- Egy siker nem fog lendületet adni az oroszoknak, nagy ukrán területek elfoglalása hónapokon át tartó öldöklésbe kerülne

Február közepén az orosz erők visszafoglalták a Donyeck megyei Avgyijivkát. Az újabb elnökké választására készülő Vlagyimir Putyin erre hivatkozva azt állította, átvették a kezdeményezést a háború menetében. Ez a fegyvertény ön szerint milyen lehetőségeket nyit meg az orosz haderő előtt?

Avgyijivka már 2014-ben, a háború kezdetén többször gazdát cserélt, emiatt mindkét oldalon szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak birtoklásának, ráadásul az ukrán tüzérség innen lőni tudta a közeli Donyeck városát. A 2022 őszén Oroszországhoz csatolt négy ukrán régióból a donyecki az, amelynek területét az orosz erők a legkisebb arányban, mintegy 60 százalékban ellenőrzik. Avgyijivka stratégiai jelentőségét pedig az adta, hogy itt egy jól kiépített, elsőkörös ukrán védelmi vonal volt. Miután látták az ukránok, hogy el fogják veszíteni, most kellett hozzálátniuk a hátrébb lévő védelmi vonalak erődítéséhez. Ezzel együtt a város elvesztése nem fenyegeti Ukrajnát újabb nagyobb területek elvesztésével, hiszen láttuk, hogy Oroszország milyen irgalmatlan áldozatok árán tudta csak bevenni a várost. Való igaz, hogy az orosz katonák az elmúlt hetekben tovább nyomultak a környező kis településekig, de ezt főleg amiatt volt erre lehetőségük, mert nem ütköztek bele kiépített ukrán védelembe. Ezzel együtt a kimerült orosz erők nem tudták üldözni az Avgyijivkából kivonuló ukrán alakulatokat, nem tudták ezt a sikert kifejleszteni. Ezért most feltehetően újabb, hónapokon át tartó, felőrlő harcokba kerülne, ha Moszkva nagyobb területeket akarna elfoglalni.

Avgyijivkánál az oroszok hosszú idő után ismét bátrabban bevetették a légierejüket, súlyos veszteségeket okozva az ukrán védőknek, de később számos harci gépüket elvesztették.

Az ukrán védőknek a fő problémát valóban az okozta, hogy az orosz légierő vissza tudott térni a frontvonal közelébe csapásokat mérni, és akár 40 kilométeres távolságból elengedhető, célra vezethető siklóbombákkal támadta az ukrán állásokat. Az ukrán hadvezetés válaszul kénytelen volt kockáztatni, és értékesebb légvédelmi eszközöket – valószínűleg egy Patriot-üteget és egy NASAMS-rendszert – is a front közelébe vonni. A Kyiv Independent hírportál mérlege szerint február második felében az ukrán légvédelem tíz Szu-34-es és két Szu-35-ös orosz vadászgépet lőtt le, valamint néhány hónapon belül a második A-50-es orosz légtérellenőrző gépet. Ennek eredményeképpen most azt látjuk, hogy március első hetében az orosz légierő tevékenysége ismét jelentősen csökkent.

A New York Times egy hete arról írt, hogy gyengén kiépítettek az Avgyijivka mögötti védvonalak, ahová az ukránoknak vissza kell vonulniuk.

Igen, a nyugati, de az ukrán szakértők is hónapok óta jelezték a kijevi vezetésnek és a katonai döntéshozóknak, hogy el kell kezdeni erődíteni olyan mértékben, ahogy azt az oroszok tették a 2023. nyári ukrán ellentámadás előtt, az úgynevezett Szurovikin-vonal kiépítésével. Az oroszok nyolc hónapi munkával „ásták be magukat” délen Zaporizzsjában, jelentős civil képességeket is bevonva az erődítési munkálatokba. De a kicsit hátrébb lévő ukrán területekről már azt lehet hallani, hogy komoly erődítési munkálatok zajlanak, köztük például Harkivban is. Erre azért is van szükség, mert – szemben a háború első évével – az ukrán haderő már nincs létszámbeli fölényben. Oroszország ezt a 2022. októberi „részleges mozgósítással” megszüntette, 2022 végére ezzel meg tudta állítani az ukrán ellentámadást, és azóta is folyamatosan hív be újabb katonákat. Jelenleg a front mindkét oldalán mintegy 450 ezer ember harcol, a tüzérség tekintetében viszont kifejezett hátrányba került az ukrán hadsereg, emiatt kell stratégiai védelemre berendezkednie. Hozzá kell tenni, hogy mostanra a nyugati szakértők is belátták, hogy ez a háború – az egymással összevethető képességű, létszámú és technológiai színvonalon álló ellenfelekkel – alapvetően a statikus védelemnek kedvez. Az orosz hadtudományi munkákban ezt 2023 áprilisában már leírták (és erre a meggyőződésre jutott Valerij Zaluzsnij volt ukrán főparancsnok is, amint arról a 2023. november elején közzétett esszéjében írt – a szerk.).

