A műanyag-palackos vizek akár több százszor több piciny műanyagrészecskét tartalmazhatnak, mint korábban feltételezték, ez átlagosan 250 ezer darabot jelent, ami 110 ezer és 400 ezer részecske átlagából adódik, derül ki az USA tudományos akadémiája lapjában (PNAS) megjelent tanulmányból. A Kaliforniai Egyetem kutatói azért tudtak új adatokat közölni, mert új módszert fejlesztettek ki a vizsgálatokhoz. A szakemberek mikroműanyag és nanoműanyag szemcséket különböztetnek meg, előbbiek egy mikrométertől (µm) 5 milliméterig terjedő nagyságúak, utóbbiak kisebbek, mint 1 mikrométer. (A mikrométer a milliméter ezred része.) Utóbbiakat tartják mérgezőbbnek, mert kis méretük révén sokkal könnyebben el tudnak jutni szervezetünk bármely részébe.
Egy palack vízben a műanyagok 90 százaléka a nano tartományba esik. Ugyanakkor arról még nincs elegendő és megbízható tudományos elemzés, ezek milyen veszélyt jelentenek szervezetünknek, derül ki a WHO utóbbi években megjelent jelentéseiből. Az egyik szerint
az igazi veszélyt a 10 mikrométernél kisebb darabok jelentik, mert ezek biológiailag felszívódnak, de épp ezeknek a mennyiségéről nincs alapos kutatások, noha az összes elképzelhető vízforrásban, az óceánokban, folyókban, tavakban, ivóvízforrásokban jelen vannak.
Ezért a WHO már 2019-ben felhívást tett közzé a mikroműanyagok vizsgálatára és csökkentésére.
A mikro- és nanoműanyagok nem csak a vízzel, hanem ételekkel vagy akár belélegzéssel is a szervezetünkbe juthatnak. Miután a mezőgazdaságban szennyvíz-üledéket is használnak trágyázásra, így a mikroműanyagok és PFA-k (el nem bomló, „örök” vegyületek) kerülhetnek a termésbe. A Cardiffi Egyetem tanulmánya szerint évente 86-710 billió mikroműanyag kerül az európai mezőgazdasági földekbe. Nem minden növényi részben halmozódnak fel azonos mértékben, veszélyesebbek lehetnek ilyen szempontból azok, amelyeknek a gyökerét fogyasztjuk. Bár azt még nem tudni mi a hatásuk, azt már kimutatták, a részecskék a vérünkben jelen vannak.
A gyártó cégek a probléma kezelésén már dolgoznak, például megjelentek a lebomló műanyagok, azonban a legtöbb esetben ezek sem jelentenek megoldást, mert ezek is inkább csak kisebb darabokra esnek szét, nem kémiailag bomlanak el, ráadásul ez a folyamat is évekig tart. Jó megoldásnak tűnhet a visszaváltható üvegpalackok használata, de ezeknek a gyártása erősen környezetszennyező, nagyobb a környezeti lábnyomuk, mint a papír-, műanyag-, és alumínium- italtárolóknak.
Vannak kísérletek a műanyagok bilológia lebontására baktériumok, gombák, sőt egy bogár lárvája is képes lehet erre, utóbbinak az elfogyasztott polisztirol megemésztésében szintén baktériumok segítenek, de a víz szűrése és kémiai kezelése is szóba jöhet.
Elborít minket a műanyag
2020-ban 367 millió tonna műanyagot gyártottak a világon, ebből 29,1 millió tonna végezte a szemétben. Ennek 9 százalékát hasznosították újra, 12 százalékát elégették, a maradék szeméttelepekre vagy a földekre került. Egy tanulmány szerint 2015-ben 69 millió tonna műanyag került nem megfelelő módon a természetbe. Ott biológiai módon - mikrobák által - vagy nem biológiai módon - hullámok, szél, UV-sugárzás - miatt darabolódnak fel, kerülnek a természeti környezet minden területére, majd az élőlényekbe a szövetek szintjéig. A lehetséges mérgezőségükre eddig állatkísérletek, illetve emberi sejtekkel folytatott laboratóriumi kísérletek utalnak. Egy 2022-es április tanulmány szerint akkor még embereken végzett kutatások nem voltak ezen a téren. A műanyagok mérgezőségének oka a gyártásuk során használt számos adalékanyag következménye lehet, amelyekkel tulajdonságaikat, lebomlásuk menetét módosítják. Ráadásul a mikroműanyagok felszínén más szennyező anyagok, nehézfémek, vírusok is megtapadhatnak. Az is kiderült, minél kisebb a részecske, annál mérgezőbb, a sejtkísérletek szerint a nanotartományba tartozó darabok jelenthetnek veszélyt az emberi szervezetre, a halakban a 100 mikrométernél nagyobb darabok nem mutattak mérgező hatást.
A bevizsgált húsok 88 százalékában műanyagot találtak
Másfél tucat húskészítményt vizsgáltak, és nem volt olyan, amelyben ne lett volna mikroműanyag. Még a húst helyettesítő vegán termékekben is kimutatták a szennyeződést. A Torontói Egyetem kutatói 16 fehérjetípusból vettek mintát, köztük magasan feldolgozott fehérjetermékekből és minimálisan feldolgozott friss élelmiszerekből is. A lazac és a garnéla mellett vizsgálták többek között a csirkemellet, a sertéskarajt, a bélszínt, a csirkefalatokat, valamint a növényi alapú „halrudakat”, nuggetseket, tofut és a marhahúst helyettesítő növényi alapú húspogácsát is. Az eredmény: mind a 16 fehérjetípusban volt mikroműanyag, összesen a vizsgált minták 88 százalékában mutatták ki a szennyeződést.
