A kezdet – mint eredet és új start – is megjelenik a lemezen. Az ős-Animából Bognár Szilvia egy klasszikus Anima-számot, a Hail Maryt énekli az albumon, amelyen de egy csomó, egészen új impulzus, nagyon dinamikus pörgés is hallható.
Nem volt ez programszerűen összerakott misszió, de aztán mégis úgy alakult, hogy kutattuk a saját eredetünket, kerülve persze azt, hogy emlékművet állítsunk saját magunknak. A Bognár Szilvivel való együttgondolkodás sem programszerűen jött, a barátságunk valóban szárba szökkent az elmúlt években. Az csak olcsó poén lett volna, hogy az első emblematikus énekesnő énekel egy dalt a lemezen. Egyébként a Hail Mary épp a szülésről szól. A Derkovits úgy kutatja a kezdetet, hogy közben mindennél erősebb programbeszéd. Programbeszéd a jövő mellett. Az évforduló, ha másra nem is, de arra jó, hogy visszagondolsz arra: honnan indultál, hol tartasz, merre mész. De ami engem ennél sokkal jobban izgat, az az, hogy hogyan lehet egy új kezdetet csinálni. Reményeim szerint a lemez ékes bizonyíték az eredet és a jövő összefüggésére. Ehhez nem kell kerek évszám, évforduló, harminc év. Teljesen egyértelmű, hogy amíg élek, addig fogom az Anima Sound Systemet csinálni. Ha 90 éves leszek, akkor 60-iksz éves lesz az Anima. Milyen érdekes popesemény lesz majd akkor!
Sok egyéni hős szerepel az albumon: nagy művészek, dadaisták, popsztárok. De sokszor megjelenik a lemezen az alkotás is, mint közös vallási élmény.
Az egyéni hőseim a gyerekkoromtól fogva azok a figurák, akik vagy fogják a kezemet, vagy inspirálnak a mai napig, vagy egy időszakban elvesztettem őket, de később a hatásuk megint felerősödött. Mindegy, hogy ez aktivista, vizuális kultúrából jövő, vagy pedig spirituális hatás.
A festő Derkovits Gyula művészete újra felerősödött bennem, nagyon aktuálisnak érzem.
Számomra ezek a figurák mérföldkövek voltak, és hozzájuk hasonlóan valószínűleg magam is, és az általam vezetett művészeti műhelyek is mindig a határsértést, a beszuszakolhatatlanságot keresték. Mindegy, hogy mi jár az agyamban, hogy a katolicizmusom, ami egyetemességet jelent, vagy a kassáki, derkovitsi, Simone Weil-i spanyol polgárháborús élmények, mindegy, hogy világi, vagy szakrális jelzőkkel írjuk le, ezek épp erről beszélnek. Igazán az számít, hogy létrejöjjön valamiféle párlat, amit nevezhetünk dalnak, nevezhetünk zajköltészetnek, de igazából mindegy, hogy milyen fénytörésben nézzük őket, mert maga, ami létrejön, az sokféleképpen értelmezhető és nézhető. Egy biztos: társadalmi tudatosságban és spirituális lelkiségben ez a két dolog összeszikrázott. Ez az ajándék, amit mi a 30 éves születésnapunkra kaptunk.
Misztika és politika: Simone Weil említése nélkül zavarba ejtő volna e két fogalom együttes említése.
Számomra mindig kéz a kézben járt a lelkiség és társadalmi aktivitás.
Simone Weil 13 éves korom óta a hősnőm, és soha nem éreztem ellentmondást a spanyol polgárháborúban vállalt szerepe, a gyári munkás léte, és aközött, hogy zsidó filozófusként a katolikus egyház küszöbén állva végezte be az életét úgy, hogy kvázi hősi halált halt Angliában.
