- Visszanyúl a múltba

A művész a kétezres évek óta hagyja ott vizuális lenyomatát a magyar pop kultúrán: számos zenés eseménynek készített plakátot, ő rajzolta a Péterfy Bori & Love Band lemezborítóit, illetve regényeknek tervezett könyvborítókat. Starknak tavaly is volt kiállítása a Resident Artban, de akkor a képein inkább erdőrészletek szerepeltek, melyeken csak itt-ott tűntek fel a rá jellemző képregényes alakok. Az idei tárlat viszont csakúgy tobzódik a figuráktól, melyek egymás hegyén hátán töltik ki a képmezőt.

– Sokkal jobban szeretem a saját vizuális világomat ábrázolni, mint pusztán fákat festeni. Az elmúlt két évben viszont sokat jártam az erdőt, így inkább tájképeket készítettem. Ez újrakezdés volt számomra, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik, ha nincsenek a képeken figurák, hanem csak fák vagy összefirkált tuskók. Egy idő után viszont azt éreztem, hogy nem akarok XXI. századi tájképfestő lenni. Ugyanakkor meg hiányoztak a figurák, akik már a tavalyi kiállításomon is kezdtek megjelenni a képeken – mondta lapunknak Stark.

Az új kiállítás másrészt a korábbi művészeti korszakokat is megidézi, „csupán” annyi különbséggel, hogy a képeken nem embereket, hanem antropomorf állatokat láthatunk. Stark újraértelmezi például Frans Floris 1548 körül festett Párizs ítélete című művét, melyen a pásztor az aranyalmát nyújtja Aphroditénak, illetve Tiziano 1523-ban elkészített Bacchus és Ariadné című képét, melyen Naxos szigetén a bor és a mámor istene rálel a krétai hercegnőre. De Starknak nemcsak mitológiai témájú képei vannak: átértelmezte Hendrick Danckerts holland festő 1675-ös művét, melyen II. Károly angol királynak éppen bemutatnak egy ananászt.

– Nagyon izgalmas hozzányúlni olyan művekhez, amik több száz éve készültek. Úgy érzem, el vagyunk szakadva a korábbi korszakok művészetétől, arról nem beszélve, hogy a művészettörténet-oktatással komoly gondok vannak. Ezért sokkal bölcsebb lenne, ha jobban figyelnénk a régebbi korokra – mondja a művész. Erre céloz a kiállítás Shifting baseline azaz Változó alapvonal címe, mely arra utal, hogyan változnak meg a normák és alapvetések az egyes generációkon keresztül. A tárlat ezért azt a kérdést teszi fel, hogy vajon létezik-e még alapvonal vagyis általános műveltség napjainkban, vagy a többség már csak a jelenre fókuszál.