A magyar kormányfő 1999 óta hajtogatja – a hívei megértően hümmögnek, mindenki mást a hideg leli tőle –, hogy van élet az EU-n kívül is. Egyébként tényleg van, hiszen a világ országainak nagyobbik fele nem EU-tag – de azért a mai magyar kontextust tekintve ez mégiscsak olyan, mintha azt magyarázná valaki, hogy lehet élni a Marson is: valószínűleg lehet, legalábbis technikailag, de azért a döntő többség nem szeretné kipróbálni.
Az inkább az érzelmekre ható, eredetileg sem különösebben cizellált érvrendszer újabb elemeként most mindenesetre azt hallhatjuk naponta – Szijjártótól, Nagy Mártontól, Orbántól -, hogy Magyarország működik az EU-támogatások nélkül is. Erre az állításra még a fentieknél is hangsúlyosabban érvényes a Fidesz-kommunikáció nulladik szabálya (ha sokáig ismételgetnek valamit, gondold az ellenkezőjét, és nem fogsz mellényúlni), amit immár tapasztalatból is tudunk: Magyarország olyannyira működik, hogy az ukrajnai háború nyomában járó válságok a magyar gazdaságot rázták meg a legrémesebben, az egy főre jutó fogyasztás alapján pedig sikerült az Unió második legszegényebb országává válnunk, és ha a trendet nézzük, éveken belül biztosra vehető a tökutolsó pozíció megszerzése is, vagyis az, hogy a jelenlegi sereghajtó Bulgária is lelép minket. Hogy ez mekkora teljesítmény, ahhoz érdemes az adatsorban 2010-ig visszamenni. Mikor a mai rezsim hatalomra került, saját szavai szerint megmentve a hazát a végromlástól és a teljes gazdasági összeomlástól, nemhogy Bulgária, de még Románia sem volt látótávolságnyira – mármint a hátunk mögött, miközben most mi nem látjuk a románok hátát –, és stabilan előztük Lengyelországot, meg az összes balti államot is, akik mostanra nagyjából egy egész kört vertek ránk. Ilyen látványos leszakadás a régió országaitól évszázadok óta nem esett meg velünk.
Hogy mit kellene minderről valójában gondolnunk, mármint a miniszterelnök szerint, annak megfejtéséhez jobb meggyőződésünk ellenére érdemes föllapozni az Indexet, ahol rendre Fodor Gábor álnéven magyarázza el a Rogán-Habony tréningközpont, milyen hozzáállást vár el a NER a mindenre bólogató nyájnál finomabb eszközökkel manipulálni próbált többiektől. Röviden: nem azt, hogy remekül elvagyunk az uniós támogatások nélkül is. Bővebben: túl azon hogy Orbán Viktornak természetesen igaza van (ne kérdezzük, hogy miben – mindenben), az most a nemzeti érdek, és ebben kellene megtalálnia a közös nevezőt a kormányoldalnak az ellenzékkel, hogy a befagyott brüsszeli pénzekhez mielőbb hozzájussunk; bármi áron, akár azt is elviselve, hogy cserébe támogatnunk kell, mármint elvben, a szavazatunk révén Ukrajna megsegítését.
Addig is, míg mindezt a kedves olvasó megemészti, kanyarodjunk vissza a nyitógondolathoz. Talán még a Párt legelkötelezettebb támogatói sem hitték, de tény: mára a Fidesz Orbán Viktor vezetésével megmutatta, hogy valóban van élet az EU-n kívül. Napról napra tisztábban látszik, hogy milyen, pedig még ki sem léptünk/ki sem rakták a szűrünket.