- Merkely Béla: Nem szabad azt hinni, hogy mindenki bármit megtehet

Ott lesz a párizsi olimpián?

Igen

Milyen minőségben?

A World Aquatics, korábbi nevén a FINA sportorvosi bizottságának a társelnökeként utazom oda. A nemzetközi úszószövetség hét orvost akkreditált, köztük az elnököt és a társelnököt.

Magyar csapatot nem kísér?

Most nem. De volt olyan. Rióban én voltam az úszók csapatorvosa, és utána a budapesti vizes világbajnokságokon Chief Medical Officer, azaz az ellátásért felelős orvos, de most más a feladat.

Pontosan mi?

Mi biztosítjuk a különféle vizes helyszíneket: odamegyünk, megnézzük, milyen a felkészültség. A látottak alapján eldöntjük, hogy az adott esemény egyáltalán megtörténhet-e. Lehet-e például úszni a Szajnában? Az a terv ugyanis, hogy a nyílt vízi úszók a Szajnában versenyeznek. Máris sokan aggódnak amiatt, hogy megfelelő-e ehhez a folyó tisztasága. Mi figyeljük azt is, hogy milyen az orvosi háttér, hogyan biztosítják a versenyzők testi épségét a szinkronúszás, a toronyugrás, vagy akár vízilabda helyszínein.

Professzorként?

Hobbi és egyben különleges szakmai kihívás is ez nekem. Intervenciós kardiológus, sportorvos is vagyok. Az olimpiai feladat szimplán örömet okoz. Szeretek a sportolók közelében lenni, közben drukkolni a magyar csapatnak, segítségére lenni a szervezőknek és olykor a versenyzőknek, ha a pályán netán bajba kerülnének, és szükségük lenne orvosra is.

Volt már szükség az ön kvalifikált tudására is?

Voltam csapatorvos is, kardiológusként kezeltem például heveny szívritmuszavart. A csapatban most is én vagyok az egyetlen kardiológus.

Rektor, gyakorló orvos, tudományos munkát végez, az egyetemi alapítvány kuratóriumának tagja, emellett szinte nincs olyan ismert ember az országban, akinek ha sürgősségi ellátásra van szüksége, akkor ne ön lenne ott, aki kezeli. Hogyan juthat valaki sürgősségi ellátás keretében olyan lehetőséghez, hogy Merkely Béla professzor személyesen lássa el?

Olykor ők is belekerülnek abba a nagy merítő hálóba, amit a napi akut esetekből, mi húzunk ki, mi látunk el a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. Mint a klinika vezetője szinte minden nap itt vagyok, beleértve a hétvégéket is. Évente legalább 1000 műtétet végzek, általában katéteres billentyű- és koszorúér-beavatkozásokat vagy pacemaker-beültetéseket. Sokat ügyelek, jellemzően vasárnap. Szombaton igyekszem otthon lenni, de szinte minden vasárnap itt vagyok a klinikán. Ez azt is jelenti, hogy nagyon sok beteg velem találkozik, amikor ideér vele a mentő, köztük ismert emberek is. Ma például öt biztosan nem ismert beteget operálok. Négy óra van, de amint befejezzük ezt a beszélgetést, a műtőbe megyek az ötödik beteghez, négy szívbillentyű-beavatkozáson már túl vagyok.

Ha azt szeretném, hogy ön lásson el, ahhoz minek kéne történnie?

Súlyos betegségnek. Például nagy esélye van erre, ha infarktussal hozzák be, a pacemakerét is beteszem, kicserélem, vagy megjavítom a billentyűjét, ha szüksége van rá. Vagy, ha éppen sportolás közben leáll szíve...

Kaphatok öntől olyan tanácsot, hogy inkább menjek át a magánrendelésére?

Nem, már csak azért sem, mert nincs magánpraxisom, soha nem is volt.

Mikor jut ideje az egyetem ügyeire?

