Bodrogi Gyula már rutinos gálaest-ünnepeltnek számít, hiszen öt évvel ezelőtt, a 85. születésnapján is rendeztek már a tiszteletére hasonló előadást a Nemzeti Színházban. Most is megadóan ült be a számára előkészített színpadi fotelbe, hogy fogadja a köszöntőket. Tudta, tudtuk, hogy nem lesz rövid, viszont szerintem őt is meglepte sok minden. Az igencsak eklektikusra sikeredett estet Rátóti Zoltán rendezte.
Bodrogi azon még nem lepődött meg, amikor Nemcsák Károly igazgató kollégáival együtt énekelt neki, hiszen pályája egyik meghatározó szakaszát töltötte az angyalföldi teátrumban. Azon sem, amikor a Vidám Színpad képviseletében jelentek meg kollégák, hiszen ezt a színházat pedig évtizedeken át vezette. Úgy láttam, az viszont igazán meglepte Bodrogit,
amikor Fásy Ádám egy aranykoronára cserélte le néhány percre az elmaradhatatlan kalapját. Meg is jegyezte, hogy „Ádám ez micsoda?” Aztán jött Mága Zoltán és zenekara és a fülébe húzta a Vén cigányt.
Elképesztő volt látni, hogy Bodrogi Gyula mennyire együtt élt az eseményekkel, többször rászólt a moderátor színészkollégákra – Katona Kingára és Bakos-Kiss Gáborra – hogy tempósabban, vagy mire is várnak. Ha táncos jelenet jött, akkor ülőhelyzetben a lábával szinte végig „táncolta” az adott számot. Máskor bátorítóan előrehajolva együtt énekelt, vagy dúdolt az épp köszöntőt daloló pályatárssal, vagy családtaggal.
Sulyok Tamás köztársasági elnök kissé feszengő beszédét is megértően, nagy empátiával hallgatta. Akkor mosolyodott el leginkább, amikor a színpadi gyakorlattal még nem igen rendelkező elnök arról beszélt, hogy mennyire kedveli családjával együtt Süsüt, a sárkányt, és erről leginkább Bodrogi tehet.
Nem nagyon lehetett érteni, hogy az est szervezői miért hozták furcsa helyzetekbe az ünnepeltet, például amikor másodpercekre felbukkanó állatfigurákra kellett igazi puskával lőnie. Volt, amikor Bodrogi direkt másfelé célzott, jelezve ezzel is, hogy nem tudja komolyan venni a feladatot. Szerencsére azt sem vette komolyan, csupán színészi alázattal részt vett benne, hogy a Ferencváros kapusának, Dibusz Dénesnek igazi kapuba gólokat rúgjon.
Szerencsére azért akadtak igazán megható pillanatok is az esten. Lehoczky Zsuzsa, a Nemzet Színésze például arról mesélt, hogy egyik alkalommal, amikor fiatalon együtt játszottak Bodrogival a József Attila Színházban, az édesanyja és a kislánya egyszer csak belépett a nézőtérre nagyon sok saját sütésű fánkkal. A művésznő hozott is egy tál fánkot most is az ünnepeltnek. Sándor Pál filmrendező a Szerencsés Dániel című film forgatását elevenítette fel. Be is játszottak ebből egy felvételt, melyen Bodrogi partnere a fiát alakító nagyon fiatal Zsótér Sándor volt. Ahogy Bodrogi megölelte a filmben a fiát, nézve a bejátszást, a jelenet most is könnyet csalt az ember szemébe. Sándor Pál arról is beszélt, hogy az ő és Bodrogi édesapja ugyanabba a lányba voltak szerelmesek, de végül az ünnepelt édesapja győzött. „Ezért lehetünk itt” – jegyezte meg cinkos mosollyal.
Blaskó Péter, - aki a Nemzetiben hosszú ideje kollégája a születésnaposnak - többek közt úgy fogalmazott: „a kedvenc színészemből a példaképemmé váltál”. Az ünnepelt igencsak elérzékenyült akkor is, amikor Pásztor Erzsi, aki egy évvel járt alatta a főiskolán, felsorolta Bodrogi egykori osztálytársait, akik már nincsenek közöttünk. Kamarás Iván A kicsit szomorkás a hangulatom című dallal lepte meg, a Színház-és Filmművészeti Egyetem harmadéves színészosztálya pedig a Játssz még című dalt adták elő. A végén Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója azt mondta, Bodrogit gyógyszerként kellene felírni minden magyarnak. Hát ezen nem tudnék vitatkozni a direktorral.
Bodrogi Gyula 90 – Galéria!Minden műfajban önmagát adja – Ma ünnepli a 90. születésnapját Bodrogi Gyula