Igaz ugyan, hogy az orosz titkosszolgálatok évek óta otthonosan mozognak a magyar külügyminisztérium informatikai rendszereiben (és az orosz hekkerek szintén, attól függően, ki mikor ér rá), felvetve a kérdést, vajon személyesen Orbán Viktornak, de az ő Ötödik Kormányának különösen van-e még egyáltalán szabad akarata a honvédségi repülőgépes toszkán kitérő helyszínének vagy az évi rendes disznóvágás napjának a kijelölésén túl (vö.: alert, szuverenitási kockázat!), és igaz ugyan, hogy Szijjártó miniszter már két éve megkapta a „Béke és Barátság” kitüntetést Putyin elnök döntésére, mire a politikus büszkén híresztelte, hogy „szövetségesi kötelezettségeik tiszteletben tartásával párhuzamosan” fenn tudták tartani a nemzeti érdekeknek megfelelő együttműködésüket Moszkvával, (ami merő egy hülyeség, merthogy a szövetségesi kötelezettségek minimumát is alig sikerül kinyögni, amennyiben az európai értékek, köztük a szolidaritás annak tekinthető, de nem tekinthető annak az illiberális államcsíny elkövetése), és ugyanez a miniszter nem adta vissza a kitüntetést, amikor Putyin rárontott egy szuverén államra, és lassan két éve öldösi az ukránokat a háborúsbűnös-gyanús gennyládáknak kijáró hágai bírósági körözéssel a fején; és igaz ugyan, hogy a kormány az oltási regisztrációhoz megadott személyes emailfiókokat Fidesz-propagandával tömi tele, mire a Human Rights Watch a magyar állam adatkezelési gyakorlatának sürgős kivizsgálását javasolta az EU-nak; és igaz, ugyan, hogy a Kubatov-listázás készségszintű ujjgyakorlat Orbán-kormányéknál; szóval mindez igaz ugyan, de ifjabb Lomnici alkotmányjogásznak mégis Juhász Péter polgármesterjelölt-jelölti adatgyűjtése miatt sikerül szívszélhűdést kapnia nagy nyilvánosság előtt.
Mondanám, hogy félnek, de valószínűbb, hogy elkalibrálták a mérleget. Csalóknál szuterén jog.