A műszaki végzettségű, majd volt rendőrből végrehajtó-helyettessé lett Schadl György bizalmasa, Sz. Kálmán elmondása szerint „teljesen kizárt”, hogy a hivatali kapcsolatain túl baráti, netán konspiratív kapcsolat lett volna Völner Pál és Schadl György között.
A volt rendőr úgy fogalmazott, ha Schadl György konspirált volna, úgy a teljes irodája, környezete előtt nem úgy indítja a hívását, hogy „államtitkár úr”.
A vallomása egy pontján azt is megjegyezte, nem fordult elő olyan, hogy Schadl György egy esetleges telefonlehallgatástól tartva megszakította volna hívását. A másodrendű vádlott, Völner Pál védője az ügyészséggel egyezséget kötött a koronatanú, F. Vivien vallomása kapcsán kérdezett. A védő idézte F. Vivien vallomását arról, hogy Sz. Kálmán „szerinte” azért ment el az irodától, „mert volt esze”, nem tetszett neki ahogy ott a dolgok folynak. F. Vivien védő által idézett vallomása szerint senki sem gondolta, hogy akár Sz. Kálmánt, akár őt Schadl György elengedte volna.
Egy tanú szerint Schadl György mindenkinek adott kölcsön pénzt, nagyon szereti az autókat és a NutellátAz igaz, hogy nem tetszett, ahogy a dolgok folytak – mondta most el a bíróság előtt Sz. Kálmán, hangsúlyozva: neki nem az nem tetszett, ami a végrehajtói irodában volt vagy amit Schadl György csinált, hanem az nem tetszett, ami a helyszínen volt; az emberek hadakoztak, mivel tartozásuk volt. A tanú hozzátette: nem észlelt semmiféle korrupciós tevékenységet, arra utaló jelet, nem ebből lett elege, ahogy az sem volt igaz, hogy Schadl György erőszakkal visszatartotta volna. Mint arra már többször utalt: a valóságban Schadl György fizetés nélküli szabadságra engedte el, megtarthatta a szolgálati autót, sőt, mivel bizalmas, baráti kapcsolat volt közte és Schadl György között még az akkori MBVK-elnök lakáskulcsa is nála maradt.
A védői kérdések jelentős része a koronatanú F. Vivien emberi karakterére, személyiségére vonatkozott.
Sz. Kálmán vallomásából az a kép rajzolódott ki, hogy szerinte F. Vivienről köztudott volt, hogy meglehetősen szabadszájú alkalmazott volt, aki nem egy alkalommal még az irodavezető Schadl Györgyöt is kiosztotta.
Sz. Kálmán leírása szerint kizárt volt, hogy F. Vivient Schadl György bizalmas jellegű beszélgetésbe bevonta volna. Mint elmondta. ő, és Schadl a bizalmas, családi jellegű beszélgetéseiket szigorúan különválasztották a munkahelyi beszélgetésektől. – El tudja-e képzelni, amíg ő ott volt, hogy Schadl György csak F. Viviennek-nek mondott bizalmas információt? – Nem tudom elképzelni – mondta Sz. Kálmán.
Elsőrendű vádlottként Schadl György kérdezhette a volt rendőr Sz. Kálmánt, hogy mennyire életszerű, amit az ügyészség „álláspontja szerint” a vélelmezett pénzátadások közte és Völner Pál között többnyire az Igazságügyi Minisztérium (IM) épületében történt meg. – Szerinted életszerű, hogy én ötmillió forinttal besétálok a minisztérium épületébe? - firtatta. Sz. Kálmán elmondta, hogy ő azért is ismeri az IM épületét, mivel az egyik szakmai vizsgája is ott volt. Oda csak szigorú átvizsgálás után lehet bemenni, ahol a kapuban az embernek ki kell pakolnia a zsebéből mindent egy kosárba. Szerinte a kapuban szolgálatot teljesítő biztonsági őrök rákérdeznének, hogy mit akar valaki ott egy ilyen jelentős összeggel.
Sz. Kálmán vallomása végén Völner Pál exállamtitkár elmondta, ő csak szeretné összefoglalni, hogy az, amit a tanú amit elmondott egyértelműen alátámasztja, semmiféle jogtalan előnyt nem fogadtam el, nem kértem, nem kapott. Völner Pál reményét fejezte ki, hogy a bíróság értékeli, hogy van egy tanú – célzott Sz. Kálmánra –, aki semmiféle kényszer alatt nem áll, szabadon tette meg a vallomását, míg van egy másik tanú, F. Vivien, aki viszont nem tudja módosítani az ügyészséggel való egyezség alapján tett tanúvallomását,
mivel kényszerhelyzetben van, akkor ugyanis azonnal ő is vádlottá válik.
A per január 30-án folytatódik további tanúvallomásokkal. Mint megírtuk, az ügyészség azzal vádolja Schadl Györgyöt, hogy megvesztegette Völner Pált, hogy az IM parlamenti államtitkárként érje el, hogy az ő embereit nevezzék ki végrehajtónak. Schadl György az így helyzetbe hozott végrehajtók jövedelmének tetemes részét elvonta, egy kisebb részét fizetés gyanánt visszaosztotta a végrehajtóknak. A vád szerint a kineveztetésekért, illetve egyéb szolgálataiért Schadl havi 3-5 millió forintot fizetett Völnernek. Bár a Schadl Györggyel való összejátszással megvádolt végrehajtók egy kivételével elismerték a vádat, és elfogadták az ügyészség által felkínált büntetést, Völner Pál és Schadl György is tagadja a vádakat, Völner Pál védelme többször is jelezte: Völner Pálnak, mint parlamenti államtitkárnak nem is volt a végrehajtók kinevezésére jogköre. Az ügyészség ezért Schad Györgyre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért.