Ukrajnának szinte már a sírját ássák. A Washington Post szintén egy hete a kijevi vezetés mozgósítással kapcsolatos bizonytalanságairól írt. Az új ukrán mozgósítási törvényhez rengeteg módosító indítványt érkezett.

Igen, ez a vita is régóta zajlik. A kijevi vezetés politikai okokból megpróbálta elodázni, hogy újabb jelentős állományt kelljen behívni a hadseregbe, ezért a háború eleje óta bent tartják az akkor behívott vagy önként bevonult, többnyire 40-50 éves katonákat. Mostanra viszont égetően szükségessé vált, hogy ezeket a katonákat le lehessen végre szerelni és az alakulatokat új behívottakkal feltölteni. A fronton lévők ismétlő kiképzése mellett nagy szükség volna arra, hogy az újonnan behívottakat az ő tapasztalataik alapján lehessen felkészíteni. Vita van arról, hogy 400 vagy 500 ezer új katonát kell behívni. Jelenleg 27 éves kor felett lehet csak valakit behívni a hadseregbe, ezt 25 évre tervezik leszállítani. A kijevi vezetés szándéka eddig pont az volt, hogy a fiatalabb korosztályt megkíméljék, hiszen rájuk számítanak az ország újjáépítésében is. Egy sor hatályban lévő engedmény jelenleg éppen ennek a korosztálynak kedvez.

Megfogalmazódott, hogy átláthatóbbá és igazságosabbá kell tenni a behívásokat ahhoz, hogy elérhetőbbé váljanak az emberek.

Ahogy az erődítések, úgy a mozgósítás terén is van mit átvenni adott esetben az oroszoktól. Ott az elektronikus behívások tavaly kidolgozott rendszerét fogják használni idén ősztől a sorkötelesek behívásához, amely adott esetben persze a tartalékosok frontszolgálatra való mozgósítására is alkalmas. Nyilván ukrán oldalon is szükség lehet ennek a bevezetésére. A másik megválaszoalndó kérdés Ukrajnában, amit a Washington Post is kiemelt, hogy mivel motiválhatják azokat, akik még nem mentek el harcolni. Az amerikai lap hivatkozik egy ukrán parlamenti képviselőre, aki szerint a kilőtt orosz haditechnikáért extra pénzjutalom járhatna, továbbá a veterán státusz és a családtagok megfelelő kompenzációja mind olyan, amivel ösztönözni lehetne az embereket a frontszolgálat vállalására. Az orosz oldalon ez már jó ideje megvan, s látható, hogy számottevően növelni tudták ezzel a hadsereg állományát azokból a szegény, elmaradott térségekből, ahol egy élet munkájával sincs esély megkeresni azt a pénzt, amit a családnak egy összegben megígérnek arra az esetre, ha a katona elesik a fronton. A szerződéseseknek járó, havi 200 ezer rubeles (mintegy 800 ezer forint) apanázs is jóval több, mint ezekben a régiókban az átlagos fizetés. Felteszem, hogy az ukrán parlamentben az új mozgósítási törvényhez benyújtott négyezer módosítás sem csak az ütköző álláspontokat tükrözi, hanem vannak köztük ilyen konstruktív javaslatok is.

Mi az még, amiben Oroszország előnyt élvez?

