;

bántalmazás;UNICEF;zaklatás;iskolai agresszió;

- „Nem küldhetjük haza a diákokat azzal, hogy várják meg, amíg megjavul a világ”

A magyar diákok egytizede nem érzi magát biztonságban az iskolában, harmadukat zaklatták már az online térben. Elszomorító adatok olvashatók ki az UNICEF Magyarország kutatásának soraiból. A gyerekekre az otthoni pofontól kezdve az óriásplakátok agresszív stílusán át szinte minden hat. A helyzet kezelésére az iskolában nincs erőforrás, az iskolaőr közbelépése sem megoldja, csak máshová tereli az agressziót. 

– A bántalmazáshoz kapcsolódó szülői attitűdöket 2020-ban vizsgáltuk. A reprezentatív mintán, 1000 szülő megkérdezésével megvalósult kutatás tanulsága szerint a válaszadók több mint 10 százaléka felelte, hogy rendszeresen használ valamilyen testi erőszakot, 30 százalék szerint nem baj, ha elcsattan egy-egy pofon a nevelés során. Kifejezetten kortársbántalmazás témában korábban nem végeztünk vizsgálatot, így a tavaly év végén napvilágot látott eredményeink hiánypótlók – részletezte lapunknak Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója.

A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2022 őszén az UNICEF megbízásából országos felmérést készített magyar középiskolás korú fiatalok körében a bullying (megfélemlítés), iskolai zaklatás és erőszak elterjedtségének, működésmódjának vizsgálatára. Az eredményt a közelmúltban tették közzé. A kutatás ezer fő online kérdőíves megkérdezésével zajlott, a válaszadókat közösségimédia-felületeken, hirdetéssel toborozták, minden település- és iskolatípus, illetve életkor megjelent a mérés során. A tanulók 10 százalékáról az derült ki, hogy nem érzi magát biztonságban az iskolában, 85 százalékuk állította, hogy volt már áldozata zaklatásnak, ez lehetett fizikai erőszak, de akár kiközösítés is. A gyerekek fele 6-10 éves korában élt át először iskolai bántalmazást, harmadukkal előfordult, hogy nem mert iskolába menni, mert attól tartott, bántani fogják. Online zaklatást 44 százalékuk élt át.

Agresszív közbeszéd

– Bántalmazásnak – akár lelki, akár fizikai – azt nevezzük, amikor tudatosan, hosszabb időn keresztül, fájdalomokozás céljából, hatalmi egyenlőtlenség bázisán alakul ki két ember között az interakció. Az áldozat nincs egy szinten a bántalmazóval, van egy gyenge és egy erős – hallottuk Szlankó Violától a szakmai magyarázatot. – Tehát a kamaszok beszólogatása, fiúk közötti „kakaskodás” akár a természetes szocializációs folyamat része is lehet a gyerekek esetében, hiszen nekik is meg kell tanulniuk, hogyan kell együttműködni a társakkal, a csoportban.

Ez természetes versengés a gyerekek között, pozíciókért való játszma. Ami ezen túlmegy, az már bullying.

Személyes véleményem az, hogy a jelenség nem nő szignifikánsan, régen is előfordult. Mostanra viszont már problémának tekintjük, felfigyelünk rá, érzékenyebbé vált a társadalom.

A szülők vizsgálatának eredményei kapcsán Szlankó Viola megerősítette, hogy a gyerekek otthonról is hozhatják az attitűdöt, tanult viselkedésként viszik az iskolába. A közéletben is gyakran durva a kommunikáció, a gyerekek ott is hallják az egymást sértő mondatokat, olvassák a plakátok feliratait. Sokszor tapasztalhatják azt, hogy nem kell tisztelni a másik ember méltóságát. Otthon is azt szívhatják magukba, hogy a felnőttek hogyan beszélnek vele, egymással, vagy akár egy harmadik emberről. Mindez leszivárog a gyerekek szintjére, megtanulják a sémákat. Illetve számos más dolog van, amitől a gyerekek erőszakosak lehetnek egymással: mert vele erőszakosak otthon, az edzésen… De lehet, hogy igazságtalanságot élnek meg a tan­órá­kon, túlzottan versengő az iskola, vagy túl nagyok az elvárások feléjük. 

Aki valahol elszenvedője a bántalmazásnak, nagy eséllyel máshol tovább fogja adni. Vagy magában tesz kárt, vagy valaki másban. A bullying mindig következménye valaminek.

