- „Az elmúlt 10-15 évben mindannak ellenkezője történik, amit Ferge Zsuzsa képvisel”

Ma tananyag Ferge Zsuzsa a szociális képzéseken, ám kérdés, hogy a kormány által preferált, mostanában induló új gondoskodáspolitika szakon megemlítik-e majd a nevét. Így fogalmazott egykori tanárával összefüggésben Juhász Gábor egyetemi docens, az ELTE Társadalomtudományi kar Szociálpolitikai Tanszékének tanszékvezetője. Ferge Zsuzsa április 4-én hunyt el. A hazai és nemzetközi szinten is elismert Széchenyi-díjas magyar szociológusról egykori tanítványai beszéltek lapunknak.

„Jogot végeztem, ami sokszor egy merev, formális világ. Amikor később az ELTE Társadalomtudományi Karára kerültem, és Ferge Zsuzsa doktorandusza lettem, azt mondta nekem, tegeződjünk. Nagyon szokatlan és meglepő volt ez a laza, közvetlen kapcsolat” – mondta Juhász Gábor, aki a disszertáció készítése közben a közérthetőséget és a mindenki számára érthető nyelvezetet is megtanulta Ferge Zsuzsától.

„A rendszerváltás után, a 90-es években Zsuzsa elsőként foglalkozott azzal, hogy mi a fontos az embereknek. Vizsgálatából kiderült, sokkal többre értékelik a biztonságot, mint a szabadságot. Ez nagy hatással volt rám, mert rájöttem, a jóléti állam nemcsak arról szól, hogy biztosítsa a jóléti ellátásokat és a gazdaság működését, hanem arról is, hogy egyensúlyt teremtsen a szabadság és a biztonság között.” Juhász Gábor úgy fogalmazott: az államszocializmus a szabadságért cserébe szociális biztonságot produkált, a jóléti állam a kettőt kell, hogy ötvözze. „Zsuzsa nagyon korán tematizálta, hogy nagy baj lesz, ha ez az egyensúly nem alakul ki. Amikor az ezredfordulón az Európai Unióban bejött a nyitott koordinációs mechanizmus, és próbált önálló társadalmi befogadási programokat indítani, Zsuzsa nagyon lelkes volt. Voltak olyan elképzelései, hogy ezt a magyar politikában is alkalmazni kellene. Például a politika folytasson párbeszédet a szociális és civil szférával, a társadalom működésének javítása érdekében, érdemben vegyék figyelembe az elveiket, igényeiket.” Juhász Gábor szerint az elmúlt 10-15 évben mindannak ellenkezője történik, amit Ferge Zsuzsa képviselt. A szabadság-biztonság konfliktus erőteljesen belejátszott a jogállam leépítésébe – mondta, nincs érdemi támogatás a szabadságjogok védelme mögött. „Őt ez nagyon elkeserítette.”

„Engem ő indított el a pályán. Még az 1990-es évek elején felvételt nyertem a szociológia szakra, ott vettem fel Ferge Zsuzsa egyik kurzusát. Az ahogy, és amit mondott magával ragadott, a tudományos pályámon, a doktori munkámban konzulensem volt.” Erről már Sziklai István szociálpolitikus, egyetemi docens, az ELTE Szociális Tanulmányok Intézete igazgatója beszélt. „Nagyon nagy tudása volt! Helyre tudta tenni az embert, de soha nem volt bántó. Olyan összefüggésekre világított rá, hogy amikor hallottam, azt mondtam, hát persze! De én magam mégsem tudtam azt úgy összerakni”. Sziklai István beszélt arról is, hogy Ferge Zsuzsától még bőven 80 éves kora felett is lehetett segítséget kéri, naprakész volt a nemzetközi irodalomban is. „Közvetlen volt, nem elefántcsonttoronyban élt.”

A szakember szerint egy olyan 20. századi, sok családi nehézséget is megért tudós volt, akinek központi gondolata a társadalmi esélyek egyenlősége volt. „Nemzetközi szinten is tudott új gondolatot adni a nyugati jóléti államokkal foglalkozó, külföldi tudóstársainak. Sőt, az ő hívására olyanok jöttek tanítani az ELTE-re, akiket nagyon sok pénzért sem lehetett volna feltétlen idecsábítani.” Sikeres volt az iskolateremtésben. Az, hogy ma van szociálpolitika szak az egyetemeken, jelentős részben az ő munkásságának köszönhető” – fogalmazott. Felidézte, hogy irányításával készült el 2007-ben a „Legyen jobb a gyereknek!” című nemzeti stratégia, a 25 évet átívelő programot minden párt támogatta. „Amikor aztán a mindenkori államnak jelentős pénzt kellett volna beletenni, rendszereket átalakítani, valamint következetes társadalmi és politikai akaratot is igényelt volna a megvalósítása, elhalt a történet.”

