- Somogyi Tibor: Csongor és Tinder

Az egész úgy kezdődött, hogy az aranyifjú Herczeg Csongor észrevette, hogy Hilda, a takarítónőjük telefonfüggő. Az idősebb nő, aki hetente háromszor jött takarítani a sashegyi villába, fél kézzel a porszívót berregtette, de a másikkal folyamatosan az iPhone 7-es telefont bizgette.
– Remélem, nem lájvolni tetszik – szólította meg Csongor, miközben ő a fehérjeturmixát lötyölgette, kortyolgatta.
– Isten ments. Nem könnyű manapság ismerkedni, kinek azért, mert csóró, kinek mert nem tudhatja, őt szeretik, vagy a pénzét. De a Tinder mindenkinek ott van.
– Hilda néni ismeri a Tindert – lepődött meg Csongor.
– Nem vagyok én olyan öreg, alig múltam hatvan – morgott Hilda. – És igen, összegyűjtöttem egy használt Apple telefonra, és azóta tinderezek meg badoozok. Jó, nyilván egy szerkesztett, tíz évvel ezelőtti képemmel, de így is sokat beszélgetek meg randizok – kacsintott. – Az úrfinak is kellene már egy barátnő.
Csongor torkán megakadt a fehérjeturmix. – Hilda néni, takarítás közben akkor se használja már a telefonját. Ez már rabság.
Kivette a telefont a nő kezéből, és szigorú tekintettel az asztalra tette. – Majd ha vége a munkának, csak akkor vegye el! – mondta keményen. Hilda cöccögött az orra alatt, de folytatta a takarítást.
A fiú kiment a teraszra elektromos cigizni. Még sose tinderezett. Nem szorult rá, de most kedvet kapott. Eszébe jutott Berci, a BMW-je, hogy vele pózoljon-e a szelfijén. Tavaly kapta huszadik születésnapjára az apjától. Elég jó jármű, szép is, gyors is és kényelmes is, elég sok gimis lány próbálta ki vele az üléseit bizonyos testpozíciókban. Kellemes élmények voltak – gondolta Csongor –, amelyek után a szimpatikusabbak a pezsgőfürdőben és a hálószobájában is megfordulhattak. Komoly kapcsolatba azonban egyikkel sem kezdett. Egy idő után azonban ürességet kezdett érezni legbelül. Maga se értette, hogy fordulhatott vele ez elő, hogy unja az egészet. Pár év alatt kiégett volna? Az apja, aki rendszerint este ért haza és akkor is dolgozott, rosszallóan nézte, ha fiát könyvvel a kezében találta. Igen, talán a sok olvasás az oka, hogy elkezdett tépelődni. Szépirodalmat sosem olvasott, mégis rájött, hogy nem boldog.
Eldöntötte, nem jó ötlet, ha Berci rajta van ezen a szelfin. Jobb, ha minél átlagosabbnak tűnik. Elővette farzsebéből Apple iPhone 15-ös telefonját, és a szelfi elkészült, csak az arca látszott rajta, távolba meredő tekintettel, kicsit lefittyedő, érzéki szájjal. Most hogy rászánta magát, egykettőre kész is volt a regisztráció. Annyit írt magáról: „A boldogságot keresem.”
Igen, ez jó lesz. Nézte a lányokat, és húzta őket – balra, jobbra, balra, jobbra… A legtöbb képnél nem időzött sokat, még azt se nézte meg, ki mit ír magáról. Bal, bal, bal, bal, jobb, jobb, jobb.
Jóképű fiú volt ez a Csongor, és a szelfi is jól sikerült, így hamar jelzett az alkalmazás, hogy matchelt három lánnyal. Mindháromnak ugyanazt az üzenetet írta: „Szia, mi a legfontosabb Neked az életben?” Kata 26, aki komoly arccal, elegáns blézerekben pózolt a képein, azt válaszolta, hogy neki az ambíció a fontos, és a férfiaktól is ezt várja el, és hogy neki a hatalom a drogja. Maga is egy politikai párt aktivistája. Dzsenni 23, aki a fókuszt profilképén a dekoltázsára helyezte, azt írta, hogy fontos neki a biztonság, és ehhez sok pénzre van szüksége. Vizuálistartalom-készítőként maga is sokat dolgozik, és elengedhetetlennek tartja, hogy a párjának is stabil anyagi hátországa legyen. A szemüveges, zöldre festett hajú Anita 24 szerint a tudás a legfontosabb, most kezdte második képzését az egyetemen, akinek nincs komoly diplomája, az őt nem érdekli, hisz ő sapioszexuális is.
Csongor viszolygott a politikától, a sok pénz a családjáé volt és jogot tanult, de nem a tudás miatt, hanem mert a családja ezt várta el tőle. Azt se tudta, milyen az, ha valaki sapioszexuális. Pörgette hát tovább a képeket.