Nem ért hozzá, nincs ideje

Az UNICEF kutatásának adataiból az derül ki, hogy a diákok 29 százaléka szerint tud a tanár a bántalmazásról, de nem lép közbe, és csupán 14 százalékuk mondta azt, hogy a pedagógus tesz valamit, hogy véget vessen az agressziónak.

– Nekem az a tapasztalatom, hogy a tanárok nagyon szeretnék, ha lenne hatékony eszköztáruk a kortárs bántalmazás megelőzésére és a kezelésre. Különösen akkor érzik magukat eszköztelennek, ha a bántalmazás az online térben történik – szögezte le Szlankó Viola. – E tekintetben a tanárképzés korszerűsítésre szorulna. Illetve egyáltalán az is kérdés, hogy az utóbbi esetben mennyire van nekik ebben feladatuk, felelősségük, idejük.

De ha az otthoni norma a bántalmazás, az iskola is tétlen, akkor ki fogja kontrollálni a gyerekek egymás közötti bántalmazását? 

Ugyanakkor be kell látni, hogy ma, amikor számtalan szaktanár hiányzik az iskolákból, akik pedig maradtak, gyakran túlterheltek, nem biztos, hogy a hasonló helyzetek megelőzésére, kezelésére marad erőforrás.

Iskolaőrök 2020 óta vannak hazai intézményekben, az ORFK korábban arról tájékoztatta lapunkat, hogy januárban 729 fő volt a létszámuk 706 iskolában. Az UNICEF szakembere ezzel kapcsolatban azt mondta, a bullying kezelésére semmiképpen sem valódi megoldás az iskolaőrök alkalmazása, mert érdemben nem tudják kezelni a problémát. Ha a jelenség mélyére akarunk menni, megérteni a kiváltó okokat, és serkenteni a valódi együttműködést a gyerekek között, azt nem hatalmi pozícióval fogjuk elérni, azzal csak erősítjük az ördögi kört. 

Lehet, hogy az adott helyzetben kevesebb a verekedés, mert arra jár az iskolaőr, és szétválasztja a feleket, de a probléma nem szűnik meg, hanem máshová terelődik: iskolán kívülre vagy online térbe.

Beszélni kell róla

Kecskeméten nemrég két nyolcadikos lány alázott és vert meg egy hetedikest. Szintén ott, egy középiskolában – a fent leírt pillanatnyi megoldásként – egy iskolaőr szerelt le erővel egy agresszív lányt. Egy érdi iskolában két 11 éves fiú verekedett össze, egyikük súlyos sérülésekkel került kórházba. Ócsán a napokban tanítás után verte meg egy 30 éves nő a lányával konfliktusba keveredett 14 éves diáklányt annyira, hogy az elájult. A példákat vég nélkül sorolhatnánk.

Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi felelőse

– Az ócsai eset részleteit nem ismerem, de az, hogy valaki elveri másnak a gyerekét, megint csak az eszköztelenségről szól, arról, amikor egy felnőtt csak erőszakkal tud vitás helyzetet kezelni – szögezte le Szlankó Viola. – Ideális az lenne, hogy iskolai konfliktus esetében a pedagógusok, esetleg iskolapszichológus, iskolai szociális segítő az érintett gyerekek és a szülők jelenlétében, együtt tisztáznák az esetet, és mindenki számára elfogadható megoldásra jutnának. De egy olyan rendszerben, ahol kevés az erőforrás, sok a feszült, fáradt pedagógus, valószínűleg nem marad az iskolában ilyesmire kapacitás, erőforrás.

Nem küldhetjük haza a diákokat azzal, hogy várják meg, amíg megjavul a világ – emelte ki Szlankó Viola. Az iskola tehet valamit, hogy ne harapózzon el a dolog. Edukálhatja a szülőket, foglalkozásokat szervezhet a fiataloknak, ahol beszélgethetnek erről a témáról, az iskolai közösség kialakíthatja a saját norma- vagy szabályrendszerét, amibe nem fér bele a bullying. Arról is beszélgethetnek, hogy a bántalmazás során annak az embernek is van szerepe, lehetősége, aki csak szemlélője az ilyen eseményeknek. Hiszen a gyerekek dönthetnek úgy, hogy a bántalmazott mellé állnak.

