Ha súlyos morális és politikai hibának nem is, legalább a lebukásnak felelőse lett (sőt, felelősei lettek), ez azonban még korántsem az ügy vége.
Most van itt az ideje, hogy hálát adjunk, amiért még van valamennyi kormányfüggetlen média az országban. A sajtónak nem az a dolga, hogy a politika üzenetét közvetítse – vagy pláne, hogy a politikusokat dicsőítse –, hanem az, hogy ellásson minket a véleményalkotáshoz és a döntéseinkhez szükséges információkkal. Ezt most a 444 és a többi ellenzékinek kikiáltott orgánum tette meg, ami talán azok számára is tanulság, akik egyébként úgy gondolják, hogy mindent, amit a világról tudni akarnak, megtalálnak a Magyar Nemzetben meg az M1-en.
Most van itt az ideje, hogy kiderüljön, mi is történt pontosan Bicskén – merthogy ha K. Endre mai Facebook-bejegyzésének csak a negyede igaz, az is azt bizonyítja, hogy alapvető dolgokat nem tudunk.
Most van itt az ideje, hogy az érintettek, tisztázzák, kitől érkezett a kegyelmi javaslat Vargához és Novákhoz; kinek nem lehetett nemet mondani. És persze tisztázni kell azt is, milyen visszautasíthatatlan kérések jöttek még ugyanonnan.
Most van itt az ideje annak is, hogy a Fidesz szavazói, választói és szimpatizánsai elgondolkozzanak rajta, helyes-e, működőképes-e, ha a pártjukban minden személyi döntést Orbán Viktor hoz meg; helyes-e, működőképes-e Orbán Viktor értékítélete és kiválasztási gyakorlata. Eddig háromból három jelöltje bukott meg morálisan: kettő (Schmitt és Novák ténylegesen is, de bukott ember az alkotmányellenes törvények sorát aláíró Áder is – valódi köztársaságban az első ilyen esetnél távoznia kellett volna), és azt hallani, hogy a napok óta zajló jelöltkeresés során megint csak nem tette túl magasra a mércét. Biztosan jó, ha ő választ legközelebb is? És biztosan jó, ha a mindenkori köztársasági elnök kiválasztásának egyetlen kritériuma, hogy kellően engedelmes-e Orbán Viktornak?
És most van itt az ideje – legfőképp –, hogy igazságot szolgáltassanak a pedofil-ügy valódi sértettjeinek. Merthogy velük eddig nem nagyon törődött senki - sem azzal, hogy mi zajlik le bennük ilyenkor, sem azzal, hogy hogyan lehetne a sorstársaikat fenyegető kockázatokat valóban csökkenteni. Ami, ha lehet, még nagyobb botrány annál is, amit az elmúlt egy hétben a politika csúcsain láttunk.