Orbán idei évértékelő beszéde a szép jövőről kirándulás volt a Fidesz színes fantáziavilágába, március 15-i beszéde az EU elleni rohammal pedig csak folytatta ezt az üres sikerpropagandát. De sekély a kéj, mert a kormányzati beszámolók hitelképessége rohamosan csökken, hiszen évről-évre egyre jobban elrugaszkodnak a valóságtól, és a Brüsszel elleni vad, dagályos rohamok már inkább ellenérzést váltanak ki.
A kormány a katasztrofális 2023-as év után magasabb fokozatba kapcsolta a sikerpropagandáját, és fennen hirdeti az idei várható sikereket. Száguldó hintaló ez, egyhelyben vágtázik, és közben a száguldást mantrázza, egészen a büszkén felvállalt abszurditásig a növekedésről és a jólétről szóló ígérgetésben. Ahogy a közvélemény válságérzete fokozódik, úgy szabadul el a kormány fantáziavilága is.
A médiauralom nagy titka, hogy a Fidesz hazugsággyára saját nyelvet alakított ki, aztán erre támaszkodik a hivatalos beszédekben és a közéleti vitákban. Nemcsak a fideszes politikusok, a kormányzati szavak is hazudnak, így az ördög valóban mindig a részletekben rejlik. Minden szót, minden tudományos terminust és kifejezést fideszesítenek, az igények szerint akár egymás után többször is Fidesz-baráti tartalommá értelmezik át. A kormányzati propagandában tehát már maga a nyelv is hazudik: ahogy például a béke szó és az egész „békepolitika” is hazugság, mert a béke náluk a sikeres orosz háborút, a Putyin zsarnokság elfogadását jelenti.
Most, amikor a vég kezdetének időszakába léptünk. a kemény hamisítás és rendszeres félrebeszélés még fontosabbá vált a zavaros védelmi reakciókba, szánalmas magyarázkodásba menekülő, pánikba esett kormányzati válságkezelés számára. A legprimitívebb poénokat korábban már elpuffogtatták, az inzultációs konzultáció után a „magyarok 99%-a” típusú gyenge propagandaplakátok már egyenesen nevetségessé váltak. Még a rejtett üzenetük is visszacsapó hullám lett, hiszen azt üzente, hogy csak a Fidesz szavazók magyarok.
Ám a gazdaságra és a politikára vonatkozó hamisítások az egymást követő hivatalos éves értékelésekben sokkal mélyebbek és veszélyesebbek, átfogják az egész közbeszédet, és a hazug szavak szinte észrevétlenül agitálnak-érvelnek a kormány mellett, olyannyira távol a valóságtól, hogy a KSH kusza értelmezésein már az uniós szakértők is gyakran megütköznek.
Kezdjük a kormányzati növekedési őrület fogalomkörével, annak két alapkategóriájával: GDP és foglalkoztatottság. Fideszes használatban ezek az alapvető közgazdasági fogalmak is hazudnak, mivel ez a kormányzati sikerpropaganda melegágya. A GDP mellett ugyanis elhalványul a GNI, mivel a hazai termelés többnyire valamelyest növekszik, de a hazai jövedelem csökken, és a lakosság elszegényedik; évente eurómilliárdokat visznek haza a külföldi tulajdonosok, és így a hazai fogyasztás 2023-ban már nálunk volt a legalacsonyabb az Unióban. A foglalkoztatottságba pedig mindenkit beleszámítnak, aki akár néhány órát is dolgozott. De még ennél is nagyobb probléma, hogy ezek a hivatalos reklámok valójában a „segédmunka társadalmát” hirdetik, és ezzel szándékosan éppen az intenzív termelésre, a képzett munkaerőre való áttérés hiányáról terelik el a figyelmet.
Ezen a ponton a két nagy hamisítás összekapcsolódik: a csökkenő hazai jövedelemmel és az alacsony képzettségű munkaerővel a hazai „segédmunka társadalma” fokozatosan kisodródik Európából és félperifériává válik. Innen aki csak teheti, menekül. A gyenge mennyiségi növekedés tehát komoly minőségi romlással jár, mert a hazai termelés növekedése ellenére az alacsony képzettségbe taszított lakosság tartósan elszegényedik. Ráadásul a 2023-as recessziós évben még a GDP is csökkent, bár a lakosság életszínvonalában még drasztikusabb volt a csökkenés. A 2024-es év pedig már a teljes bizonytalanság éve, fokozódó hisztérikus propagandával a választások előtt, és előre látható szigorú megszorításokkal a választások után. A növekedés reklámja mögött tehát mindenütt csökkenés és gyengülés van, rohanó eladósodással. A hírek szerint az idei év olyan jól indult, hogy első két hónap már a tervezett külső hiány nagyrészét teljesítette. A következő években - az akkugyári őrülettel - táguló szakadék várható a GDP és a GNI között, azzal a változással, hogy a hasznot egyre inkább Kínába talicskázzák ki.
