A francia és amerikai állampolgárságú de Brunhoff több mint negyven könyvet adott ki Babarról, a zöld öltönyös elefántról. A figurát a szerző édesanyja, Cécile de Brunhoff álmodta meg, és az illusztrátor apa keltette életre az 1930-as években. Laurent de Brunhoff tizenkét éves volt, amikor apja 1937-ben tuberkulózisban meghalt, miután öt könyvet adott ki a Babar-sorozatból, melyekben a címszereplő a dzsungelből Párizsba utazik, miután anyját lelövi egy vadász, majd az elefántok királyává koronázzák. A további két könyv posztumusz jelent meg – az akkor tizenéves de Brunhoff a hetedik, egyben utolsó Babar-kötethez tervezett borítót.
1947-ben a sorozatot folytatta, új szereplőket és történeteket talált ki, a Babar-meséket pedig világszerte ismertté tette. A szériát azonban nem mindenki szerette, mivel azzal vádolták, hogy az a francia gyarmatosítás allegóriájaként értelmezhető. Jean de Brunhoff néhány eredeti illusztrációját és történetét pedig rasszista sztereotípiák miatt kritizálták. A fia, Laurent később az 1949-es Babar piknikje (Babar’s Picnic) című könyvét vonta vissza, melyben az elefánt afrikai lakosokkal találkozik.
A könyvsorozatot számos nyelvre lefordították, a történetből pedig rajzfilmsorozat is készült: először a hatvanas évek végén az NBC csatornán, majd 1989-ben a kanadai CBC-n és az Egyesült Államokban az HBO-n. A legújabb feldolgozás a Babar és Badu kalandjai című, számítógépes animációval készült sorozat volt.
