A napokban letartóztattak két fiatalt, akik a közelmúltban levetkőztettek, megaláztak, megvertek és kiraboltak egy hajléktalant Pécsett. Fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett rablással gyanúsítják őket – olvasható a Pécsi Törvényszék oldalán. A két részeg férfi többször megrúgta a sértettet, majd levetették vele a kabátjait és a melegítőfelsőjét is, emellett folyamatosan sértegették és fenyegették. Arra kényszerítették, hogy teljesen meztelenre vetkőzzön, hiába mondta nekik, hogy nagyon fázik. A két elkövető ezután utasításokat adott a férfinak, hogy táncoljon az utcán, majd a kezükből kellett megennie a földről felszedett magokat. Ezután ököllel ütlegelték, rugdosták, aminek következtében a hajléktalan férfi koponyazúzódást szenvedett.
– Bár ritkák az ilyen szintű fizikai bántalmazások, 2-3 havonta találkozunk ilyennel, de igazából egy eset is túl sok, és nem elfogadható – nyilatkozta lapunknak Győri Péter szociális szakértő. - Az is tény, hogy azokban az időszakokban, amikor a gyűlöletkampány felturbósodik, megnő a spontán verbális abúzusok száma. Általában sem bántalmazunk fizikailag másokat, de egy magatehetetlen, gyámoltalan, teljesen kiszolgáltatott, nyilvánvalóan gyengébb embert bántalmazni nagyon aljas dolog – tette hozzá. A szociális szakértő szerint többnyire nem előre eltervezetten bántalmazzák a hajléktalanokat, hanem jellemzően fiatalok, esetleg középkorúak elmennek kocsmázni, és az alkohol hozza ki belőlük ezt a viselkedést, ha véletlenül belebotlanak hajléktalanokba. Az elmúlt évtizedekben megváltozott a hajléktalanokhoz való hozzáállás: 20-30 évvel ezelőtt még jórészt szánakoztunk rajtuk, de mára annyira hozzászoktunk a jelenlétükhöz, hogy az emberek többségében meg sem mozdul semmi, csak elmennek mellettük.
Mint azt korábban megírtuk, Magyarországon először 2012-ben vált szabálysértéssé, ha valaki életvitelszerűen tartózkodik közterületen, vagyis hajléktalanként az utcán alszik. Akkor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szabályozást arra hivatkozva, hogy az túl nagy mozgásteret hagyott az önkormányzatoknak, és az állami kényszer alkalmazása nem tartozik a helyi közügyek közé. 2013-ban azonban egy módosítással átment a törvény. Akkor még „csak” azokat a hajléktalanokat lehetett büntetni, akik a világörökségi részeken, vagy az önkormányzat által kijelölt területen tartózkodott. 2018-ban végül egy hajléktalanságot tiltó alkotmánymódosítást követően Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter nyújtotta be azt a tervezetet, ami az életvitelszerű közterületi tartózkodást ismét szabálysértésnek minősítette. 2018. október 15. óta minden közterületen büntethetővé vált az életvitelszerű tartózkodás. A törvény bevezetésekor több, főleg hajléktalanellátásban dolgozó civil szervezet is jelezte: a jogszabály amellett, hogy embertelen, életszerűtlen is. A bevezetés óta eltelt öt év is ezt támasztja alá, ugyanis a Bűnügyi Statisztikai Rendszer adatai szerint nagyon kevés esetben indult eljárás: 2018-ban még 14, de a szám évről évre csökkent. 2021-ben öt, 2022-ben hét, 2023 júniusáig pedig mindössze két eljárást regisztráltak.
Ezt erősítette meg az az Aknai Zoltánnal, a Menhely Alapítvány igazgatójával folytatott beszélgetés is. - Kezdetben volt egy megállapodás a fővárosi közterület-felügyelettel, hogy ha azt észlelik, hogy valaki szemmel láthatóan életvitelszerűen az utcán tartózkodik, akkor értesítik a Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatát, és mi megpróbálunk valamilyen módon segíteni az illetőnek, hogy ne kerüljön eljárás alá. De aztán annyira elenyésző volt ezeknek az intézkedéseknek a száma, hogy ez a dolog kikerült a fókuszból - mondta Aknai. Az igazgató hozzátette: ha valaki ilyen problémával találkozik, akkor inkább a szociális ellátórendszerhez fordul megoldásért, nem pedig a rendőrséghez. Az alapítvány munkatársai azt tapasztalják, a jogszabály következménye az lett, hogy a hajléktalanok kevésbé telepszenek meg egy helyen, bár több aluljáróban azért lehet velük találkozni, de inkább igyekeznek mozgásban lenni. A fővárosban az éjszakai járatokon gyakran utaznak hajléktalanok, így legalább tető van a fejük felett. A BKK-val is van megállapodása az alapítványnak, hogy ha komoly problémával találkoznak, értesítik őket.