Ez beteges szétválasztottság, ahogy annyi minden a világunkban: úgymond az, aki hívő vagy katolikus, az csak egy bigott akárki lehet, aki pedig társadalmi aktivitásban, baloldaliságban, a munkások mozgalmában hisz, az pedig materialista, akinek semmiféle antennája nincs a lelkiségre. Most villantak be azok a gyermekkori élmények is, amikor 7-8 évesen először szembesültem a Dózsa fametszetsorozat minden képével, minden egyes szünetben, minden egyes nap nyolc éven keresztül az iskolám folyosóján: Werbőczy és a láncok, a karóba húzott parasztok és a „büdös paraszt” Dózsa György mellén. És az első élmények, amikor elmondta a tanár, hogy egymás húsát etették meg a lázadókkal. Nem tudom, hogy van-e olyan érzékeny srác, akire ez nem hat egész életére.
A lemez egyrészt nagyon nemzetközi, univerzális, akár filozófiájában, akár a előadóiban, másrészt ott van benne Szombathely, a lokalitás ünneplése, maga Derkovits, a lakótelep…
Amikor a lakótelepen laktam, már az osztrák rádiót hallgattam, benne a kor ipari zenéjét, és főleg a legnagyobb influenszert, David Bowie-t, akinek egyébként egy dala szerepel is a lemezen, hiszen az a hősökről szól. Miközben dolgozol, nem kell túlburjánzó szürkeállománynak rendelkezésedre állnia ahhoz, hogy eszedbe jusson akár egy pillanatra is, aztán elveted, aztán megint eszedbe jut, hogy feldolgozd a Heroes-t. Megcsináltuk, és beágyaztuk egy berlini hidegháborús hangulatba, ami három évtized múltán is itt maradt. A kilencvenes évek legelején egy idegen-vasi mutációt csináltam, mert épp volt egy nagy budapesti nekibuzdulás, hogy az idegen szép. Az idegen önmagában nem szép, az ember szép. És a másság sem önmagában szép, hanem a különböző színeink gyönyörűek. Nagyon-nagyon szeretek dolgozni más nációkkal, más származású emberekkel. Ebben a zenekarban volt közép-afrikai, észak-afrikai énekesnő, blues énekes, dolgozott velünk Presser Gábor, hegedült nálunk Ferenczi Gyuri, és most is fantasztikus zenészekkel vagyok körbevéve. Mindegyiküktől tanulok, és ami a legmeglepőbb és a legmegtisztelőbb: ők is mindannyian azt mondják, hogy tanultak ebben a műhelyben.
Infó
Anima Sound System, május 19., MOM Kult, Jazzy Fesztivál.
Hogyan tovább?
A következő lemez Közel-Kelet, a Jeruzsálem my Love lesz. Egyszerre lesz zsidó-keresztény gyökerű, fog reflektálni arra a rettenetesen nehezen kibogozható, de éppen ezért csodálatos feladatra, hogy alkotóként megértsd, hogy mi a büdös franc történik a legkedvesebb városomban és környékén. Vagy hogy hogyan lehet hangkollázzsal megfogalmazni ezt a furcsa sűrítményt, amit Izraelnek hívnak, Dávidtól Golda Meirig és a jelenig. 2025 tavaszán fog megjelenni, Debrecenben lesz az ősbemutatója a Zsidó Kulturális Héten. Lesz egy érdekes kísérletünk is, ami szeptemberben jelenik meg. Najmányi Lászlóval csináltunk egy közös lemezt, ami nagyon sokáig dobozban volt, 2020-ban pedig Najmányi meghalt. Most elővettük: zajzene, furcsa blues, mutáns blues. És egy elveszett, álmodozó, romantikus koalamedve kalandjai a világban, akiről Najmányi László olvasott fel, hosszú napokat nálam vendégeskedve Újlipóciában, amikor még Budapesten éltem.
Névjegy
Prieger Zsolt 1966-ban született, eredeti foglalkozása irodalomtanár és újságíró, de az ország leginkább zenészként, producerként, íróként ismerheti. Az Anima Sound Systemet 1993-ban, Szombathelyen alapította testvérével, az azóta eltelt három évtizedben számos díjat nyert mind az Animával, mind egyénileg.
