Kedden és szerdán maratoni ülésen tárgyalta meg harmadik, utolsó olvasatban a westminsteri parlament alsóháza a Safety of Rwanda elnevezésű törvényt, mely elég biztonságosnak minősíti a kelet-afrikai országot ahhoz, hogy oda illegálisan a szigetországba érkező bevándorlókat lehessen küldeni menekült státuszuk elbírálása céljából. A nem feltétlenül az emberi jogok tiszteletben tartásáról elhíresült nemzet biztonságos jellegét azért kell jogi síkra emelni, mert attól a perctől kezdve, hogy még Boris Johnson kormányzása idején a La Manche-csatornán keresztül lélekvesztőkön Doverben landoló illegális bevándorlók első csoportja egy Kigaliba tartó repülőgépbe be-, majd ugyanazzal a lendülettel bírósági intervenciók miatt ki is szállt, nem sikerült megoldást találni a terv megvalósítására. A képviselők által harmadik nekifutásra tárgyalt törvény a bevándorlási rendszer minden döntéshozója számára, beleértve a belügyminisztériumi és bírósági dolgozókat, fehéren feketén egyértelműsíti, hogy a deportálások megtámadhatatlanok. Ugyanígy magukat a kitoloncolásra várókat is megakadályozza abban, hogy egyéni jogi akciókkal próbálják blokkolni Ruandába irányuló áttelepítésüket arra való hivatkozással, hogy komoly és visszafordíthatatlan fizikai és lelki sérüléseket szenvedhetnek kálváriájuk során.
A vita szenvedélyéből nem gondolta volna az ember, hogy - mint erre a The Times napilap parlamenti szkeccse is emlékeztet, - 643 nap telt el azóta, hogy a koncepciót nyilvánosságra hozták, a harmadik miniszterelnök van hatalmon és az ötödik belügyminiszter felel a bevándorlási politikáért. Két, parlamenti választást nem nyert kormányfő is lapátra tette ebből a pozícióból azt a Suella Bravermant, aki a mostani alsóházi eszmecsere során a leghangzatosabban lépett fel a törvény előterjesztett formájával szemben. Mind ő, mind a számos módosító javaslatot jegyzett korábbi, azóta lemondott helyettese, Robert Jenrick a szöveg szigorítását követelte, azzal érvelve, hogy ez az "utolsó lehetőség" az úgynevezett kishajóválság leküzdésére.
Mint arról lapunk is többször beszámolt, Rishi Sunak öt kormányzási prioritásának egyike a "Stop the Boat" célkitűzés, a még az elmúlt napok szokatlanul hideg időjárásának is ellenálló, életveszélyes, felfújható csónakos behajózások megszüntetése. Tavaly mellesleg az egy évvel korábbi 42 ezer helyett csak 29 ezer menekült érkezett a Csatornán keresztül. Braverman és támogatói úgy érzik, nem elég hatásosak azok az intézkedések, amelyek blokkolnák a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának intervencióit a repülőjáratok indítása ellen. Míg a tory vezetői ambícióit alig leplező volt belügyminiszter szerint a szigetországot "egy külföldi bíróság és a brit érdekeket figyelmen kívül hagyó bírák kormányozzák", Jenrick szerint "tarthatatlan" az Egyesült Királyság tagsága az Emberi Jogok Európai Egyezményében is.
Rishi Sunak helyzetén nem segített az a körülmény sem, hogy még a davosi Világgazdasági Fórumon részt vevő ruandai elnöknek is tele lett a cipője az üggyel. A BBC által mikrofonvégre kapott Paul Kagame meggondolatlanul felajánlotta, hogy ha a brit kormány feladja tervét, kész visszafizetni az eddig kapott 240 millió font támogatást. A politikus jelezte, "ez nem Ruanda, hanem a londoni kabinet problémája, ám annak is van határa, hogy meddig lehet ezt húzni". A ruandai kormány szóvivője később pontosított: "A megállapodás értelmében Ruandának nem kötelessége visszaszolgáltatni a már kiutalt összeget, de ha nem érkeznek ide menekültek és a brit adminisztráció ezt kéri, a pénznek a kifejezetten a migránsok megsegítését szolgáló részét visszatérítheti".
A két vitanapon megtárgyalt módosító javaslatok megszavazása során mindig 60 körüli számban álltak lázadó toryk az ellenzék mellé, így is minden esetben alulmaradva. A rebellisek közé tartozott a Konzervatív Párt két elnökhelyettese is, akik így lemondásra kényszerültek. Amikor azonban szerda késő este az egész csomagról kellett dönteni, 11 képviselő haladt át a "nem" szavazótermen. Az elsősorban a párt jobboldalán elhelyezkedő bajkeverők egy az utolsó pillanat előtt összehívott tanácskozáson határoztak úgy, hogy bizalmi kérdésről van szó és nem érné meg kiakolbólítani Sunakot, megbuktatni a kormányt és az urnák elé szólítani a választópolgárokat. Már csak azért sem, mert a legfrissebb YouGov poll szerint a Munkáspárt immár 27 százalékkal vezet a Konzervatív Párt előtt, azaz saját állásvesztésüket gyorsítanák fel.
A Ruanda-törvény alsóházi akadályvétele, 320 igen és 276 nem arányban fellélegzés, sőt győzelem a kormányfő számára, hiszen azt jelzi, hogy legfeljebb 10-15-re tehető az "anti-Rishi brigád" létszáma. Hátra van még azonban a törvény felsőházi jóváhagyása. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Sunak "sürgős nemzeti elsőbbségi ügynek" nevezte a Ruanda-tervet, és felszólította a lordokat, hogy mielőbb fogadják azt el, hogy rákerülhessen a királyi pecsét. Stephen Kinnock, az árnyék-kormány bevándorlási államtitkára "működésképtelennek" nevezte az elképzelést, és a Liberális Demokratákkal együtt a választások kitűzése mellett szállt síkra.