@unicefhungary Legyen a tied az első jó szó! Kezdd el már ma a Safer Internet Day apropóján! #NENÉZZFÉLRE, ha bántanak valakit a környezetedben! Az UNICEF Magyarország kutatása szerint a gyerekek 85%-a már átélte, hogy bántották az iskolában. A piszkálás azonban nem ér véget az iskola falai között, bármely napszakban folytatódhat az online térben is. A felmérésből tudjuk, hogy a bullying esetek közel felében online is zaklatják az áldozatot, legtöbbször a közösségi média csatornákon, ahol még nagyobb közönség előtt zajlik a megalázás. Egy apró segítség, egy jó szó is már sorsfordító lehet, nézd meg, hogy hogyan segíthetsz erőszakmentesen és ne tűrd el, csak mert mások hallgatnak! @t.danny_official www.unicef.hu/nenezzfelre #unicefmagyarország #mindengyerekért #unicef #saferinternetday #bullying #cyberbullying #safertogether ♬ eredeti hang – unicefhungary - unicefhungary
Ne nézz félre!Az UNICEF bullying oldalán található egy tudástár, van egy Ébresztőóra nevű programunk. A világszervezet kampánya – ismert hazai előadók közreműködésével –, a #NENÉZZFÉLRE a kortárs bántalmazás ellen küzd, a részletek a unicef.hu/nenezzfelre oldalon. A magyarországi szervezetnek négy fontos témája van. Az erőszakmentes gyerekkor, a fiatalok és gyerekek mentális egészsége, a gyerekjogi jogtudatosítás és a gyerekek bevonása az őket érintő témákba klímavédelem fókusszal.
@unicefhungary

Legyen a tied az első jó szó! Kezdd el már ma a Safer Internet Day apropóján! #NENÉZZFÉLRE, ha bántanak valakit a környezetedben! Az UNICEF Magyarország kutatása szerint a gyerekek 85%-a már átélte, hogy bántották az iskolában. A piszkálás azonban nem ér véget az iskola falai között, bármely napszakban folytatódhat az online térben is. A felmérésből tudjuk, hogy a bullying esetek közel felében online is zaklatják az áldozatot, legtöbbször a közösségi média csatornákon, ahol még nagyobb közönség előtt zajlik a megalázás. Egy apró segítség, egy jó szó is már sorsfordító lehet, nézd meg, hogy hogyan segíthetsz erőszakmentesen és ne tűrd el, csak mert mások hallgatnak! www.unicef.hu/nenezzfelre #unicefmagyarország #mindengyerekért #unicef #saferinternetday #bullying #cyberbullying

♬ eredeti hang – unicefhungary - unicefhungary
Más is vizsgálódottA legutóbbi PISA-felmérésben 81 ország vett részt, kifejezetten a 15 évesekről gyűjtöttek adatokat. A számok arról tanúskodnak, hogy a magyarországi diákok 7 százaléka nem érzi magát biztonságban iskolába menet, 5 százalékuk az osztályteremben, 8 százalékuk az intézmény egyéb helyiségeiben. A 15 éves lányok 21, a fiúk 16 százaléka él át havonta néhányszor zaklatást. Az érzéseik terén sincs minden kamasz jó helyzetben: 12 százalékuk magányosnak, 14 százalék ügyetlennek, 13 százalék kívülállónak gondolja magát.
Örökre nyomot hagy– Szegedi szakiskolába járt a lányom. Szinte az első napon rászállt az egyik osztálytársa. Például gombostűt szurkált a gyerekbe – idézte fel lapunknak egy hódmezővásárhelyi édesanya. – Szóltunk az osztályfőnöknek. Csak rosszabb lett. A lányom már alig mert iskola után kimenni a vonathoz, a bántalmazó állandóan 10-15 fős galerivel portyázott. A férjemnek egyszer „eldurrant az agya”, átment, beszélt vele iskola után. Nem részletezném, mit mondott neki, de abbamaradt a bántás. Nincsenek illúzióim. Szerintem másik áldozatot keresett. – Kicsinek is magának való gyerek volt a fiam. Az osztálytársai csúfneveket aggattak rá, bármit tett, kiröhögték, gúnyolták, azt terjesztették róla, hogy a nadrágjába nyúlkál – mesélte egy másik vásárhelyi szülő. – Mire elvégezte a nyolcadik osztályt, már senkivel nem akart barátkozni. A középiskola kedvére való volt, leérettségizett, de nagyon zárkózott ember lett belőle, sehova nem jár, alig vannak kapcsolatai.

Mátyus Andrea fotográfus eddig leginkább másoknak laborált, ezúttal viszont magának dolgozta ki a fekete-fehér baritnagyításait az utazásaikor készített kietlen táj- és városképeiről. A művész a Népszabadság fotóriporteri iskolájában végzett, és bár vizsgaanyaga a színházi fényképezés témájában készült, későbbi képein alig találunk alanyokat. A budapesti Artphoto Galéria állította ki alkotásait.