A pécsi hajléktalanbántalmazással kapcsolatban Aknai Zoltán azt mondta lapunknak: szerencsére elszigetelt jelenségről van szó, az átlagemberek részéről ők inkább a segítőkészséget tapasztalják. Ha nagyon zavaró egy hajléktalan jelenléte, többségében a diszpécserszolgálatot hívják, nem a hatóságot, hogy intézkedjen. Ilyen diszpécserszolgálat minden régióban működik, ők irányítják a helyszínre a segítő csapatot. Ha az utcai segítő szolgálat vagy a krízisautó nem jut eredményre, már akkor is van valamilyen kapcsolat a szociális ellátórendszerrel, és ennek eredményeképpen jobb körülmények közé kerülhet a hajléktalan, például egy szállón tudják elhelyezni. Aki viszont ragaszkodik ahhoz, hogy meghúzza magát egy elhagyatott, romos épületben, annak is igyekeznek segíteni, hogy ne legyen annyira kitéve az időjárás viszontagságainak.
Természetesen sokakban van egy félelem a hajléktalanokkal szemben – ismerte el Aknai Zoltán. Úgy gondolják, hogy piszkosak, fertőzéseket terjesztenek, agresszívan viselkednek, pszichiátriai vagy szenvedélybetegségben szenvednek, és ezek terhesek tudnak lenni a társadalom többsége számára. Ennek ellenére a segítő szakemberek ritkán tapasztalnak olyat a munkájuk során, hogy bántalmazzák ezeket az embereket. „Akik a társadalom perifériáján helyezkednek el, sajnos olyan pozícióba kerülhetnek, hogy vannak, akik úgy érzik, velük szemben bármit megengedhetnek maguknak. Ha ezek a fiatalok alkoholos befolyásoltság alatt álltak, nagyon vagánynak meg bátornak érezhették magukat, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő emberrel szemben a hatalmukat tudják fitogtatni. Az egész világ ebbe az irányba mozdult el, a filmekben is körülvesz minket az erőszak, ezt látják maguk előtt, ez is erősen rásegít erre a magatartásra.”
Az alapítványnak van egy programja, az Első kézből a hajléktalanságról, ennek keretében középiskolákat látogatnak meg hajléktalanok, többnyire egy szociális munkással együtt, és egy rendhagyó osztályfőnöki órán beszélgetnek a diákokkal arról, hogyan válik valaki fedél nélkülivé, hogyan él egy hajléktalan. Volt egy olyan eset, amikor az óra után az egyik diák odament az előadóhoz, és bocsánatot kért tőle, mert korábban ő is hasonlóan viselkedett, mint most a pécsi fiatalok. De meglátta ennek a másik oldalát, és szembesült azzal, hogy ez nem volt annyira korrekt.
Rendkívüli esetek
Két mohácsi rendőrnek azért kellett bíróság elé állnia, mert 2021-ben hajléktalanokat bántalmaztak, vertek, aláztak meg. Sokszor azért bírságolták és vegzálták őket, hogy a statisztikájukat javítsák ezzel. A rendőrök felvételt is készítettek arról, ahogy bántalmazzák a férfit, egy másik hajléktalant pedig léggitározásra és éneklésre kényszerítettek. A bíróságon nem tettek vallomást, az ügyvédjük azzal próbált védekezni, hogy a hajléktalan férfiak deviánsak és agresszívak voltak. Az exrendőröket tavaly októberben elítélték, többek között hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt. Felfüggesztett börtönt kaptak, de az ítélet nem jogerős, ellene a védelem és az ügyészség is fellebbezett.
Első fokon öt, illetve 4,5 év börtönbüntetéssel sújtott a Szegedi Törvényszék 2022 őszén egy párt, mert 2020 őszén súlyosan bántalmaztak egy hajléktalant Szegeden, a Tisza árterében. A férfi a kórházban belehalt sérüléseibe.
A Fővárosi Főügyészség tavaly augusztusban vádat emelt és börtönbüntetést indítványozott három fiatal férfival szemben, akik 2019 novemberében egy XIII. kerületi aluljáróban súlyosan megvertek egy hajléktalan férfit.
