Tragédiákkal és kínokkal volt teli az élete Anna Margitnak (1913–1991), akinek a festészetét most végigkövethetjük a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású életműtárlatán. A kurátor, Kolozsváry Marianna művészettörténész ügyelt arra, hogy az egyes szekciókon haladva kibontakozzanak előttünk a művész életének fordulatai, miközben elmerülhetünk a világos és sötét tónusokkal teli, hol tragikus, hol ironikus világában.
Az alkotó művészete és élete szorosan összekapcsolódott, így a kiállításon is átérezhetjük a lelkivilágának változásait. A tárlat a harmincas évekbeli, nyugtalan hangulatú, nőalakokat ábrázoló képeivel indít, amelyek inkább a realista ábrázoláshoz állnak közel, majd a művész és férje, Ámos Imre kapcsolatára koncentrál. Láthatunk képeket, melyeken Anna Margit magát és párját ábrázolja, de ugyanúgy láthatjuk Ámos Imre kettejükről készített festményét is. Egyes képeken pedig megjelenik a házaspár műtermében Anna Margit önmaszkja is, mely mintegy megkettőzi a művészt a képeken.
1938 után életére az egyre erősödő antiszemitizmus volt hatással, képein zaklatottá váltak a felületek, alakjai üres szemet és vastag, sötét körvonalat kaptak. Életében a második világháború súlyos törést jelent: Ámos Imrének többször be kellett vonulnia munkaszolgálatra, majd az orosz frontra vitték, 1944-ben pedig Orhdrufba, egy német koncentrációs táborba, ahol meghalt. Ez a trauma végigkísérte a festő életét, mely a művészetében is érződött. Anna Margitot emellett további tragédiák érték: apját és öccsét Auschwitzba deportálták, apja a helyszínen hunyt el, öccse halálos betegen tért vissza. A művész anyját és testvérét gettóba hurcolták, de szerencsésen átvészelték az időszakot. Mindez Anna Margit háború utáni képein is érződik, hisz azokat már sötét tónusokban festette meg. 1945-ben alapító tagja lett az akkor létrejött Európai Iskola nevű progresszív művészeti csoportnak, mely olyan nagy neveket tömörített, mint Bálint Endre, Korniss Dezső, Barcsay Jenő, Vilt Tibor és Vajda Júlia, a célja pedig az volt, hogy a modern magyar festészetet bevonja a nemzetközi művészeti életbe.
Anna Margit életművében ekkor jelent meg a védjegyévé vált kerek fejű bábufigura is, mely a korszak kiszolgáltatott emberét szimbolizálta, a kifejezéstelen arcán keresztül pedig a művész „kikiálthatta” a fájdalmát, és beszélhetett a történelmi tragédiákról. Az Európai Iskolát 1948-ban viszont megszüntették, a tagjai belső emigrációba kényszerültek. Anna Margit ezután elutasította a kommunista kultúrpolitikát, és tiltólistára került. Önmagának festette képeit, a szürreális műveken továbbra is megjelentek a gyermeki figurái, a bohócok és a táncosnők, illetve feltűntek új, madár-nő hibridjei és artistaruhás alakjai. A hatvanas évektől már a tűrt művészek csoportjába tartozott, 1968-tól pedig a művei kiszínesednek, mert elkezdte gyűjteni a népművészeti tárgyakat, melyek hatással voltak rá. A képeken a bábukat népi díszítéssel és motívumokkal, illetve tradicionális ruhákban ábrázolta, rózsákkal és angyalokkal.
Anna Margit a groteszk munkáin vállaltan festett giccset, de annak ábrázolásával társadalomkritikus is akart lenni. Egyes képein a mézeskalácsdíszek és csipkedarabok jelentek meg, továbbá kezdte beemelni a keresztény ikonográfiai témákat és a zsidóság traumáját. A kiállítás megemlíti, hogy Anna Margit gyakran vette elő Ámos Imre ráhagyott, feljegyzésekkel teli Bibliáját, mely segített neki a bibliai tárgyú festmények elkészítésében. A korszakban pedig már megjelentek a holokauszttémájú művek, mint Ember Mária 1974-es Hajtűkanyar és Kertész Imre 1975-ös, Sorstalanság című regényei, továbbá Anna Margit életében is újra szerepet kapott ezen tematika, illetve a zsidó identitás és a halál. A tárlaton láthatjuk az 1976-os, Ez az ígéret földje? című apokaliptikus hangulatú festményét, melyen az égi trónusán ülő Teremtő egy petróleumlámpával takarja el az arcát az auschwitzi kémények lángjától. Mellette Anna Margit családtagjait láthatjuk: az édesapját, ruháján katonai kitüntetéssel, Ámos Imrét és anyját ég és föld között lebegve, és legidősebb fiát, Péter Andrást, aki a holokausztszindróma áldozatává vált. A képre Anna Margit magát is felfestette, amint az auschwitzi kémény szomszédságában bújik meg, így jelezve, hogy a történelmi tragédia az egész életét befolyásolta.
Infó: A bábu megszólal. Anna Margit (1913–1991) életmű-kiállítása. Kurátor: Kolozsváry Marianna. Magyar Nemzeti Galéria. Megtekinthető szeptember 1-ig
