A júniusi önkormányzati választáson induló pártok számára kínál színes palettát a megfizethetőbb lakhatást célzó intézkedésekből az Önkormányzati Lakhatási Minimum. A dokumentumot összeállító Lakhatási Koalíció abban bízik, hogy a felsorolt lakáspolitikai intézkedésekből minél több mellett köteleződnek el a pártok és a jelöltek, akik megválasztásuk után meg is valósítják ezeket. A lakhatáshoz kapcsolódó társadalmi feszültségek, egyenlőtlenségek, a lakhatási szegénység 2-3 millió embert érint Magyarországon.
A lakhatással foglalkozó szervezetekből – Utcáról Lakásba!, Periféria Központ, Habitat, Utcajogász és Városkutatás – álló laza szövetség először a 2018-as országgyűlési választások előtt hozta nyilvánosságra szakpolitikai követeléseit, majd – néhány közös megmozdulást követően – a 2022-es voksolásra ismét összeállítottak egy közös követeléslistát. A jelenlegi Önkormányzati Lakhatási Minimum, amit kedden egy kerekasztal beszélgetés keretében mutattak be, ennek szerves folytatása, amely most különösen a városi önkormányzatok előtt álló feladatokra fókuszál. A hét tematikus fejezetre osztott dokumentumban 21 pontban foglalták össze a beavatkozási lehetőségeket.
Az intézkedések első csoportját a szabályozási javaslatok alkotják. A program összeállítói nem tagadják le, hogy a lakhatási szegénységgel kapcsolatos feszültségek ugyan helyi szinten csapódnak le, de az önkormányzatok mozgástere erősen korlátozott. Az viszont minden önkormányzat előtt nyitva áll, hogy megalkossa saját közérthető, átlátható, szociálisan érzékeny lakáskoncepcióját, amelynek fókuszába a legszegényebb rétegek támogatását, illetve a lakhatás területén jelentkező társadalmi különbségek felszámolását helyezi. A stratégia mellett elengedhetetlen az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma az önkormányzati bérlakásszektorban, ahogy haladéktalanul hatályon kívül kellene helyezni a hajléktalanság kriminalizációjáról szóló helyi jogszabályokat is. Régi terv a nonprofit lakásszektor létrehozása, amelyhez első lépésként ki kellene alakítani a megfelelő szabályozási környezetet. De sokat lendítene a jelenlegi helyzeten, ha a hosszú távú lakáskiadás helyett a rövid távú bérbeadást támogatnák a települések.
Az önkormányzatoknak jobban kellene támaszkodniuk az uniós forrásokra, hiszen az Európai Unió több pályázati forrása az Orbán-kormány kikerülésével, közvetlenül is elérhető. A jövő zenéje a Szociális Klímaalap, amely 2025 és 2032 között 1000 milliárd forintot biztosít Magyarországnak különféle, energiaszegénységet enyhítő célzott programokra. Ennek alapfeltétele, hogy a támogatást elsődlegesen szociálisan rászorulók kapják. A magyar háztartások 10 százaléka érintett lehet. (A programról korábban alábbi cikkünkben írtunk részletesen.)
Ezer milliárd jöhetne egy új EU-alapból épületfelújításra, rezsitámogatásra, ha az Orbán-kormány csak a rászorulóknak tenné elérhetővé a támogatástA lakhatási szervezetek három célcsoportra hívják fel az önkormányzatok figyelmét: a fogyatékossággal élőkre, a kilakoltatással fenyegetettekre és a szegregált lakáshelyzetűekre. A fenti három – egymással átfedésben is lévő – célcsoport erősen kiszolgáltatott, miközben az esetek többségében kiszorul a lakhatási támogatási körből.
Különösen sérülékenynek számít a komplex lakhatási problémákkal küzdő roma népesség. A szegregációk felszámolására átfogó programokat kell indítani, amelynek során egyrészt egyedi sajátosságokat kezelő válaszokat kell adni, másrészt segíteni kell a romáknak, hogy hozzáférjenek a lakhatási, lakásfenntartási és adósságkezelési támogatásokhoz. A roma háztartásokat a lakhatási szegénység fokozottan sújtja, ami nem választható el attól a ténytől,
hogy a romák 51 százaléka súlyos szegénységben él, ami közel ötszöröse a teljes lakosságban mért 10,4 százaléknak.
Egy 2010-es felmérés 823 településen és 10 fővárosi kerületben 1633 szegény- és cigánytelepet azonosított, amelyben nagyjából 300 ezer ember élt. Ez 2023-ra nem csökkent érdemben. Ráadásul egyre több az olyan település, ahol a falu egésze szegregáltnak tekinthető. Az itt lévő lakásállomány megújítása önkéntes munka, vissza nem térítendő támogatások és adományok kombinációjával lehetséges. Ennek lebonyolítása azonban a programírók szerint is meghaladja az önkormányzatok szintjét. Az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma azonban az önkormányzatok döntésén múlik. Még jobb lenne, ha a kilakoltatást különféle támogatásokkal sikerülne megelőzni.
Ezek körébe nem csupán a segélyezés tartozik, hanem a részletfizetés biztosítása, a hátralékról időben adott világos tájékoztatás is.
A lakhatási szegénységben élők, illetve hátralékosok támogatása sokkal hatékonyabb lehetne egy önkormányzatok által koordinált rendszerben, amelynek első lépése a az adósságkezelési szolgáltatások, települési, lakásfenntartási támogatások, lakhatási stratégiák összehangolása lehetne. A lakhatás támogatására fordítható önkormányzati keret azonban rettentően kicsi,
a KSH adatai szerint 2015 és 2022 közötti időszakban havi 2222 forint az egy főre jutó összeg.
A megfizethető bérlakások iránt hatalmas a társadalmi igény. Az önkormányzatoknak törekedni kellene a bérlakásállomány bővítésére, vagy legalább a meglévő lakások minőségének javítására. Ehhez képest a rendszerváltás óta folyamatosan csökkent a bérlakások száma és az állapotuk is egyre romlik.
Száz lakásból már alig négy önkormányzati tulajdonú, miközben csak Budapesten a lakosság 60 százaléka változtatna lakhatásán, 21 százalék pedig potenciális célcsoportja lehetne egy új típusú megfizethető bérlakásmodellnek.
A civil szervezetek szerint már az is sokat segíthetne, ha a bérlakásokból származó bevételt az ingatlanokra költenék és nem másra. Ezenfelül aktív telekpolitikával segíthetnék lakhatási célú beruházásokat, ahogy jó irány az üresen álló magántulajdonú lakások bevonásával operáló szociális lakásügynökségek létrehozása is.
Tízezrekkel nő a lakhatási szegénységben élők köre az Orbán-kormány akkugyármániája miatt, lakástámogatásra az idén már kevesebb jut, mint a rendszerváltozás évében