Folyamatosan. Ma reggel például 6:50-kor már itt voltam a klinikán, a műtétek között egyszer kinn voltam tárgyalni egyetemfejlesztési ügyekben is. Innen meg Bodrogi Gyuszi bácsi 90. születésnapjára megyek este, de ha nincs ez a rendkívüli születésnap, este 10-11-nél korábban nem érek haza.

Hogy bírja fizikailag?

Bírom, néha álmos vagyok. Ha azt érezném, hogy a fáradtság miatt nem vagyok képes 100 százalékos teljesítményre, a műtétek között lepihenhetnék, de nem szoktam. Két operáció között mindig van egy-másfél órás szünet. Van úgy, hogy egy nap három műtőben is dolgozom. Természetesen sok olyan műtét is van, amit orvosként sem egyedül végzek. Tehát mondjuk például a billentyű-beültetés, azt három orvos végzi, az altatóorvos mellett van egy kollégám, aki a kanülöket behelyezi, és én vagyok a vezető operatőr.

Három éve működik alapítványi formában az egyetem. Mi a tapasztalata? Az állami irányítás vagy jelen működtetés kedvezőbb az intézménye számára?

Amíg állami egyetem voltunk, minden évben azon izgultunk, hogy az aktuális gazdasági helyzet, az aktuális államtitkár, helyettes államtitkár, miniszter döntései nyomán hogyan alakul a következő évünk. Jelen helyzetben viszont kiszámítható, hosszú távú szerződés köti az államot és minket is, hogy mit, hogyan végzünk, és ahhoz milyen finanszírozást kell biztosítani. Ez a Semmelweis Egyetem szempontjából egyértelműen előnyökkel jár. 2030-ig van intézményfejlesztési tervünk, tehát tudjuk azt, hogy mikor, mit fogunk építeni, felújítani, mikor milyen eszközt kell beszerezni. Azt is tudjuk, hogyan bővíthetjük a vállalásainkat, hány nemzetközi, hány hazai hallgatót tudunk felvenni. Hazai hallgatóból most már 98,5 százalékon vagyunk. A hazai hallgatók létszámát limitálták, most gyakorlatilag a plafonnál járunk. Nemzetközi hallgatók vonatkozásában nincsen plafon és versengünk az egész világgal azért, hogy hozzánk jöjjenek a legjobb diákok.

Az egészségügyi kormányzat struktúraváltásra, erős kapacitás-koncentrációra készül, ez önöket érintheti?

Nem. Van egy általános szerződésünk az egészségbiztosítóval a betegellátásra de az, hogy mi ezt milyen struktúrában biztosítjuk, abban a kérdésben az államtitkárnak sincs kompetenciája. De Takács Péter, szerintem nem is kérne tőlünk ilyet. A hazai betegek tíz százaléka a mi klinikáinkon gyógyul. Elemi érdekünk, hogy költséghatékonyan a legjobb ellátást kapják a betegeink. Ezt szolgálta az is, hogy a traumatológiát a Merényiből behoztuk az egyéb társszakmák mellé. Az urológia, a képalkotó diagnosztika, a nőgyógyászat, a sebészet, az ortopédia ott van annak a szomszédságában ahol egyébként a sürgősségi belgyógyászati betegeket is ellátjuk. Szakmailag és költséghatékonyság szempontjából is az lett volna a rossz megoldás, ha ez nem így történik. Ám ez nem kormányzati kérésre történt, mi csináltuk így.

Amikor beköltöztették, több kollégája aggódott, hogy az egyetemi oktatáshoz szokott professzorok hogyan állnak majd be az ügyeleti ellátásba. Ez megoldódott?

Nyilvánvaló, hogy ha valaki még nem szokta meg ezt fajta a munkát, aggódhatott. Én személy szerint a váratlan eseteket, a váratlan műtéteket sokkal jobban szeretem, mint rutinbeavatkozásokat. A nehéz helyzetek, a valódi életmentő műtétek, felpezsdítik a vérkeringést, és ha sikeresen oldottuk meg a feladatot, a közérzetünk is javul.

