Az európai szintű nukleáris pajzs kérdése aktuálissá vált Donald Trump múlt heti közlése után, aki bátorította Vlagyimir Putyin orosz elnököt arra, indítson támadást a kötelezettségeiket nem teljesítő NATO-tagállamok ellen.
Emmanuel Macron éppen egy éve, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián azt közölte, stratégiai párbeszédet kellene folytatni a nukleáris elrettentésről. Ezt a felvetését azonban akkor Olaf Scholz német kancellár válasz nélkül hagyta. Macron idén ugyan nem látogat el a pénteken kezdődő konferenciára, de Stéphane Séjourné azzal az üzenettel érkezik a bajor városba, hogy Európának a NATO-n belül az amerikai kiterjesztett nukleáris elrettentés mellett jól jönne egy "második életbiztosítás". Camille Grand, az Európai Külkapcsolati Tanács biztonságpolitikai szakértője, aki korábban az NATO védelmi beruházásokért felelős főtitkárhelyettese volt, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak elmondta, hazája fontosnak tartja, hogy a NATO-ban megmaradjanak az amerikai biztonsági garanciák. Hozzátette azonban, ha az Egyesült Államok a jövőben igyekszik minél kevesebb katonai szerepet vállalni a világban, akkor már most el kell kezdeni mérlegelni, hogy a két nyugat-európai atomhatalom, Franciaország, valamint az Egyesült Királyság, hogyan erősíthetné meg az Európának nyújtott védelmet. Ezt például a kapacitások növelésével lehetne elérni. Franciaország mintegy 300 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, amelyek többsége tengeralattjárókról indított ballisztikus rakétákhoz készült. Egy második, légi komponens cirkálórakétákból áll, amelyeket Rafale vadászrepülőgépekről lehet kilőni. (A francia-német-spanyol fejlesztésű FCAS vadászrepülőgép-rendszer a Rafale gépeket hivatott helyettesíteni.) Grand hangsúlyozza, újratervezésre lenne szükség az európai biztonságpolitikában a geopolitikai változások árnyékéban, figyelembe véve például Vlagyimir Putyin orosz elnök esetleges hajlandóságát a taktikai atomfegyverek bevetésére. A német kormánynak készen kell állnia arra, hogy a kiterjesztett nukleáris elrettentés megszokott modelljén túlmutatóan gondolkodjon. Rámutatott, Macron a közelmúltban Stockholmban tett állami látogatásán szándékosan hangsúlyozta a francia elrettentés európai dimenzióját.
A legnagyobb kérdőjel tehát Németország. A három párti berlini koalíció továbbra sem egységes a témában, Olaf Scholz koalíciójának több politikusa egyelőre nem tűnik lelkesnek a francia felvetést illetően, bár nincs egység a kérdésben. Oskar Pistorius szociáldemokrata védelmi miniszter önmérsékletre szólított fel az erről szóló vitában. Szerinte Trump kijelentései még nem az amerikai nukleáris pajzs végét vetítik előre. „A transzatlanti szövetség nem egyirányú utca” – hangoztatta. Ralf Stegner, az SPD külpolitikai szakértője szerint nincs szükség egy európai atomhatalomra. Mint a Tagesspiegelnek adott interjújában fogalmazott, „ez az európai biztonság ellentéte lenne”. A szintén szociáldemokrata Sigmar Gabriel volt külügyminiszter ezzel szemben a nukleáris képességek bővítésére szólít fel az EU-ban: "Soha nem gondoltam volna, hogy ezt kell mondanom: Európának hiteles elrettentésre van szüksége. Ez magában foglal egy közös nukleáris komponenst is" – írta a Stern magazinban megjelent publicisztikájában.
Christian Lindner, a liberális FDP elnöke, német pénzügyminiszter a FAZ-ban megjelent cikkében úgy vélte, a kérdés az, hogy a francia és a brit kormány milyen politikai és pénzügyi feltételek mellett hajlandó fenntartani vagy bővíteni nukleáris arzenálját a kollektív biztonság érdekében. Németországnak pedig fel kell tennie magának a kérdést, „milyen hozzájárulást kíván tenni” - írta. Párttársa, a Bundestag védelmi bizottságának elnöke, Marie-Agnes Strack-Zimmermann viszont úgy látja, sem a francia, sem a brit nukleáris fegyverek nem helyettesíthetik az amerikai ernyőt.
