Néhány órán belül két közleményben is igyekezett a Belügyminisztérium azt sugallni, hogy csak a rosszindulatú források szerint okoz súlyos ellátási gondot a szakdolgozókat szolgáltató munka erőkölcsönzők kiűzése a kórházakból.
Mint arról írtunk, januártól több olyan jogszabály lépett életbe az egészségügyben, amely szűkítette a foglalkoztatást, köztük volt az is, amely megtiltja, hogy a kórházak munkaerő-közvetítéssel, kölcsönzéssel alkalmazzanak szakdolgozókat. Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség alelnöke már tavaly december közepén arra figyelmeztetett az Economxnak adott nyilatkozatában, hogy amennyiben január elsejétől valóban kivezetik a bérnővéri rendszert, országszerte gondban lesznek a kórházak.
Azóta a hírek igazolni is látszanak az aggodalmait. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Intézet január 6-án egyszerre 20 egészségügyi intézmény részleges leállást jelentette be, egyidejűleg jelezve, hogy az érintett betegeket mely intézmények fogadhatják.
„Beteg nem marad ellátatlanul” – Nem aggódik a kórházi osztályok leállása miatt az egészségügyi államtitkárRészlegbezárások fenyegetnek a kórházakban, mert januártól leépítették a munkaerő-kölcsönzéssel érkező nővéreketSzerdán Takács Péter, az egészségügyért felelős államtitkár értekezletet is tartott a budai kórházak vezetőinek – erről a Belügyminisztérium adott ki közleményt, mely igyekezett megnyugtatni:
„az egészségügyi államtitkárság az Országos Kórházi Főigazgatósággal és az Országos Mentőszolgálattal együttműködve folyamatosan nyomon követi a budai kórházak helyzetét annak érdekében, hogy a betegek ellátása mindenhol folyamatos és zavartalan legyen.”
Egyúttal annak a bizakodásnak is hangot adtak, hogy az eddig bérnővérként dolgozó szakemberek véget vethetnek „gátlástalan kizsákmányolásuknak, és az egészségügyi szolgálati jogviszony keretein belül folytathatják munkájukat.”
Megkérdeztük a Belügyminisztériumot,
hogy ha az egészségügyi szolgálati jogviszony annyival jobb a „kizsákmányolt” bérnővér státusznál, mint ahogyan ezt közleményük sugallja, akkor az érintett kollégákat eddig miért nem sikerült átcsábítani az állami státuszokba?
Illetve arról is érdeklődtünk:
hány helyen, hány nővért, mennyi munkaórában szolgáltattak a most kiszorított „nővérkölcsönzők”?
Kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
A kialakult helyzetben nem akadt olyan kórházi vezető, aki névvel beszélt volna arról, hogy náluk mennyire súlyos problémát okoz a „bérnővérkedés” megszüntetése, de úgy tudjuk,
például a fővárosi kórházakban a szakdolgozók 10-30 százalékát kölcsönözték eddig munkaerő-közvetítőktől. Vannak olyan osztályok, ahol nem is találtak mást csak bérnővért.
Jellemzően ez ott fordul elő, ahová a hálátlan körülmények miatt különösen nehéz volt munkatársakat találni, így például krónikus belosztályoknál, pszichiátriáknál. Egy intézményben, ahol az adott osztályon csak egyharmadnyi bérnővért alkalmaztak,
most csak fele annyit beteget tudnak ellátni, amíg nem rendeződik a helyzet.
Arra a kérdésünkre, tapasztalják-e, hogy a bérnővéri státuszból átlépnek-e az érintettek az egészségügyi szolgálati jogviszonyba, meglehetősen vegyes választ kaptunk. Egy részük eleve az állami rendszerben dolgozik heti öt napot, és azért vállal mellé heti két nap „bérnővérkedést”, hogy meg tudjon élni. Vannak olyan egyedülálló ápolók, akik például a rugalmasabb foglalkoztatás mellett tudták csak összehangolni a gyerekük ellátását és a munkavállalásukat.
Lapunknak az egyik kórházi vezető arról is beszélt az állami ellátórendszerben való munkavállalástól sokakat a vezénylésektől való félelem tart vissza, és az is lényeges szempont, hogy
bérnővérként 25-30 százalékkal többet kereshettek, mint az állam által alkalmazott társaik.