Talyigás Katalin szociológus is arról beszélt: munkásságának középpontjában a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység kérdései álltak, kutatásai rávilágítottak, hogy ezek a problémák mélyen gyökereznek a társadalmi szerkezetben, és komplex módon befolyásolják az egyének életlehetőségeit. „Úgy vélte, az oktatás kulcsszerepet játszik a társadalmi mobilitás és az egyenlőtlenségek csökkentésében”. Nemcsak tudós volt, hanem aktív társadalmi szereplő is, számos civil szervezettel működött együtt, és aktívan részt vett a közéleti vitákban, gyakran beszélt a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok érdekeinek védelmében. Elhivatottsága, tudományos szigorúsága és társadalmi érzékenysége példaértékű a jövő generációi számára – tette hozzá.

Hagyaték a unokagenerációnak

Az egészről gondolkodott, magát a társadalmat tételezte alakíthatónak – fogalmazott Ferge Zsuzsáról Misetics Bálint szociálpolitikus, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója, aki maga is köszöntötte a tudóst még a nyolcvanadik születésnapján.

Bő fél évszázadnyi korkülönbség választotta el Ferge Zsuzsától. Találkoztak egyáltalán személyesen?

A 80. születésnapjára készült kötet kapcsán ismerkedtünk össze, kollégái, tanítványai írtak rövid köszöntőket, méltatásokat. A kötetnek volt egy ünnepélyes átadója, erre nem tudtam elmenni, akkor a Berkeley-n voltam ösztöndíjas. Zsuzsa írt nekem egy levelet, amiben megköszönte, hogy a kötetbe azt írtam, amit az „unokagenerációtól” a leginkább hallani szeretett volna. Megbeszéltük, hogy amikor hazajövök, meglátogatom Monoszlón, ahol a nyarait töltötte Ez így is történt, először 2011 nyarán.

Van olyan nézőpontja, amely az ő tanítása alapján formálódott önben?

Erről az említett kötet köszöntőjében is írtam: Ferge Zsuzsa munkássága az egyik, tán legfontosabb magyarországi példája annak a tudományos munkához való hozzáállásnak, ami mellett Pierre Bourdieu francia szociológus érvelt: nem keveri össze a tudományos objektivitást az „értéksemlegességgel”, és veszi a fáradtságot, hogy kimozduljon az Akadémia elefántcsonttornyából, hogy – a saját eszközeivel – beavatkozzon a politikai küzdelmekbe, amelyekben eldől annak a társadalmi világnak a sorsa, amelyet tanulmányozni hivatott. Zsuzsa írásai azt mutatták meg nekem, miként lehet társadalmi problémákról a nagy egész, például a társadalmi egyenlőtlenségek vagy a civilizáció kontextusában írni.

Ön szerint mi emelte őt ki a szociológusok közül?

Munkássága egyszerre kiemelkedő jelentőségű a társadalom leírására és alakítására irányuló tudományterületeken, vagyis az empirikus szociológiában és a társadalompolitikában. Az a társadalompolitikai megközelítés, amit képviselt, nem szorítkozott egymástól elkülönített társadalmi problémákra, az egészről gondolkodott, magát a társadalmat tételezte alakíthatónak.

Az univerzális, mindenkire kiterjedő rendszereket tartotta a megfelelő iránynak. Miért?

Így van, legyen szó a családi pótlékról, a társadalombiztosításról vagy a gyermekintézményekről. Nagyon leegyszerűsítve az a kérdés, hogy megelégszünk azzal, a társadalmi egyenlőtlenségek kárvallottjainak utólag segítséget, segélyt nyújtunk azért, hogy mégse legyenek annyira szegények, vagy arra törekszünk, úgy működjön a társadalom, hogy erre az utólagos, tüneti kezelésre minél kevésbé legyen csak szükség.

Egy interjúban úgy fogalmazott, perverz újraelosztást lát, az általa helyesnek tartott központosított újraelosztás helyett. Mit jelent ez?

Ferge Zsuzsa arra használta a perverz újraelosztás fogalmát, hogy a különböző támogatások és az adórendszer nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi, ezen belül a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Ezt eredményezi például, amikor az adókedvezményből, lakástámogatásból nagyobb mértékben részesülnek a magasabb jövedelmű háztartások. Magyarországon az adórendszer maga is perverz újraelosztást valósít meg, hiszen a társadalom legalacsonyabb jövedelmű 10 százaléka a bevétele nagyobb részét fizeti meg adókban, mint a leggazdagabb 10 százalék.

Az általa létrehozott szociálpolitikai képzést a gondoskodáspolitikát váltja fel. Erről mi a véleménye?

Sokat dolgozott azon, hogy értelmet és jelentést adjon az olyan fogalmaknak, mint a szociálpolitika vagy társadalompolitika. Ehhez képest a gondoskodáspolitika egy aránylag homályos kifejezés. Ferge Zsuzsa mindenesetre azt vallotta, az az állítás, hogy a polgárok biztonság iránti igénye az államszocializmus félrenevelésének következménye, amelyről az önfelelősség magasabb ideálja érdekében le kell őket szoktatni, valószínűleg önbecsapás, amely félreérti az európai történelmet.