Egy időben létezünk együtt a tér egyazon pontján. Sokszor elég ennyi, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. De mi van akkor, ha az a másik történetesen nem hús-vér ember, hanem emlék? Egy egykori szerelem lenyomata, ami sokáig elkísér, megölel vagy eltaszít?
Kovács Domokos Tryangle című rendezése erős koreográfiával és Kovács Domokoshoz híven a báb és a kortárs tánc ötvözetével mutatja meg az emberi kapcsolódások bonyolultságát és azt, hogy mennyire számít egy új kapcsolatnál a múltból felbukkanó alak. Hogy egy szerelmi háromszög része lehet egy erős emlék is a MU Színház színpadán.
Kárpáti Panna embernagyságú, az ízületeknél mozgatható bábjával táncol Kovács Domokos a darab első felében. Az átlátszó, celofánból és celluxból készült figura arctalanságával ráható erő nélküli tehetetlenségével tökéletes megtestesítője minden emberi kapcsolatnak, ami valamilyen módon mély nyomot hagy bennünk.
Kovács mozdulataiból és a bábbal való interakcióiból egy egykori párkapcsolat képe rajzolódik ki. Érzéki és lágy mozdulatokkal tölti meg érzelemmel a báb és a közte lévő viszonyt, ami a közös légzésből és összenézésekből az intenzív együtt mozgáson, a közös duón át jut el a szétválásig, amiben megjelennek az egymást hibáztató pofonok, elfordulások, a diszharmónia jelei. Kovács a maga virtuóz bábtechnikai tudásával – van, hogy olykor a lábfejével mozgatja a figura fejét! – és dinamikus szekvenciáival olyan élethűen és kifejezően meséli el egy jól indult, majd tönkrement párkapcsolat történetét, mintha nem is a színpadon tánccal, hanem az asztalnál egy kávé mellett mesélné ezt el szavakkal. A kapcsolat hangulatát árnyalja és teljessé teszi Vranik Krisztián, Jankó Mátyás és Tarr Bernadett minimál techno jellegű zenéje és Váradi András, valamint Selmeczi Mercédesz fényjátéka. Míg előbbi a párkapcsolati dinamika ritmusát adja meg, utóbbi a hőfok milyenségére utal hideg és meleg színeivel.
Aztán elhalkul a zene, a fényjáték is abbamarad, és a partner, a 2022-ben bábszínészként végzett L. Nagy Attila fekszik Kovács mellé. A régi kapcsolaton való továbblépést, az új kapcsolódás kialakulását figyelhetjük meg a nem mindennapi akrobatikát sem nélkülöző páros táncukban. A művészien erotikus koreográfiában visszaköszönnek a bábbal tett mozdulatok is. Ez az etűd azonban már csak hús-vér valója miatt is sokkal szenvedélyesebb, néhol agresszívabb. De mindvégig érzelemdús kapcsolattörténet ez, amiben a táncosok lihegésük és az izzadásuk, testi valóságuk adja a hátteret.
És akkor az utolsó blokkban érjük el az igazi háromszöget: a két táncos maga közé „hívja” a bábot, a lenyomatot. Visszajön a zene, újra vannak fények.
Hárman szinte összeforrnak, a két alkotó belebújik a bábba, úgy táncolnak vele, máskor pedig a báb kerekedik föléjük.
Végül az energiadús táncos párharcból Kovács Domokos kerül a körön kívülre, kisétál a színpadról. Neki a bábja mellett L. Nagy Attila figuráján is túl kell lennie, amíg L. Nagy ott marad a padlón pihegve, saját exének emlékével.
A feszes tempójú darabnál csak azt sajnáltam, hogy az alkotók a végén csak ketten, a báb nélkül hajolnak meg. A baba ott fekszik mögöttük a színpadon. Bár lehet, nekik van igazuk: a végén a múltat már nem szerepeltetni kell, hanem kecsesen át kell lépni rajta.
