Újraindultak a tárgyalások az Európai Unió és Svájc között egy olyan átfogó keretszerződésről, amely összefogná az eddig kötött, több mint száz kétoldalú együttműködési megállapodást, s továbbiakkal egészítené ki, minden korábbinál szorosabbra fonva a kapcsolatot a két fél között. Viola Amherd, Svájc idei államfője (a tisztséget a hét tagú kormány tagjai, éves váltásban rotálják maguk között) Brüsszelben Ursula Von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével együtt reggelizett. Az uniós főtisztviselő hangoztatta, az átfogó szerződést még az idén tető alá kell hozni, svájci partnere viszont arról beszélt, hogy a sietségnél fontosabb a minőség.
Az újraválasztására összpontosító Von der Leyen lelkesedése némiképp lelohadt azután, hogy Amherd azt közölte, nem lehet számítani látványos és gyors sikerre. s a díszebéden már nem ő képviselte a Bizottságot, hanem helyettese, a szlovák Maros Sefcovic.
Az unió még nem felejtette el, hogy Bern - hét éves tárgyalást félredobva - 2021-ben váratlanul és egyoldalúan felmondta az együttműködési tárgyalásokat.
Arra hivatkozott: a közvetlen demokrácia elveit követő ország, ahol minden fontos kérdésben népszavazást tartanak, képtelen beilleszkedni az EU szabályrendszerébe. Állítólag a Svájcban igen befolyásos szakszervezetek mondtak nemet, ők tartottak leginkább attól, hogy túl nagy befolyása lesz az EU-nak az ország ügyeibe. Hasonlóképp vélekedett a legnagyobb politikai erő, a szélsőségesen nacionalista Svájci Népnéppárt (SVP), amely éppen olyan mereven ellenzi a semlegesség modernizálását, mint ahogy Svájc további közeledését az Európai Unióhoz. A párt áprilisra népszavazást szervez a személyek szabad áramlásáról, félelmetesnek tartva az uniós országok olcsó munkaerejének nyomását a svájci munkapiacra.
A szakítás után egy ideig fagyos volt a hangulat a két fél között. Tavaly nyáron aztán a svájci kormány (hivatalos nevén a szövetségi tanács, amelyben az ország négy legnagyobb parlamenti pártja képviselteti magát) elhatározta, ismét egyeztetni kíván a keretszerződésről. A cél, hogy Svájc akadálytalanul vehessen részt az Unió belső piaci folyamataiban, s az eddigi témákon túl az élelmiszerbiztonságot érintő döntésekben, az áramellátás összehangolásában. Nem is szólva a Horizon nevű, 95,5 milliárd eurós költségvetésű monstre tudományos programról, amelyből Svájcot a 2021-es szakításkor Brüsszel kizárta. A jóindulat kifejezésére a svájci vezető kutatók az idén már pályázhatnak az ERC Advanced Grants nevű alap pénzeire.
A megbeszélések a két fél között szakértői szinten indultak el, miután a különböző svájci érdekképviseletek áldásukat adták rá. Decemberben, már közös egyetértési egyezmény aláírására is sor került.
De nem csupán a 16 milliárd frankot is meghaladó kereskedelmi forgalom, az irdatlan összegű beruházások indokolták az újrakezdést. A megváltozott világpolitikai helyzet, mindenekelőtt az orosz-ukrán háború tette világossá a svájci vezetés számára, hogy stabilizálni kell a kapcsolatait az európai országokkal. Ignazio Cassis svájci külügyminiszter ki is mondta: „bizonytalan világban egyre fontosabb a szilárd viszony a szomszédokkal”. Hírek szerint ebbe beletartozik a NATO-országok által bírált szigorú svájci exportelőírás lazítása a háborús anyagok tovább adására.
Még alig telt el a tárgyalások újrafelvétele óta néhány nap, a 16 tagszervezetet, 380 ezer tagot tömörítő Svájci Szakszervezeti Szövetség (SGV) befolyásos vezetője, Pierre-Yves Maillard máris jelezte, a tárgyalások bojkottjára készülnek (vétójoguk van), mivel a kormány túl defenzív az Európai Unióval, feledtetni akarja a 2021-es egyoldalú szakítást. Megengedőbb a másik, 10 tagszervezetet, 150 ezer munkavállalót tömörítő szakszervezeti szövetség, a Travail Suisse, amely egyelőre nem akarja elhagyni a tárgyalóasztalt.
A Neue Zürcher Zeitung meglepőnek találja, hogy a szakszervezeteknek Svájcban annak ellenére nagyon erős a befolyása, hogy 1990 óta elveszítették tagságuk 25 százalékát. A magyarázat a szociális partnerek, tehát a munkáltatók és a munkavállalók közötti szerződésekben (Gesamtarbeitsverträge, GAV) keresendő, amelyeket a kormány is kötelező érvényűnek tekint, s amelyekbe azt a mintegy egymillió munkavállalót is belekényszerítették, akik nem szakszervezeti tagok. A kormány a korábbi tárgyalási fordulókban a GAV felértékelésével tudta megnyerni magának a megizmosodott szakszervezeteket. Érdekes fejlemény, hogy a GAV betartásának ellenőrzésére egy egész iparág jött létre, ebbe tartozik az olcsó uniós munkavállalókkal szemben a sváci bérek magas szinten tartását vigyázó szakszervezeti bérrendőrség is.
