Két dolgot vettem észre, mióta ezen a biciklin járok: olyan, mintha nagyobb tisztelettel néznének rám a faluban, a rendőr pedig, ha meg is állít, nem büntet meg azért, mert nincs lámpám vagy rossz a fékem - mondja az 53 éves tiszabői Mányi József.
Nagy szó ez egy olyan helyen, ahol a legtöbben csak rozoga kerékpárral járnak, és volt időszak, amikor apróságokért is megbüntették a két keréken közlekedőket, akár azért is, ha a járdán közlekedtek, vagy ha nappal nem világított a lámpájuk. A romák lakta falvakban egyébként a bicikli nem a sportolást, a kirándulást, vagy éppen a gyorsabb közlekedést jelenti, hanem afféle teherhordó jármű is. Az ide tizenöt kilométerre lévő Tiszaburán például ottjártunkkor épp egy rozoga csomagtartóra pakolt valaki karvastagságú gallyakat és háncsot, ami lehullott a szociális tűzifa tárolóhelyen a nagyobb hasábokból. Errefelé pedig az is megszokott látvány, hogy a férfiak tekernek, míg a csomagtartón az asszonyok ülnek, bevásárló szatyorral, vagy éppen ételhordóval hazafelé tartva.
Mányi József kerékpárja különlegesebb az itteni átlagnál. Utánozhatatlan formája és színei miatt rögtön látni, masszívabb darab, olyan, amilyenre
az itt élőknek nemigen futná a közmunkás bérből.
Igaz, ő is csak „kölcsönbe” kapta a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól, amely a Felzárkózó Települések (FETE) program keretében Tiszabőn huszonöt használt hajdani MOL-BUBI kerékpárt vehetett át bő két évvel ezelőtt a Budapesti Közlekedési Központtól. A máltaiak tiszaroffi üzemében némiképp felújították, és normál közlekedésre alkalmassá tették a járgányokat, leszerelték például róluk azokat a szerkezeteket, amelyekkel a budapestiek, illetve az odalátogató turisták regisztráció és a díj befizetése után használhatták a bicikliket.
A leselejtezett járgányok új feladatot kaptak országszerte, így a Jász-Nagykun-Szolnok megyei tiszafüredi kistérség leghátrányosabb településein is. Tiszabőn több mint 90 százalékban romák laknak, s munkalehetőségek híján vannak a helyek. A szeretetszolgálat kötelékében több közmunkás dolgozik, terepet rendeznek, füvet nyírnak vagy épp a fóliasátrakban tevékenykednek. Ahogy Mányi József fogalmaz, ők nem „labdát passzolgatnak” egymásnak, és nem a járdát söprögetik napszámra, hanem valóban a közösség hasznára vannak a munkájukkal. Reggelente a máltaiak által üzemeltetett mosodában találkoznak a közmunkások, ott kapják meg az aznapi feladatot. A férfi a falu egyik legtávolabbi pontján, a temető mellett lakik, ezért is nagy segítséget jelentett számára, hogy használatra megkapta az egyik régi BUBI-kerékpárt. Karbantartja, vigyáz rá, felpumpálja a kerekeket, ha kell, olajozza a láncot. Szerencsére – jegyzi meg kedélyesen – az a veszély nem fenyegeti, hogy ellopják tőle a biciklit, hiszen a kirívó külsejű zöld járgánnyal azonnal lebukna az alkalmi tolvaj.
A huszonhat éves Mága Izidor nem először ült ilyen biciklire, amikor annak idején megkapta az egyiket.
– Jó pár évvel ezelőtt hárman felmentünk Pestre a XVIII. kerületbe egy rozoga mikrobusszal, hogy „lomizzunk”, a házak elé kirakott régi bútorlapokat, használható faanyagokat összegyűjtsük és hazahozzuk tüzelőnek. Ott láttam először egy ilyen biciklit, fiatal srác ült rajta,
épp tette volna le, amikor odamentem hozzá hogy „haver, add már oda nekem is egy kicsit, elég messze van a bolt, hadd menjek el vele”. Egy szóra odaadta,
csak annyit mondott, hogy ha visszaérek, tegyem be a helyére – idézte fel a hajdani emlékeit a fiatalember, aki feleségével együtt négy kisgyerekről gondoskodik. Azt mondja, ők a boltba is a BUBI-val mennek, hiszen a nagyobb bevásárlásokat megkönnyíti, hogy a kormányra rá lehet akasztani a szatyrokat, és még a nehéz súllyal is könnyen egyensúlyozhatnak a testesebb kerékpáron. Pár nap kellett annak idején, hogy megszokják: ez nem az a könnyen dűlős, könnyen tekerhetős fajta, erő kell a hajtáshoz, a megtartásához, de azt mondják, ha ráérez az ember, onnantól már könnyű közlekedni, még úgy is, hogy a tiszabői utak nagyon rosszak, kerülgetni kell a kátyúkat.
Mondhatnánk, hogy pár tucat leselejtezett kerékpár nem a világ, de egy ilyen közösségben minden felértékelődik. Tasi Krisztina, a szeretetszolgálat FETE-programjának itteni vezetője azt mondta: nemcsak a saját közmunkásaiknak vagy épp a kollégáiknak, de másoknak is sokat segítettek a kerékpárok. Az iskolás gyerekek ezzel tudnak a környékben kirándulni, s a falu központjától néhány kilométerre lévő majorságukba is ezzel járnak ki néhányan, főként amikor tavasztól őszig többet kell törődni a palántázással, zöldségneveléssel. Jó szolgálatot tesz a bringa ebédidőben is, hiszen az egyórás szünet alatt mindenki hazamegy, jó esetben otthon várja a meleg étel, és hamarabb térül-fordul biciklivel az ember, mint gyalog.
Biciklivel orvoshoz, postára, a szomszéd faluba
A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) modellváltás miatt 2022-ben kétezer darab, első szériás BUBI-kerékpárt adományozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak: a közösségi közlekedésből kivont, de jó állapotú bicikliket a szervezet tiszaroffi üzemében nézték át, matricázták fel, majd állították újra szolgálatba – olvasható a Felzárkózó Települések honlapján. A mindennapos használatra és biztonságos közlekedésre alkalmas bicikliket Magyarország legnehezebb helyzetű településein élők vehetik igénybe, ahol a helyben elérhető alapvető szolgáltatások – orvosi rendelő, gyógyszertár, posta, bolt – sokszor hiányoznak, s előfordul, hogy csak a szomszédos, nagyobb községekben érhetők el. Mivel ezekben a térségekben a helyi tömegközlekedés sem a legjobb – megesik, hogy csak naponta mindössze kétszer indul és érkezik járat, ráadásul a menetjegy is több ezer forintos kiadást jelent –, így van, ahol szintén ezeket a kerékpárokat használják átutazásra a rászorulók.
