Ott ültek egymással szemben, Bécsben a Burgban, 1905-öt írtak. Egy Habsburg császár és a választáson győztes magyar miniszterelnök-jelölt, egy Kossuth. A magyarok királya kicsit raccsolva ejtette a magyar szavakat.
Ugye tudja, hogy csak azért nyerték meg a választást, mert együtt indultak? Maga itt egyik pártnak sem jelöltje igazán, hanem az ellenzék pártközi bizottságát vezeti. Na meg azért is nyertek, mert harminc év után alábecsültük a Szabadelvű Párt népszerűtlenségét - mondta a császár, aki magyar király is volt egyben. - Az is számított, hogy maga, Ferenc, egy Kossuth.
Így igaz, felség, ez mind úgy van, ahogy pontosan, precízen felsorolta. Egységesek voltunk. Az általános választójog mint politikai cél találkozott a választók akaratával, és ez így elegendő volt, hogy mi, a sok kis párt, legyőzzük a Szabadelvű Pártot - ez Kossuth Ferenc válasza volt, amelyben elfogadta a legfelsőbb értékelést, és egyben tudomásul vette, hogy az uralkodó őt fogja megbízni kormányalakítással. 1905-ben, a választás után ez teljesen megfelelt az eredménynek, a választók akaratának.
Persze nem pontosan így történt. Egyrészt olaszul beszéltek, mert a császár nem akart magyarul, Kossuth Ferenc pedig németül tárgyalni. Az olasz mindkettejüknek megfelelt. Másrészt a császár nem mondott semmit. Meghallgatta a rövid olasz nyelvű tájékoztatót a választási eredményről és arról, hogy abból a kormányalakítás szándéka következik Kossuth Ferenc részéről. A válasz egy szó volt, olaszul: megértettük.
Ezután Kossuth Ferenc még egy fertályórát várakozott a Burgban, egyedül, hogy érdemi tárgyalásokról számolhasson be a pártszövetség vezetőinek. Amúgy a császár nem fogadta el a kormányalakítási szándékot, hanem, mint ismert, a darabont kormány következett.
Az új kormány - királyi támogatással - jelentős, demokratikus szándékokkal lépett fel, általános választójogi törvényt terjesztett elő, amelyben a nők választójoga is szerepelt, ami abban az időben kiemelkedően demokratikus javaslat volt. A szociáldemokraták üdvözölték a törvény tervezetét, ami nem sokat számított. Az általános választójoggal kampányoló ellenzék természetesen nem fogadta el az előterjesztést, a kormány még egy évet sem bírt ki, megbukott. Ezután a Wekerle-kormány következett, amely fejlemény végbevitte a kormányváltást.
Harminc év. Rettentően sok. A Szabadelvű Párt ellenzéke több kis politikai párt volt. A kormányzattal és egymással is harcoltak. Nagyon sok év kellett hozzá, hogy megtalálják a közös politikai célt, aminek az általános választójog bizonyult, és elfogadjanak egy olyan személyt miniszterelnök-jelöltnek, aki a köz számára is maradéktalanul megfelelt. Kossuth Ferenc mint sikeres mérnök, cégvezér, a maga lehengerlően hiteles családi hátterével alkalmas jelölt volt.
A mai változat, ha minden így megy tovább, ahogy most, legkorábban újabb négy ciklus után a következőképpen alakul. Budán, a Karmelita teraszán találkozik Magyarország kormányzója és a választáson győztes miniszterelnök-jelölt. Azért a teraszon, hogy a hírügynökségek drónjai szabadon felvehessék a nagy eseményt: Orbán kormányzó úr audiencián fogadja Kádár Jánost, a győztes pártszövetség tanácsának elnökét.
Kádár sikeres médiaszemélyiség Európában, a néha magyar pártfőtitkár dédunokája. Médiaholdingja, az Union Stars értéke akkora, hogy ő a legbefolyásosabb, leggazdagabb magyar. Cégei több uniós országban a média fontos, helyenként meghatározó szereplői. Angolul beszélnek. Kormányzó úr számára ez megfelel, Kádárnak pedig anyanyelve az angol.
- Ugye tudja, hogy csak azért nyerték meg a választást, mert maga összemosta az ellenzék pártjait, a közönség számára egységes akaratot, közös jövőt, a többség számára kívánatos jólétet, szabadságot tudott felmutatni? Csak azért győzött, mert az unióra támaszkodott, és bírta pénzzel és sávszélességgel. Több eszköze van, mint az én pártjaimnak - sorolja Orbán. - Az is számít, hogy maga, János, egy Kádár.
- Ahogy mondja főméltóságod. Leértékelődött a hazai közmédia, és az ellenzék nálam találta meg az érvényes lehetőséget a közös fellépésre. Az is mindenkinek megfelelt, hogy a központosított állam rovására a helyi közösségek kapják meg a források többségét. Az is segített, hogy áthidaltuk a tartósan külföldön élő magyarok szavazásának akadályozását. Az ilyesmi csak forrás és szervezés kérdése.
Orbán kormányzó úr megköszöni az utolsó fideszes kormány munkáját, és kormányalakításra ad megbízást Kádár Jánosnak, a győztes ellenzék vezérének.
“Oszt annyi”, hogy egy történelmi súlyú magyar szólást idézzünk.
Valójában a történelmi hiba a működő, győztes, kormányzó baloldal megosztása volt. A következő, hasonló súlyú hibának a megosztottság tartós fenntartása bizonyult, ami lehetővé tette a Fidesz nagyarányú győzelmeit és hosszú regnálását. Ez a mi bűnünk. A legnagyobb bűnünk.