A következő profilnál megtorpant. Légies vonások, gyönyörű mosoly, szőke haj. Tünde 21 úgy nézett ki, mint ahogy egy sztereotip tündért elképzel az ember. Jobbra húzta. Aktív volt, és a match is hamar létrejött. Csongor küldte is azonnal a kérdést: „Szia, mi a legfontosabb Neked az életben?” Megjelent a három mozgó pont, mely jelezte, hogy gépel a lány, valahol az internet ismeretlenjében. „Kedves Csongor – írta Tünde –, a legfontosabb nekem a szerelem és hogy megtaláljam az Igazit.” Melegség futott át Csongoron: ez a lány engem keres, gondolta.
Így kezdődött a beszélgetésük, mely napokon, heteken át tartott, és Csongor életében először tényleg azt érezte, hogy szerelmes. Az első héten hajnal ötig váltották az üzeneteket, olvasmányélményeiket beszélték át. Csongor Stephen Kingre esküdött, Tünde pedig Danielle Steelre, de végül kiegyeztek Lakatos Leventében, akiért mindketten rajongtak. Rengeteg nevetős és mosolygó szmájlit váltottak, sőt már kiskutyás gifeket is küldözgettek egymásnak, ami egy kapcsolat mélyülésének biztos jele egyesek szerint. A második héten Csongor felajánlotta, hogy menjenek át Facebookra, de Tünde onnan letörölte magát, elmondása szerint a sok bunkó miatt, aki folyton írogatott neki a Messengeren, meg kommentelgettek a képei alá. A harmadik héten már beceneveken szólították egymást, Csongor így lett Rókuci, Tünde pedig Nyuszifül. A negyedik héten kölcsönösen bevallották másik iránt érzett szerelmüket, amelyet óriási szívecskés gifekkel támasztottak alá.
Az ötödik héten Csongor találkozót vetett fel. Tünde ettől egyre szűkszavúbbá vált, amit a fiú annak tudott be, hogy biztos fáradt. Azt tudta, hogy a lány nagyon messze él, az isten háta mögött, de megnyugtatta, hogy gyors kocsijával bárhol ott tud lenni.
Másnap hiába próbált írni Tündének, döbbenten tapasztalta, hogy vagy szétváltak, vagy törölte a profilját. Megpróbálta megnézni, hátha az Instán fent van, de nem tudta a vezetéknevét. Több száz Tünde-profil megtekintése után elkeseredve adta fel. Tünde sehol nem volt.
Csongornak életében először volt igazi, mély szerelmi bánata. Mint valami zombi ülte végig a jogi szemináriumokat – előadásra eddig se járt be –, és üres tekintettel száguldozott éjszaka a városban. Jó lett volna valakivel beszélgetni erről, de apja mindig fáradt volt, anyja a válás után külföldre költözött, haverjai, akikkel sörözni szokott, úgy érezte, kinevetnék.
Rászokott, hogy gyalog sétálgasson a belvárosba és fürkéssze az arcokat, hátha valahol Tünde gyönyörű arcát pillantja meg, pedig Tünde azt írta, sosem járt a fővárosban.
Mit csináljon? Menjen el falvakba, kopogtasson be minden házba? Tünde valami főiskolára járt, de azt se írta meg, melyik városban, ő meg nem kérdezett rá.
Hogy felejtsen, ráírt a három lányra, akikkel kezdetben matchelt. Nem számított rá, hogy válaszolnak, de megtették. Katát kizárták a pártból, valami belharc miatt, Dzsenninek feltörték az Insta-profilját, és a közel félmillió követőjét elvesztette, Anita megbukott egy vizsgán, és csalódásában otthagyta az egyetemet. Mindhárom lány tele volt panasszal és kétségbeeséssel. Csongornak ez már sok volt. Törölte a Tinder-profilját és kibontott egy üveg Tubi 60-at, és a konyha magányában iszogatni kezdett.
Egyre közeledő porszívóhangot hallott, ezért felvonult az emeletre. Közben eszébe jutott a megoldás. Egy informatikus haverja. Hátha ő meg tudja találni Tündét az interneten. Félretette a Tubit, , és vázolta a problémát. Átküldte Tünde letöltött képét, és nemsokára jött is a válasz. „Megvan! Ez egy észt modell, Kadri Hargats a neve. Egy csomó nyilvános képe fent van a neten.” Csongor döbbenten ült. Egy észt modell? Tünde nem is létezik, és ki tudja, ki állt a profil mögött? Bárki állhatott, akár férfiak vagy ördögfiókák is. Végigfutott a hátán a hideg.
Erre kell egy cigi. Kiment hát a teraszra. Hilda ott pakolgatott egy rá eléggé hasonlító, nagydarab, kicsit ápolatlan külsejű, kezeslábast viselő lánnyal.
– Csongor úrfi! Fáj a derekam, és eljött a lányom segíteni egy kicsit, de már lassan megyünk.
– Léda vagyok – mondta mély hangján a lány. Tekintetével szinte felfalta Csongort, miközben kezet fogtak.
– Hilda – szólította meg a takarítónőt –, tinderezik még? Én befürödtem vele.
– Nem nekem való az – csóválta a fejét Hilda. – Már rég odaadtam azt a túl okos telefont is a lányomnak. Jó nekem a régi, a butafon. Na, további szép estét!
– Igen, már egy ideje én használom – vigyorgott Léda a fiúra. – Jókat beszélgettem. Nem igaz, Rókuci?
Mintha ráborult volna az éj.