Ne legyen senki előtt kétséges, hogy a Fidesz első szándékból megpróbálta a szőnyeg alá söpörni azt a skandalumot, amely aztán bő egy hét után két kirakatba szánt női politikusának bukásához vezetett. A kormánypárt már a botrány első napján pontosan tudta, mivel áll szemben, ennek ellenére a baloldal hőbörgéséről (Kocsis Máté), vagy a köztársasági elnök jogáról beszélt, amelyet ők tiszteletben tartanak (Orbán Balázs). Novák Katalin sem érezte, nem éreztették vele, hogy ebből az ügyből nem fog tudni kihátrálni, hisz, amikor meg lett szólítva, arról szónokolt, hogy a kegyelmi ügyek megosztóak, a döntésért pedig nem tartozik magyarázattal.
A Fidesz az első napokban még úgy hitte, ez a mondat épp elegendő lesz, a vihar, amelyet az ellenzék generált, nem csap át a saját buborékukon, és nem éri el sem a Fidesz-tábort, sem pedig a tudatlanságban tartott vidéket. De tévedtek, pontosan úgy, ahogy a Borkai Zsolt esetében; a kegyelmet kapott pedofil-támogató ember ügye napok alatt szétterült az országban. Ezt a kormány csapata meg is mérte. Nyilván ennek a kutatásnak az eredménye juttatta el odáig a miniszterelnököt, hogy kiálljon a nyilvánosság elé, és az erre az alkalomra szánt populista hangon lényegében megüzente Novák Katalinnak, mit kell tennie. Hagyta még elutazni Katarba, hagyta, hogy vízilabda meccset nézzen, miközben már akkor tudnia kellett, hogy nem tudja megmenteni. És mert nem tudta megmenteni, már arra sem adott neki lehetőséget, hogy találkozzon a sahhal; az elnöknek haza kellett jönnie.
Ami a hét közepétől történt, az már nem volt más, mint kármentés. A kormánypárt onnan kezdve arra készült, hogy a két politikus nő kiiktatását erkölcsi sikerré stilizálja, mint ahogy az Kocsis Máté újabb megszólalásában be is következett; lám a jobb oldal képes arra, hogy levonja a megfelelő következtetéseket. Pedig mindössze arról van szó, hogy ezt a botrányt nem lehet átrajzolni, az nagy súllyal fog nehezedni a pártra a választás előtti időszakban. Márpedig ekkori kockázatot – ismétlem: a mérések alapján – nem vállalhatott Orbán. Orbán, mondom, hisz valamennyien tudjuk, ő mozgatja a szálakat. Ő dönt arról, hogy hallgassanak, hogy mit mondhat Novák, és ő dönt arról is, mikor kell hangnemet váltani. Ez a hangnem váltás nem először fordul elő a Fidesz politikai életében, de ennyire látványossá még sosem sikeredett. Politikusai, publicistái vezényszóra fordították fegyverüket a megrendelt irányba, esetünkben Novák Katalin felé. Hirtelen valamennyien magyarázatot követeltek az elnöktől; a bűnös kijelöltetett számukra. Most azt gondolják: meg is oldották a problémát, a kommunikációs henger újra az ellenzék felé fordulhat.
Elképzelhető, hogy így lesz. Nem lehet kizárni, hogy két vezéráldozattal kijönnek a gödörből, és ismét el tudják hitetni a társadalom többségével, hogy a Fidesz egy tiszta erkölcsű párt, és el tudják hitetni, hogy ott, a jobb oldalon a felelősek nem tudnak elbújni. Pedig ennek a társadalomnak tudnia kellene, hogy akikről az imént vezéráldozatként írtam, valójában bábok. Voltak. És az igazi felelős valahol lapul. Mert ez az ügy sokkal többről szól, mint egy elhibázott kegyelmi döntésről.