A mögöttünk hagyott év végre a forint éve volt. A forint ugyanis hosszú idő után, éven belül, öt százalékot erősödött, ezzel megtört a két évtizede tartó forintgyengülés. Ám ennek az öt százalékos erősödésnek hatalmas ára volt. Megelőzte a forint árfolyamának 2022-es összeomlása, már a célkeresztben volt a 440 forintos euró, így onnan nem volt kunszt erősödni. Ehhez hasonló brutális ár az a mintegy 2000 milliárd forintos tavalyi éves veszteség, ami a jegybank mérlegében keletkezett a 18 százalékra emelt kamatok miatt. Mert a forint erősödéséhez kellettek magas kamatok.
A kamatszint és a gazdasági kormányzás látszatának fenntartása elég volt a befektetőknek, hogy megadják a bizalmat a forintnak és a magyar gazdaságnak, mondván: 2024 csak jobb lehet, mint 2023 volt. Ha pedig javulnak a kilátások, akkor nincs miért aggódni - mondhatják.
Azért van miért aggódni az idén is: mi lesz az inflációval, hogyan alakul az MNB és az Európai Központi Bank kamatpolitikája, fennmarad-e a magyar kormánnyal szemben a törékeny bizalom, vagy a miniszterelnök előhúz egy újabb konfliktuskártyát a brüsszeli pakliból.
Ha az idei évet meg is ússza az árfolyam, nagy kérdés, mi lesz 2025 elején. Jelenleg ugyanis a forint fő támasza a kiszámítható monetáris politika. Azonban a kormány nem minden tagja érdekelt az erős forintban, az infláció csökkenésében; újra a növekedés hajszolása, a költekezés, az alacsony kamatok lennének számukra kívánatosak. És itt a bibi.
Jövőre az MNB jelenlegi vezetésének közel fele távozhat a Monetáris Tanácsból, ezzel pedig kiszámíthatatlanná válik a monetáris politika. A piac jelenleg arra számít, hogy Matolcsy Györgyöt vagy Nagy Márton, vagy Varga Mihály követi. Nagy Márton megítélése finoman szólva sem egyértelmű, Vargát – a megfontolt politikust – talán szívesebben fogadnák. A piac most még alszik, de a jövő márciusi MNB-elnök váltás hamarosan téma lesz. Ha pedig nem születik a kormányfő részéről megnyugtató válasz, akkor véget érhet a törékeny béke a forintpiacon.