NATO;Ukrajna;fegyverek;

Tavaly nyáron norvég instruktorok is képeztek ukrán katonákat a NATO-standardok szerinti harci módszerekre

- Nem csitulnak az indulatok

Nem sértene nemzetközi jogot, ha NATO-katonák a helyszínen segítenék, képeznék az ukrán katonákat.

NATO-csapatok minden további nélkül végezhetnek kisegítő tevékenységet Ukrajna területén, ez semmilyen nemzetközi egyezményt nem sért – jelentette ki Csehország elnöke. A kiemelkedő katonai múltra visszatekintő Petr Pavel, egykori hadseregtábornok, aki az elmúlt évtizedben a cseh hadsereg vezérkari főnökeként, majd 2015-től három éven át a NATO Katonai bizottságának elnökeként szolgált, az Euractivnak nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy a védelmi szövetség történetében már többször előfordult hasonló eset, van felhalmozott tapasztalatuk ebben. „2014-ben, a Krím annexiója és a Donbász egy részének megszállása idején, amely lényegét tekintve ugyanúgy agresszió volt, csak éppen méretére nézve kisebb, mint a jelenlegi, ukrán területen körülbelül ezer fős NATO kiképző misszió tevékenykedett, több mint 15 ország képviseletében” – mondta. Sem a nemzetközi jogba, sem az ENSZ alapokmányába nem ütközne, ha a NATO tagországok katonái, vagy akár polgári személyek segítenék az ukránokat – tette hozzá.

A cikket idézve az RBK ukrán hírügynökség kiemelte, hogy a cseh elnök nem mondott egyértelmű nemet arra a kérdésre, hogy támogatná-e NATO katonák részvételét Ukrajna segítésében ukrán területen. Petr Pavel nem zárkózna el ennek megvitatásától, és jónak látná, ha meg lehetne egyezni a szövetségesekkel az ukrán katonák kiképzéséről is. „Ahelyett, hogy a tagországok területére, mondjuk Lengyelországba vagy Csehországba utaztatják ukrán katonák ezreit, sokkal ésszerűbb volna néhány tucat instruktort küldeni Ukrajnába, és ott tartani foglalkozásokat nekik” – válaszolta.

Petr Pavel nyilatkozata abba a hosszú hírfolyamba illeszkedik, amely azóta tart, hogy február végén Emmanuel Macron francia elnök egy nyilatkozatában nem zárta ki, hogy nyugati katonákat küldenek Ukrajna támogatására. Kijelentése vihart kavart. Vannak, akik szerint ez teljességgel lehetetlen, mások nem vetik el az ötletet. A balti államok például másoknál fogékonyabbnak látszanak a NATO erőteljesebb bevonására. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter, aki az elmúlt napokban Litvániában járt, nagyra értékelte a francia elnök kijelentését, amelyben egy félmondatos megjegyzés, miszerint erről nincs konszenzus a NATO-ban, arról tanúskodik, hogy ez már szóba került a szövetségben. - Erről Ukrajnának nem volt tudomása – mondta, de Macron szavai azt igazolják, hogy Párizsban immár tisztában vannak vele, hogy többet kell tenni Ukrajnáért, a vita pedig elősegíti, hogy – jókora időt megtakarítva - mások is erre a fölismerésre jussanak. Ukrajna támogatása nem afféle szimpla jótétemény, hanem egyúttal Európa, az európai polgárok életének védelme is.

A vita tehát folyik tovább, annak ellenére, hogy Boris Pistorius német védelmi miniszter pénteken Helsinkiben kijelentette, ideje abba hagyni, egyszerűen le kell venni a napirendről. Ukrajnát másképp kell segíteni, elsősorban fegyverrel és lőszerrel. Ennek részleteiről azonban éppen Németországban csapnak össze a leghevesebben a döntéshozásban leginkább érintettek, a kormányon és a Bundestagon belül egyaránt.

Emmanuel Macron francia elnök nagy vihart kavart kijelentése után pár nappal ugyan egy interjúban hangsúlyozta, „nem harcolunk az orosz nép ellen, és elutasítjuk az eszkaláció logikáját”, de három napra rá, amint arról a L’Independant beszámolt, képviselők körében térképpel a kezében már arról beszélt, milyen katonai támogatást nyújtanának az ukránoknak, ha az orosz csapatok Kijevet és Odesszát fenyegetnék. Védelmi minisztere, Sébastien Lecornu azonban már másnap pontosította, hogy katonák küldése mint kérdés nem létezik. Amiről szó lehet, az a kiképzés, aknamentesítés, a kibertámadások elhárításában való együttműködés, és általában Ukrajna védelmi képességeinek támogatása különféle módon és szinten.

Az extrémizmus fogalmának kiterjesztésére készül a parlament egy olyan közegben, amikor a londoni zsidók a szombatonkénti palesztínpárti tüntetések idején no-go zónának tekintik a városközpontot.