A tüzérségi fegyverek és lőszerek vonatkozásában meglévő, sokat emlegetett súlyos orosz fölényen kívül, Moszkvának sikerült a nagy hatótávolságú csapásmérő eszközök gyártását felfuttatni. A H101-es robotrepülőgépekből és az Iszkander rakétákból most már jóval többet tudnak gyártani az oroszok, mint tavaly tudtak, és valószínűleg a háború előttinél is többet. Fejlesztik a katonai célú drónjaikat, most már Lancet-3-asokat használnak. A manőverező robotrepülőgépeik ma már különböző elhárító eszközöket is ki tudnak lőni magukból. A videóátvitellel valós időben irányítható FPV drónokból – amelyeket az ukránok kezdtek először alkalmazni – most már az oroszok is nagy mennyiségben gyártanak, s köztük egyre több az éjjellátó képességgel ellátott drón is – az avgyijivkai ukrán veszteségek egy része ennek volt betudható. Az elektronikai hadviselés terén is van egy folyamatos orosz adaptáció. Az elmúlt hónapok jelentései szerint egyre hatékonyabban tudják zavarni a nagy hatótávolságú robotrepülők GPS-rendszereit, de még HIMARS-rakétákat is. Ami viszont a hagyományos hadiipart illeti, nagyjából évente ezer harckocsit tudnak a hadseregnek adni, ám ezek 80 százaléka raktárról kihozott, felújított eszköz. Ezzel együtt a harckocsik számában még mindig jelentős az orosz fölény.

Változtak-e a hadvezetés módszerei?

A harceljárások és a doktrína tekintetében is van folyamatos innováció és adaptáció, de ez minkét oldalon tapasztalható. Ukrán oldalon sokáig azt láttuk, hogy tanulékonyabbak voltak, de az oroszok is lassan belejönnek ebbe. Nagyon sokat tanultak a Wagner zsoldosainak bahmuti műveleteiből, például a kisalegység-harcászatot, hogy szakasz-század szinten mennek előre. Egyébként az ukránok is átváltottak erre, mióta tavaly nyáron feladták a gépesített előrenyomulást. Összességében azonban az a helyzet, hogy sem az ukrán, sem az orosz haderő nem ugyanaz már, mint amivel háborúba indult. A hivatásos állomány nagy része mindkét oldalon odaveszett. Orosz oldalon volt egy jelentős erózió amiatt, hogy rengeteg tömegesen mozgósított katonát kiképzés nélkül küldtek harcba. De a megfelelő felkészültség és kiképzés hiánya ukrán oldalon is probléma.

Megdöbbentőek voltak az ukrán jelentések, hogy az avgyijivkai harcok hatására az orosz erők vesztesége a napi 8-900 főt is meghaladta.

Az atomizált orosz társadalom morálját ez aligha rendíti meg, sokan nem is biztos, hogy értesülnek róla. Fontos viszont, hogy ekkora veszteség mellett hiába van továbbra is jelentős mozgósítható állomány orosz oldalon – a háttérben 4-5-szörös lakosságfölénnyel –, a haderő képességei és a kiképzés korlátozott lehetőségei nem bírják el, hogy ilyen mennyiségben hívjanak be embereket. Az orosz veszteségek mértéke tragikus, de Ukrajna számára éppen az a leginkább kedvező forgatókönyv, ha az oroszok nem várnak ki a további támadásokkal. Ez ugyanis azt jelenti, hogy felélik azt a potenciált, ami ahhoz kellene, hogy komoly erőket tudjanak összevonni, és egy újabb irányban nagyobb támadó műveletet indítani.

Ezek szerint nem számít arra, hogy az avgyijivkai siker komoly lendületet adna az orosz erőknek?

Azt gondolom, hogy nem. Jelenleg az orosz erők a front teljes szakaszán néhány főbb irányban nyomulnak előre, de igazából a hadműveleti-stratégiai siker esélye nélkül. Délen a tavalyi ukrán ellentámadás eredményeit próbálják visszafordítani, csekély, néhány kilméternyi előrehaladással. Ez nem lesz perdöntő. Északon, a Luhanszk megyei Kupjanszknál van komolyabb előrenyomulás. Itt az Oszkil-folyóig juthatnak el adott esetben. De nem látszik az, amit Putyin és Sojgu is bejelentett, hogy új orosz egységeket hoztak létre, s ezek már ott lennének Ukrajnában. Valószínű lesz még tovább ukrán területi veszteség, de olyasféle nagy drámai frontbeszakadás, hogy az oroszok elfoglalnák a megerődített Szlavjanszkot vagy Kramatorszkot, ami Bahmut után is kitűzött cél volt, ez nem szerepel a reális várakozások között, erre az orosz haderő jelen állapotban nem képes.