- Dráma a kulisszák mögött: a politika vezetett 2023 legnagyobb magyar filmes tragédiájához

A magyar filmet totálisan beszántotta a politika – röviden így lehet jellemezni a hazánk mozgókép kutúrájának alakulását. Ha nagy vonalakban kell összegezni a veszteségeket, akkor baljós a világkép, bocsánat, országkép. Első körben sikerült az igazi tehetségeinket elüldözni azzal, hogy a Nemzeti Filmintézettől statisztikai szinten csak a haverok kapnak pénzt, elsősorban hazafias tematikájú alkotások létrehozására. Arról, hogy ez mennyire csak belügy, vagyis hogy a károkat csak Magyarországon sikerült okozni, a közízlés és az egészséges nemzeti gondolkodás lehetőségét tovább rombolni, ékesszólóan árulkodik két nagy külföldi siker is. Elvégre csak sikerült Buda Anna Flórának egy kisfilmes Arany Pálmát elhoznia a 27 című animációs etűdjéért a világ legfontosabb fesztiváljáról, Cannes-ból. Egészestés produkciók esetében pedig Reisz Gábor filmtörténelmet írt, hogy magyarként megnyerte Velencei filmfesztivál Horizontok szekciójának fődíját.

Triviális lett volna, ha a szóban forgó mű, a Magyarázat mindenre képviseli hazánkat az Oscar-versenyben, de a fődíj előtt egy nappal döntött az NFI, hogy a Gauder Áron rendezte A Kojot négy lelke című animáció induljon inkább. Az a gondolat, hogy egy magyar művész az amerikai indián teremtéstörténetet meséli el, tisztelettel és nagy szívvel, derék dolog, de Hollywood másról szól: ott igencsak számít ki miről mesél (lapozzuk fel az elmúlt évek civil mozgalmait és céljaikat) és már tavaly év végén kiderült, hogy a 2024-es Oscaron nem leszünk ott, mert a szűkített listára a Kojot négy lelke nem került fel. Nem érdemes túlságosan mélyre menni az okok elemzésében, de azért az beszédes, hogy egy kormányközeli lapban a rendező tengerentúli élményei kapcsán megjegyezte, hogy „nagy PC-bajnokok hamisítást és kisajátítást kiáltanak”, de nyilván az pontosabb ok, hogy a filmnek tulajdonképpen nem volt látható Oscar-kampánya. Egyszóval, rejtély, miért és kiknek volt fontos ez a megméretés.

Mindazonáltal, ide tartozó tény, hogy a 27-et többször is beadták a Nemzeti Filmintézethez, de ott úgy ítélték meg, nem méltó arra az egyetlen egy elérhető támogatásra, amelyből Magyarországon hivatalos úton filmet lehet készíteni, így francia támogatásból, francia háttérrel tudott elkészülni. A Magyarázat mindenre esetében pedig Berkes Juli producer nem is pályázott, lévén, hogy Reisz Gábor több projektjét is visszautasították. Egyszóval, lehet olyan gondolata az embernek, hogy az Oscarra küldés feltétele az NFI támogatás. Ehhez kapcsolódik az a szóbeszéd, hogy az intézményen belül azt gondolják: azzal, hogy tehetséges alkotókat függetlenségre kényszerítenek, tulajdonképpen jót tesznek mindennel és mindenkivel. Ha Reisz Gábor filmjét és sikerét nézem, akkor még komolyan is lehet venni ezt az eszmefuttatást. Itt azonban érdemes megemlíteni, hogy valóban több független produkció indult el a mozikban. Közülük érdemes kiemelni Szövényi-Lux Balázs Az első kettő című szerelmesfilmjét, amelynek kapcsán tényleg az az első kérdés: vajon mi lett volna, ha igazi büdzséből tudnak a film mögött álló tehetségek dolgozni? Ám, a pénz sem mindig garancia a minőségre – ha erre kell példa, akkor ott van az egyik kereskedelmi tévé által felkarolt Legénybúcsú extra, mely igazi tapló humorral dolgozó produkció, melynek az esetében még jó, hogy nincs benne közvetlen állami támogatás, készüljön az ilyesmi piaci alapon.

Ugyanakkor azt sem lehet elvitatni, hogy az NFI működött 2023-ban, elvégre sikeresen lebonyolította a Magyar Mozgókép Fesztivált, melyet egyértelműen arra alapítottak, hogy az állami produkciókat kitüntessék és a Blokád című kurzusfilmet sok-sok elismeréssel jutalmazzák. Elvégre, ha nincs olyan nemzetközi fesztivál, mely értékelte volna (tavaly ez volt az Oscar adunk), akkor csinálj egy sajátot – mint gondolat pazar.

