A sorozatban megjelent írásaim miatt gyakran kérdezik: mi a teendő, hogy a sok-sok kritikával illetett közállapotok javuljanak. Be kell vallanom, hogy nincs receptem, és nem is hiszem, hogy egyetlen ember képes lenne a ma már hézagmentesen összezáró diktatúra szövetét felfejteni, azét, ami az ország gazdasági, kulturális, erkölcsi, mentális fejlődését akadályozza. Annak azonban vannak kézzelfogható jelei, hogy „hasadoznak a fekete vásznak” (ld. Csokonai: Magyar hajnal hasad). Hosszú évek óta először olvashatjuk, hogy a közvéleménykutatások szerint többségben vannak, akik kormányváltást akarnak.
ÁLSZENTEK ÖSSZEESKÜVÉSE. A hangulatváltozás legfőbb oka a „hibás” kegyelmi döntés és az ebben - mint cseppben a tenger - megmutatkozó züllött rendszer elutasítása. Mintha Molière darabját próbálták volna a résztvevők. Jelen van az álszent, ájtatos pap, aki nem a kiszolgáltatott gyerekeket, hanem az őket megalázó nevelőt védi, és mély, „mentori” érzelmeket táplál elnökasszonya iránt, miközben az erény útján akár Távol-Keletre is vezetgeti.
Jelen van a first ladynek mutatkozó nagyasszony, aki szabadkozás mentesen illeszkedik be az nagymúltú erdélyi családok közé, a cél érdekében akár könyvrecenziót is vállal. Ezzel nyomatékossá teszi, hogy az erdélyi gyülekezet tekintélyes egyházi vezetője a védelme alatt áll, ami sokak szemében ürügyet szolgáltathat a tekintélyes család „elcsatangolt” családtagja mentegetéséhez.
Jelen van a tündi-bündiből elnökké előléptetett gendercáfolat, aki ájtatos püspöki mentorának és vezére nagyasszonyának vélt iránymutatásai nyomán zabolátlanul veszi igénybe a Zabola kastélya által nyújtott örömöket. Azt a kastélyt, amely a kegyelmet kapott K. családjához kötődők birtoka.
Jelen van a hegedűn és focilabdán egyaránt játszani képes amazon, aki főnökét arcrándulás nélkül fedezi. Mintha a náci nézeteket képviselő, terrorizmus miatt elítélt Budaházyéknak megítélt kegyelem és a börtönből való kiengedésük szuverén döntés lehetett volna, mintha nem politikai megfontolások előzték volna meg, azzal együtt is, hogy a börtönből lóháton távozhasson.
Jelen van a titkosszolgálatok és a propaganda főnöke, aki a teherforgalomra használt repülőtérre hozatja haza az elnökasszonyt, majd betaníttatja a lemondó nyilatkozata könnyfakasztó perceit. A visszavonulásra kényszerített harcos amazon önállóságra kapott volt férjének megzabolázására ugyanő szervezi a házasságuk megromlását dokumentáló rendőri jelentés nyilvánosságra kerülésének tervét.
Minden együtt van: a hazugság, az álszentség, az erdélyi magyarkodás, a birtokok lenyúlása, a hívek és a választók megtévesztése, és ami a legsúlyosabb: a gyerekek kíméletlen megvetése. A közönségnek ebből lett elege. Az álszent rendszer egyik pillanatról a másikra, két hét alatt omlott össze. Ezt ismerték fel azok a hatalmas tömegtüntetést megszervező influenszerek, akik az elnökasszonyt lemondató gyors vezéri döntés miatt „lyukra futottak”, nem tudtak tovább menni a lemondás után. „Csak semmi politika”, mert az influenszerek által vezetett tömegek azt hiszik, hogy a magyarok Istene földre száll, és a hús-vér, bűnben fogant politikai cselekvők, a pártok és a civilek szövetségre lépése helyett a JóIsten tolja helyrea kizökkent időt. Egy dolog azonban már kiszakadt a népből: elég volt.
NEM A RENDSZER MINDEN ELEMÉRE. A közönség egy részének, elsősorban a városi fiataloknak ugyan elege lett az álszentek összeesküvéseként tökéletesen összecsiszolt Orbán-rendszerből, de ők se tudnak tovább haladni a radikalizálódás útján, mert még vergődnek azon a horgon, amit a rendszer kis Goebbelse bekapatott velük. Azt ismétlik: „Csak semmi politika!”
Márpedig ha valaki nem akarja megdönteni a velejéig züllött rendszert, ha nem kér a politikai pártokból, akkor előbb-utóbb elfogy a lendület, megritkul körülötte a levegő, és szépen visszaáll a régi szemét. Igaz, az ellenzék pártjai sem voltak képesek – a nép által választott elnök teljesen irreális gondolatán túl - tovább lépni. Nem álltak elő egy olyan személlyel, aki erkölcsileg fölénőhetett volna a züllött Orbán-rendszert megtestesítő elnöknek (pl. Iványi Gábor). Nem hirdették meg, hogy ezentúl közösen lépnek fel a pillanatra megroggyant NER-rel szemben. Az ellenzék pártjai eddig képtelennek bizonyultak elemi közös érdeküket felismerni, szétmálló hangerdőt alkotva alkalmatlanságukat, vagy ami rosszabb, megvesztegetettségüket bizonyítják.
