Az Európa Zöld Városa címre pályázik 2027-ben Debrecen önkormányzata, amely egy hangzatos környezetvédelmi programot is elfogadott. Szakértők szerint azonban az akkugyártás árnyékában mindez csak szemfényvesztés.
A fideszes többségű debreceni önkormányzat nemrég fogadta el azt az 50 pontos „Zöld Kódexet”, amely a helyi egyetemmel közösen tervezi egy környezeti ellenőrző rendszer létrehozását, üzemeltetését, s azt ígéri:
a lakosság egyértelmű, objektív méréseken alapuló, hiteles képet kap majd a városi környezet állapotáról, különös figyelemmel a gazdasági övezetekre, a levegő-, és vízminőségre, a talajra és a termőföldekre.
Az ígéret szerint még az idén elindítják tizenhat komplex mérőállomással az egész városra kiterjedő, összefüggő rendszert, amely a nap 24 órájában adatokat szolgáltat majd a környezetről. Ezen kívül új, energiatároló akkumulátorokkal felszerelt napelemparkokat építenek, korszerűsítik a közvilágítást, növelik a zöld buszok számát, folytatják a víz- és környezetgazdálkodás zászlóshajójának tekinthető Civaqua-programot. Az egész városban esővízgyűjtőket osztanak majd, elültetnek újabb tízezer fát, létrehoznak egy városi faiskolát is.
– Az egész zöld programot hitelteleníti, hogy a programban a veszélyes üzemek felsorolásából látványosan kimaradt a kínai akkumulátorgyártó CATL, azzal az indokkal, hogy még folyik a hatósági eljárási, noha az üzem várható kibocsátási adatai már 2022 decembere óta ismertek
– mondta lapunknak Gondola Zsolt, a Civil Fórum Debrecen önkormányzati képviselője. Szavai szerint miközben a város vezetése süngarázsokat, madáretetőket és csiripelő villamost tűz környezetvédelmi politikája zászlajára, aközben „kifelejti” a kínai akkugyár nagy mértékű vízigényét és kibocsátási értékeit, amelyek komoly felzúdulást okoztak a városban.
Bizonyára ezért született meg az a politikai koncepció a városvezetés részéről – tette hozzá –,hogy egyfajta „zöld politikával” ellensúlyt képezzen az akkugyár káros hatásaival szemben, azt a látszatot keltve, mintha a fásítás, a monitoring program, az egyetem beintegrálása, a Zöld-Kódex, a Zöld Főváros cím, s az ezekkel kapcsolatos intézkedések láncolata biztonságot nyújtana a debrecenieknek.
– Konkrét számok és tények nélkül a debreceni környezetvédelmi program elképzelései leginkább hangzatos ígéreteknek tűnnek, amilyenekből már eddig is akadt bőséggel.
Ráadásul még azok a kézzel foghatóbb információk is tele vannak ellentmondásokkal, amelyekből néhányat jeleztek a tervezetben
– mondta lapunknak Fábián István, a Debreceni Egyetem korábbi rektora, vegyészprofesszor. Szavai szerint nehéz komolyan venni azt az ígéretet, hogy miközben 2019-ben a város éves szén-dioxid-kibocsátása 1 millió 29 ezer 211 tonna volt, addig a 2030-ra tervezett mennyiség ennek közel fele, 581 ezer 700 tonna lesz. A probléma ezzel ugyanis az, hogy a kínai CATL akkumulátorgyár hivatalos bejelentése szerint csak ők maguk évente 507 ezer tonna szén-dioxidot bocsátanak ki a tervezett teljes gyártási kapacitás 40 százalékának megfelelő első ütem elindítását követően,
azaz 100 százalékos kapacitás mellett az emisszió várhatóan körülbelül 1 millió 250 ezer tonna lesz.
És akkor még nem beszéltünk sem a többi gyárról, sem a megnövekedett közlekedésről, ami jócskán felülírja ezt a számot.
– Ha a közelgő önkormányzati választások előtt meg akarnám nyugtatni a közvéleményt, miközben érzékelem, hogy a népszerűségem épp a környezetszennyező beruházások bejelentésével nagyon zuhant, pontosan egy ilyen anyagot készíttetnék el, ami tele van hangzatos ígéretekkel, de nincs benne valódi konkrétum – fogalmazott a szakember.
A debreceni városvezetés gyáva volt szembenézni az emberekkel, ezért tartott csak online közmeghallgatástSzavai szerint megkérdőjelezhető a kínai beruházók azon állítása is, hogy 2025-re minden gyáruk karbon-semlegesen működik majd. Ez lehet, hogy igaz ott, ahol vízi erőművekre telepítették az akkumulátorgyártást, de biztosan nem igaz Magyarországon, ahol földgáz égetésével biztosítják majd az akkumulátorgyártáshoz szükséges energia jelentős részét. Hozzátette: miközben a debreceni „Zöld Kódex” hangsúlyosan említi meg a Civaqua-beruházást, mint a város biztonságos vízellátásáért felelős fejlesztést, azt elfelejtik megemlíteni,
hogy a szigorú uniós feltételek miatt ezt a vízforrást csak természetvédelmi és vízgazdálkodási célokra lehet használni, az ipartelepek igényeinek kielégítésére nem.
A település jelenleg két fő forrásból jut vízhez, az egyik a Keleti-főcsatorna, a másik pedig a fúrt kutak: utóbbiak között azonban már most van olyan, ami a helyi vízügyi igazgatóság, a TIVIZIG korábbi felmérése szerint szennyezett talaj közelében helyezkedik el. A veszélyeztetett ivóvízbázis miatt már régebben javaslatot tettek a kutak esetleges áthelyezésére. Fábián István szerint az is gond, hogy még soha senki nem összesítette a debreceni iparosítás tényszerű környezeti hatásait, mindig csak egy-egy gyár károsanyag-kibocsátásáról, illetve energia- és vízigényéről esik szó, ám ezek összeadódnak. Noha a programban ismételten kiemelt ígéretként szerepel a fásítás, amit a gyárak miatt megnövekedett tehergépjármű-forgalom is indokol,
már jóval korábban egész erdőket kellett volna ültetni, hogy valamelyest csökkentsék a várható környezet-terhelést
– fogalmazott.
Új közmeghallgatást akarnak a debreceni akkugyárról, a kínaiak szerint a kamionok nem is csapnak zajt„A sóskútiak, az érdiek és a tárnokiak se akarnak a házuk mögé akkubontót”Nincs több vita, a Szijjártó-féle külügy kiemelt beruházássá nyilvánítaná a sóskúti akkumulátor-hulladékot feldolgozó üzemetKérdeznek, de mégsem
Az akkugyárak ügye téma volt tegnap a parlamentben is. A sóskúti akkumulátorgyár ügyében tartandó népszavazás mellett érvelt az LMP-s Csárdi Antal, mire Ágh Péter, az Építési és Közlekedési Minisztérium államtitkára azt mondta: „azzal az állítással egyet tudunk érteni, hogy a helyiek megkérdezése nélkül és kompromisszum keresése nélkül ne lehessen bármit építeni az országban. (…) De az lehetetlen, hogy nemzetstratégiai, nemzetbiztonsági beruházások emiatt ellehetetlenüljenek”.