Ugyanakkor az NFI-nek sikerült azt is elérnie, hogy felmutasson végre egy nemzeti sikerfilmet: 161 339 nézővel zárta az évet a Koltai Lajos rendezte Semmelweis a magyar mozikban, ezzel messze a legnézettebb magyar mozifilm volt az évben. A legsikeresebb függetlenfilm a már említett Magyarázat mindenre című dráma volt, mely az ünnepek alatti teltházak nyomán megugrotta a nyolcvanezer nézőt. Ám visszatérve a Semmelweis sikerére, nem mellékes, hogy nagyon sok speciális vetítést tartottak ebből a filmből, az egyiket a Mészáros-csoport karácsonyi partiján.

Persze a kötelező egyéb ingyenes vetítések (ez kiderül, ha a bevételeket is nézzük, nem csak a nézőszámot) sokat nyomtak a latban, de tulajdonképpen a film nem vállalhatatlan, ahogy lapunk megírta: az alkotás fő erőssége néhány kiemelkedő színészi teljesítmény. Ellenben mondjuk a Szikora János jegyezte Hadikkal, melyet szinte senki sem nézett meg moziban és még a konzervatív oldalon is sokan elismerték, hogy bitangul dilettáns tévedést sikerült összehozni. Illetve, a teljes képhez hozzátartozik, hogy volt kitűnő film is a mozikban NFI-logóval, ez pedig Moldovai Katalin Elfogy a levegő című drámája. Igaz, itt azt is el kell mondani, hogy ez az egyik utolsó szabadon elkészített Inkubátor-programban fejlesztett és legyártott film, mert az NFI ezt a kifejezetten elsőfilmeseknek szóló szakmai programot is bedarálta. Muszáj megemlíteni az Európai Filmdíj jelölést elérő Műanyag égboltot is, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta alkotását, mint szintén Inkubátorból induló sikert. (Illetve, Szakonyi Noémi Veronika Hat hít című alkotása is kimagasló minőségű munka, van, ahol 2023-as filmként tekintenek rá, de ezt mi most 2022-es filmnek vesszük. Ám, így, vagy úgy az elmúlt évtized egyik legjobb elsőfilmes jelentkezése.)

A nagy kérdés az, hogy ezek a „honi problémák és jelenségek” mennyire érdeklik a magyar mozinézőt. Röviden: marginálisan. Erre vannak kézzelfogható bizonyítékok: a Magyar Filmadatbázis, azaz a mafab.hu tízezer felhasználó értékelései alapján összeállította, melyik tíz filmet tartották a legjobbnak a magyarok ebben az évben. A lista az egyes filmre leadott szavazatszámok és az adott film értékelése alapján állt össze – így ez sokkal izgalmasabb, mint a mennyi jegyet adtak el versenye. Az első helyen a Pókember - A pókverzumon át című animáció végzett nyolcvanegy százalékkal, a második legjobbnak tartott film hetvenkilenc százalékos értékeléssel a Mission: Impossible - Leszámolás - Első Rész lett. Illetve, dobogós lett hetvenhét százalékos értékeléssel Christopher Nolan itthon több mint egymilliárd forint bevételt hozó Oppenheimere – ehhez képes a Semmelweis sikere mikroszkopikus. Ám az igencsak örömteli, hogy egy nehezebben befogadható szerzői alkotás bronzérmes tudott lenni a minőség/mennyiség mozgóképes felmérésben – még akkor is, ha angolszász produkció.

Óriási meglepetés, hogy az év legsikeresebb filmje, az Oppenheimer nagy riválisa, a Barbie viszont nem szerepel a tízes listán – így a tömegek, akik látták, vagy azonnal elfelejtették vagy pocséknak tartották – ne adj Isten nem tudtak azonosulni a film amerikai módon liberális feminista üzenetével. Hol vannak az európai és a magyar filmek? Távol az élmezőnytől: például a Cannes-ban Arany Pálmát elnyerő Egy zuhanás anatómiája ugyan rendkívül magas értékelést kapott a magyar nézőktől, de a voksok alacsonyabb száma miatt nem kerültek fel a TOP 10-es listára: azaz a kicsi, de értő közönség rámutat arra a jelenségre, melyet a mozik forgalma tükröz: a multiplexek köszönik jól vannak – a Barbenheimer jelenség sokat segített –, de az artmozik nézői nem tértek vissza a covid miatti lezárások után. Részben ez is indokolja, hogy megjelenési dátumokon alapuló listázás már teljesen értelmét vesztette, hiszen vagy késve, vagy a mozikat teljesen megkerülve, direkt streamingre kerül fel számos értékes alkotás, melyeknek a rendszere kellőképpen átláthatatlan.