Források sem korlátozzák a lehetőségeiket?

Nem, és reméljük, hogy ez így is marad. Az egyetemnek van saját bevétele a külföldi diákok oktatásából, magánellátásból, és van némi innovációs jövedelmünk is. Ezeket visszaforgatjuk, és ezáltal az egyetem gazdálkodása stabil.

És részvényesek is, hiszen megkapták az állami Richter-paketteket.

A Richter-részvényeknek nagyon örülünk. Tulajdonképpen mi vagyunk a gyógyszercég tulajdonosai 5,07 százalékban, azaz nem a Richter privatizált minket, hanem mi „privatizáltuk” a Richtert. Ebből a részvénycsomagból tavaly 3,9 milliárd forint jövedelme volt az egyetemnek. Az osztalékot mindig fejlesztésre használjuk. Gyakorlatilag 2030-ig már megvannak ehhez a fejlesztési célok is. Idén például a Ferenc téri campusunkat újítjuk meg ebből az összegből. A következőt a bőrgyógyászati klinika és a Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézet kapja.

Tulajdonosként milyen kötelezettségeik vannak a Richter működtetésében?

Szavazunk, ha kell, illetve az együttműködésünk lényege, hogy egy olyan innovációs környezetet teremtünk, amelyben közösen kutatunk. Mi részt veszünk gyógyszerek fejlesztésében, ők pedig az alapítványi egyetem működtetésében. A Richternek fontos, hogy a Semmelweis Egyetem erős legyen, a Semmelweis Egyetemnek fontos, hogy a Richter erős maradjon.

Idén több országos intézetet is integráltak az egyetembe. Lesz ennek még folytatása? Meddig nőhet az intézmény?

Ha szükséges, igen. Az intézmény nem azért nő, mert kisgömböcként mindent be szeretnénk kapni. Amit eddig kaptunk, az a Merényinek a traumatológiája volt, az Országos Idegsebészeti Intézet, ami most idegsebészeti és neurointervenciós klinikaként működik nálunk, és a Rehabilitációs Klinika, ami korábban az Országos Rehabilitációs Intézet volt. Ezekkel a portfóliónk egészült ki. Ezek az integrációk az egyetem számára előnyösek, mert bővül az oktatási tér, és olyan új diszciplínák is bekerültek, mint a traumatológia, az idegsebészet, a rehabilitációs szakmák. Mindez a betegellátás komplexitását is segíti, például a külső klinikai tömbben a betegeknek komplex ellátást tudunk nyújtani. Arról az egészségügyi kormányzatnak kell döntenie, hogy a többi országos intézetnek milyen szerepet szán a jövőben. Nyilvánvalóan, van még köztük olyan, amely illene az egyetemi portfólióba.

Melyik?

Nem szeretném most megnevezni, végig kell nézni a portfóliót és ki lehet találni. Ugyanakkor bármely intézménynek hosszú távú biztonságot jelent, ha a Semmelweis Egyetem részévé válhat. 255 éve létezünk, és előreláthatólag még legalább ugyanennyi ideig leszünk, ha csak közben ki nem találnak valami egészen más struktúrát az egészségügy felsőfokú képzéseire.

Hogy lehet irányítani egy ekkora intézményrendszert? Milyen menedzsment technikákat alkalmaz, kikkel kell beszélgetnie mondjuk reggelenként, hogy mindig képben legyen?

Rektorként mindenért én felelek, folyamatosan követem a különböző klinikák teljesítményét, a humánerőforrás helyzetét, ezekről vannak információs rendszereink, amibe bármikor bele tudok tekinteni. 33 éve dolgozom ezen az egyetemen. Ismerem azokat, akik itt a klinikákat vezetik. Tudom, hogy kitől mit várhatok, és emellett van egy olyan rendszer, amelynek segítségével, ha bármi adódik, azonnal értesülök, bárhol is vagyok a világban.

