Könnyen lehet, hogy nem jön be az a mindent egy lapra feltevő iparfejlesztési politika, amit az Orbán-kormányok meghirdettek. Ennek, vagyis az elektromobilitásra épülő külföldi beruházások alappillérei az akkumulátorgyárak és az elektromos autókat gyártó üzemek. Az előbbiek Távol-Keletről érkeznek, így Kínából és Dél-Koreából. Az autógyártóknál vegyesebb a kép, mert a BMW Debrecenben épülő üzeme mellett a Mercedes komoly szerepet szán e-autóinak gyártásában kecskeméti gyárának, míg a kizárólag az elektromos autóiparban érdekelt kínai BYD Szegeden épít fel első európai gyárát.
A legkevésbé sem állítható, hogy ne lettek volna figyelmeztető hangok, amikor a kormány egymás után jelentette be, hogy óriási beruházási összegekkel és nagy tervekkel érkeznek a jelzett iparág távol-keleti befektetői. A közgazdászok egy csoportja már akkor arról beszélt, hogy az autóipar túlsúlyba kerülhet a magyar gazdaságban, ami egészségtelen és veszélyes helyzetet teremt. Az autóipar a konjunktúrához kötött, vagyis, ha jól megy a gazdaságnak, nőnek az autóeladások, ha jön a recesszió, akkor erőteljesen megcsappan a kereslet. Összességében ez olyan kitettséget jelent a hazai gazdaságnak, amit aligha szabad vállalni.
A gond most azonban még ennél is nagyobb. Korántsem biztos, hogy az autózás jövője az elektromos hajtásra fog épülni, miközben az egymást váltó Orbán-kormányok a kínai és dél-koreai beruházások beengedésével teljes mértékben ezzel a jövőképpel kötelezték el magukat. Itt és most nem önmagában arról lehet szó, hogy kiderülhet: rossz irányba indult el a magyarországi iparpolitika, hanem arról, hogy ez hihetetlenül sokba kerül az adófizetőknek. A számítások szerint 1500 és 2000 milliárd forint között lehet eddig az elektromos mobilitásban érdekelt, hazánkban megtelepedett beruházások állami támogatása.
Még nem tudjuk pontosan, mit jelent, ami ezekben a napokban Iváncsán történik. Tudható, hogy az akkugyártáshoz idehaza nincs elég áram, víz és munkaerő. Minden rendben?