Az ember azért dolgozik, hogy élhessen, nem pedig azért él, hogy dolgozhasson. Minden embernek joga van az egészséges környezethez, az egészséges levegőhöz és a jól termő, méregmentes földhöz.
Milyen világban élünk? A magát nemzetinek nevező kormány a teljes államapparátussal kiszolgálja a kínai nagytőke érdekeit. Pedig a kapitalista kizsákmányolás mintaprojektje az, amit az akkumulátorgyárak kapcsán látunk.
A gyárak megépülnek, elszívják a természeti kincseinket, felélik hazánk jövőjét, és mindezért színes kavicsokkal akarnak fizetni. Az állam, amelynek pedig feladata lenne megvédeni a magyar földet és a magyar dolgozót, vidáman asszisztál, hazaárulónak nevezve azokat, akik fel merik emelni a szavukat.
Ezt láttam Debrecenben is. A bírósági tárgyaláson, az alperes oldalán felsorakozott a teljes magyar közigazgatás, a kormányhivatalnoktól a katasztrófavédelmis szakértőig, és olyan elánnal védték a kínai befektető érdekeit, hogy a sztárgázsiért fellépő ügyvédnek szinte megszólalnia sem kellett a tárgyalás során.
Döbbenetes volt nézni az egészet. A profit oltárán feláldozzák a jó magyar termőföldet, és mit sem törődnek a dolgozók egészségével. Úgy tűnik, hogy semmi és senki nem szent a számukra. Én tudom, miről beszélek, sok-sok évet dolgoztam vegyianyaggyárban, több műszakban. Tudom, milyen az, ha megfelelő munkabiztonság mellett kell dolgozni, de tudom azt is, hogy milyen, ha ezen spórolnak. A munkavédelem sok pénzbe kerül, a tőke sajátossága pedig az, hogy nem szeret sok pénzt kiadni úgymond feleslegesen. Ez még valamennyire érthető is, a kapitalista éhezik a profitra, de ezt nem is tagadja. De éppen ebben lenne az államnak szerepe! Ki védje meg a tőke kizsákmányolásától a dolgozót, ha nem az állam, amelyet egyébként mi tartunk fenn az adóforintjainkból?
Senki sem akarja otthagyni a munkahelyén az egészséges máját és tüdejét. Senki sem úgy indul el reggel dolgozni, hogy este már nem tudja megölelni a családját. Meddig lehet kizsákmányolni a magyar dolgozót?
Mert tévedés ne essék, nemcsak a gyári munkást érinti ez a probléma. A gyárak károsanyag-kibocsátása mindannyiunk bőrére megy. Éppúgy érinti a szegényt, mint a gazdagot. Az időset és a fiatalt. A tönkretett egészséget nem lehet pénzzel visszavásárolni.
Az államnak kellene azonnal és drasztikusan beavatkoznia. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy adminisztrációs könnyítésnek álcázva a kormány újabb és újabb kedvezményeket ad a munkáltatónak. Tartja a zsebét, és fejet hajt a pénz előtt.
Karácsony előtt éppen a kötelező orvosi vizsgálatokat törölte el a munkahelyeken a törvényhozás. Illetve bocsánat, még ennél is cinikusabbak voltak: nem eltörölték, csak rábízták a munkáltatóra, szükségesnek tartja-e vagy sem. Kérdezem én, miért akarna valaki olyasmiért fizetni, amiből csak kiadása van, bevétele nincs? Az orvosi vizsgálatok ugyanis drágák, senki nem fog érte fizetni, ha nem muszáj. Ebből pedig megint a dolgozónak lesz kára: akár úgy, hogy a beteg szíve miatt, amit nem szűrtek ki a kötelező vizsgálatkor, meghal a gépek mellett, akár úgy, hogy a vizsgálati adatok hiányában nem fogja tudni bizonyítani, ha a munkahelyén szerzett egészségkárosodást.
Az volt a mondás, hogy támogatni kell a multikat, különben összecsomagolnak, és elhagyják az országot. Rossz hírem van: a munkaerő csomagolt össze, és hagyta el az országot. Miután pedig Túró Rudival sem lehetett hazacsalogatni a fiatalokat, megnyitották a határokat a vendégmunkások előtt. Nem a vendégmunkásokkal van a gond, hanem azzal, hogy nincs kollektív szerződés, ami biztosítaná a magyar munkások bérét, hogy ne csökkenjen a behozott munkaerő miatt, és védené a vendégmunkásokat az embertelen körülményektől. A jelenlegi helyzet senkinek sem jó - a kínai nagytőkét leszámítva.
Apránként, lépésről-lépésre számolják fel a munkavállalóknak járó védelmet. Ez lesz tehát a szép, új világ. A főispánok már megvannak, most pedig a kormány a cselédséget is előállítja számukra.