Magyarra lefordítva a kormányzati sikerpropaganda lényege tehát az, hogy ügyesen és gyorsan futunk előre a zsákutcában. Ez sajnos valóban így van, az EU27-ben jól leküzdöttük magunkat az utolsó helyre, így aztán akár ki is adhatja a kormány a jelszót, hogy Ausztria helyett érjük utol Bulgáriát. A mákonyt pedig a hazugsággyár a mindennapos sikerpropaganda özönével szolgáltatja hozzá a lakosságnak, miközben ebben a keleties zsákutcában nemcsak a fogyasztás stagnál alacsony szinten, hanem a közoktatás és a közegészségügy állami finanszírozása is évről évre csökken.
A politika területén a hazugsággyár dolgozóinak látszólag könnyebb dolguk van, mert a látszatdemokrácia függönye mögé minden elrejthető. Legalábbis addig, amig nem tárulnak fel a szörnyűségek, mint a pedofília esetében. A demokratikus intézmények formálisan léteznek, csak éppen a kormányzat elfoglalta és gyarmatosította őket. Ezért a jogállamiság is a látszatok világa. Úgy néz ki, mintha joguralom lenne, pedig az Orbán-rezsim gyarmatosította-putyinosította az összes állami intézményt. Éppen a pedofil botrány tanúsítja, hogy a fideszes elitnek és környékének előjogai vannak, mert mindenkit politikai védettség illet meg. A rendeleti kormányzás intézményesítésével pedig meztelen lett a király, elvégre valójában az egyszemélyi hatalom rendszeréről van szó, ahol az összes jogállami formalitás éppen a lényeget, az egyszemélyi uralmat fedi el - akkor is, ha a botrányok szálai éppenséggel felfelé vezetnek. Nem véletlen, hogy az EU is sorra adja ki a hivatalos nyilatkozatokat arról, hogy Magyarországon mély sebeket kapott a jogállamiság.
A közelgő választások előtt a hazugsággyárban már dolgoznak azon, hogy megmagyarázzák a sikertörténet újabb, még abszurdabb variánsát: jelesül, miért jó a magyaroknak az, hogy csökkenő életszínvonalon és egyre erősebb szellemi függésben tartják őket. A független médiában és a szakmai portálokon megjelenő elemzések - a nemzetközi jelentések alapján - természetesen cáfolják a kormányzatilag koholt „tényeket”. De sajna, óriási szakadék van a szakmailag korrekt internetes portálok színvonala és gyors reagálása képessége, valamint az ellenzéki pártok kulturális-tudományos sivataga, üres és közhelyes nyilatkozatai között.
Lenne tehát miből és honnan meríteni az Orbán-rezsim érdemi bírálatában és egy stratégiai projekt kidolgozásában. Ám ehhez hiányzik az ellenzéki politikusok európai nyitottsága és a pártok tudományos apparátusa, hogy meghallják a közélet hangját, azt, amiről a hazai szakértők uniós beszámolói alapján a közvélemény vitatkozik. A független értelmiség már teljesen elszakadt az ellenzéki pártoktól, és még inkább viszont: az ellenzéki pártok a maguk szürke belharcában élnek. Így nincs párbeszéd a független értelmiség és az ellenzéki pártok között, ami egy sikeres ellenzéki alternatíva alapja lehetne. De egy „fordítógépre” a jelenlegi állapot szerint nincs igény egyik oldalról sem, mert már a szakértők is unják a pártok bénázását.
A júniusi választások után még nagyobb hazugságáradat várható, hiszen a megszorítások újabb és mélyebb időszaka következik, így az új hamis szavak és narratívák cunamija jön el. Ideje lenne, hogy az ellenzéki pártok abbahagyják a mindennapi zsolozsmázást az üres általánosságokkal a demokrácia hiányáról, és a valódi kérdések felé forduljanak. Felvegyék a harcot a hazug szavakkal és a hamis adatokkal, bekapcsolják a fideszes hazugsággyár termékeivel szemben a fordítógépet: mert csak a valódi tények és kérdések vitájában kezdhetnek párbeszédet a lakossággal.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.