Innen ered azután a közönség irtózása a (párt)politikától. Az ellenzék pártjainak már régen fel kellett volna ismerniük, hogy nem egymással kellene rivalizálniuk, megvalósíthatatlan ígéreteket kergetve; öncélú szóvirágok helyett egyetlen világos mondatra, sőt egyetlen szóra kellene közösen szorítkozniuk.
Mindannyiuknak minden lehetséges fórumon csak egyetlen szót kellene harsogniuk: NEM!!!
Ehhez a NEM-hez mindegyikük a számára legfontosabbat fűzhetné hozzá. Ez a NEM köthetné össze a demokratákat, legyenek bal- vagy jobboldaliak, konzervatívok, vagy liberálisok. Egy egyszerű jelvény: a NEM mutathatná, hogy nem vagyunk a NER hívei.
NEM az egyéni szabadságjogok korlátozására. NEM az oktatás, az egészségügy szétverésére. NEM az elesettek, a szegények, a hajléktalanok megalázására. NEM a jogvédők, a szegényeket ápolók állandó üldözésére. NEM a végtelenített veszélyhelyzetekre. NEM az uniós pénzek körmönfont módszerekkel való ellopására. NEM a környezet tönkretételére akkumulátorgyárak építése, a balatoni nádasok kiirtása, a Fertő tó beépítése útján. NEM a magyar épített kultúra részét képező nagyszerű épületek tönkretételére, a budai Vár épületszörnyekkel való telezsúfolására. NEM a magyar tudomány intézményeinek, az egyetemeknek a tudományos kutatást szolgáló autonómiájuktól való megfosztására, politikai komisszároknak történő alávetésükre. NEM az adófizetők pénzének ízléstelen, történelemhamísító giccszuhatagokra költésére. NEM az alkotóművészek, a színházak támogatása helyett a szotyi-bajnok zsarnok ízlésficamát tükröző kifizetésekre. NEM az állam megszállására, kifosztására. NEM a verseny korlátozására. NEM az állami monopóliumok magánmonopóliummá változtatására, koncessziók segítségével. NEM a csupán a bennfentesek által elérhető támogatott hitelekre. NEM az irányított közbeszerzésekre. NEM az emberi méltóságunkat sárba tipró hatóságokra, a szuverenitásvédelemre. NEM a háborús bűnös Putyin zsebét hizlaló gázmutyira. NEM a nacionalista, soviniszta uszításra. NEM az európai értékek megtagadására. NEM a hazánkat lejárató, értelmetlen különállásokra, a pávatáncra.
IGÉNY VOLNA RÁ? A botrányos kegyelmi döntés nyomán felhorgadt hangulatok mintha felszínre hozták volna a NER lebontására irányuló szándékot is. A március 15-i „Talpra magyarok” zászlóbontás résztvevőinek meglepően nagy száma - ami ugyan messze elmarad az influenszer-tüntetés tömegeitől - mintha jelezne valamit. Látható, hogy a csontig rágott két oldal: a vezér szokásos üres szónoklatai és az ellenzéki pártok megjelenései már nem keltenek érdeklődést. Tízezrek várnak arra, hogy megroggyanjon a NER.
A kegyelmi döntés miatti elemi felháborodás és a választások közé ékelődő zászlóbontással a közönség azonban egyelőre nem tud mit kezdeni. Nem látszik a politikai folytatás forgatókönyve, a lehetőségek ablakának tágra nyitása, a valóban új, rendszerváltó erők megjelenése. Nem világos, hogy előre bejelentett leleplezésekkel ébren lehet-e tartani a választók érdeklődését. Még inkább kérdés, hogy ezek a bejelentések átvezetnek-e az Orbán-rendszer, a NER megváltoztatásának igényéhez.
Ha csupán annyi történik, hogy egy a korábbinál is sokkal megosztottabb politikai mezőnyben nyomul - mint jégtörő – a vezérkultusz, a nacionalizmus, az önkényuralom hajója, akkor a fiatal érdeklődők kedve is lelohad. Pedig a nemzetközileg mind jobban elszigetelt, pénzügyileg egyre nehezebb helyzetben evickélő, a robusztus gazdasági felemelkedéstől egyre távolabb kerülő NER leváltására, a rendszerváltásra mintha volna igény. Kérdés, hogy fenntartható-e a NER-re gyakorolt nyomás, és leválik-e egy újabb szelet a NER egységesnek és sérthetetlennek gondolt jégfaláról.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.