Bárki lecserélhető?

Nem, de azért nem szabad azt hinni, hogy mindenki bármit megtehet, mert az egyetem érdeke az első. Azt nézem, hogy ki, mit csinál. Folyamatosan kontroll alatt tartjuk a különböző osztályok, és klinikák minőségi paramétereit. Bármelyik műtétről fejből megmondom, hogy milyen a műtéti halálozás, mennyi a reoperációs arány, vagy mennyi a vérigény.

Sikerült, különösebb „botrány” nélkül odaadni a szakdolgozóknak az átlagosan húsz százalékos béremelést?

Botrány nem volt, az emelés értelmezése okozott inkább feszültségeket. Egyidejűleg több dolog is változott a bérezésben, köztük a besorolás. A korábbi tizenvalahány kategória ötre szűkült, és ennek a kommunikációja nehéznek bizonyult. Mi úgy tudtuk megvalósítani a több mint 4400 munkatársunkat érintő lépést, hogy az egyetem saját forrásból 340 millió forinttal egészítette ki a keretet. Nálunk így lett átlagosan 19,95 százalékos a béremelés.

A kormányzat arra készül, hogy januártól koncesszióba adja a kórházi patikákat. A nem állami intézmények önkéntesen csatlakozhatnak a programhoz. Önök élnek a lehetőséggel?

Nem, mi ebből kimaradunk. Autonóm egyetemként, saját utas verziónk van, annál maradunk.

Tavaly azt mondta, hogy idén júliusig az Erasmus-program rendben van. Rendben lesz?

Még nincs július, csak április. A Semmelweis Egyetem beperelte az Európai Unió Tanácsát. A Tanács érdemi védekezés helyett inkább azt vitatta, hogy egyáltalán jogunk van-e őt perelni. Erre két hete jött vissza a végzés, hogy a Tanács kifogásait elutasították és befogadták a perünket. Az Európai Unió Tanácsát pedig felszólították, hogy valami elfogadható indokkal támassza alá, hogy mi az oka a kizárásunknak. Nálunk a kuratóriumban egyetlen politikus sincs, viszont van benne világhírű professzor a Mayo Klinikáról, rektor, Közép-Kelet Európa legnagyobb gyógyszergyárának vezetője, dékán és kórház főigazgató. Egyikük sem politikus, és ránk ugyanúgy érvényes volt ez a döntés amin sokat veszítettünk: számos EU projektben vagyunk érintettek és több mint tízmillió eurós támogatáshoz nem jutottunk hozzá. Kint jártam az Európai Parlamentben, valamennyi képviselőjének elküldtem az érveimet. Furcsa, hogy miközben az egyetem alapítványi működtetésére hivatkozva zártak ki a programból, Európában legalább az egyetemek 50 százaléka alapítványi. Amikor néhány hallgatóval kiutaztunk, akkor az uniós szakemberek már azt mondták: a Semmelweis Egyetemmel semmi gond, de ennek ellenére a finanszírozás nem érkezett meg. Megnyertünk egy nagy egyetemi projektet, ami önmagában 14,4 millió eurós konzorciális pályázat volt, és nem tudtunk szerződni. Kívülállóként nézzük az általunk alapított egyetemi szövetségnek a pályázatát. Szerintem ez vérlázító. Ha a pert megnyerjük, akkor ezt az összeget kamatostul meg fogjuk kapni.

Mikorra lehet vége a pernek?

Arra számítok, hogy még a per vége előtt, alkut ajánlanak, az Európai Unió Tanácsa nem fogja elviselni, hogy Dávid legyőzze Góliátot, ezért azt tippelem, hogy hamarosan döntetlent ajánlanak.

Pontosabban?

Az uniós választások előtt biztosan nem. Most még a feszültség növelése a cél, de amint lemennek a választások, az európai intézmények elkezdenek dolgozni, és akkor megoldást is találhatnak.