkor tényleg hamar véget ér, mert az oroszok hetek alatt elfoglalják a szuverén országot. Kíváncsi vagyok, ha velünk történne ez, az EU és a NATO védelme nélkül, akkor is így gondolnák-e a „háborúellenesek”. Vagy akkor jól jönne a segítség?
A már fentebb idézetteket, a „csúcson lévőket” hagyjuk, remélhetőleg elnyerik méltó büntetésüket. A kisemmizett, megfélemlített, félretájékoztatott, nyomorban tartott Fideszre szavazókat szintén, mert nekik ma az a legfontosabb, hogy fűteni tudjanak télen és időnként jól tudjanak lakni. De mi van a többszázezer „hívővel”, hogy azt ne mondjam: agymosottal? Mert bizony ők a legveszélyesebbek! Ezek a mára a szélsőjobbra tolódott, egzisztenciájukban gyakran csalódott, nem ritkán kisebbrendűségi érzésben szenvedők, a mindig mást hibáztatók tudnak a leghangosabbak lenni. És kitartóan a Fideszre adott szavazatukkal ide, a teljes összeomlásba vitték az országot.
Nyilván a „baloldalon” sem csak a szerencse fiai találhatók meg, de náluk nem a zsigeri gyűlölködés az egyetlen válasz mindenre. Hogy mitől lesz valaki ilyen? Így született, ilyenné tették az elmúlt évtizedek? Ma már vigyázni kell velük. Pár év múlva persze lehet, hogy rádöbbennek a hibáikra, és ha nagyon rosszul alakulnának történelmileg a dolgok, tán még őszinte megbánásra is képesek lennének, de utólag ez már majd nem ad vigaszt. Mert ez a métely nem csak Magyarországra jellemző. Világszerte ez az óriási populista, demagóg tömeg az időzített bomba. Nekik vezér kell, a vezéreknek meg ők. De szép szimbiózis! Csak muszáj nekünk ehhez asszisztálnunk?
De jó volna, ha ez a szerencsétlen ország egyszer, végre, ragaszkodna a Nyugathoz, annak minden jó és kevésbé jó tulajdonságával együtt, és nem Oroszország lenne a minta! Hogy ebben a században ne a szörnyeteg oldalán kössünk ki, mint korábban oly sokszor.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
