Ugyan Budapestről szemlélve finoman fogalmazva nem tűnik nagy meglepetésnek az Aleksandar Vucic szerb elnök által fémjelzett Szerb Haladó Párt (SNS) győzelme a szerb parlamenti és önkormányzati választásokon, az Európa-párti ellenzéki szövetség és a rá szavazók mintha most élnék át azt a traumát, mint azok, akik a tavalyi magyar választás előtt azt remélték, legyőzhető a Fidesz. Abba az illúzióba persze senki sem ringathatta magát, hogy az SNS kisebbségbe kerülhet a belgrádi törvényhozásban, de az ellenzék számára igazi áttörést jelentett volna, ha sikerül többséget szereznie a fővárosban, az ottani városi tanácsban, ám minden jel szerint ez sem következett be.
A választás során számos szabálytalanság történt, mégsem ez okozta Vucicék újabb sima diadalát. Az évben két súlyos vérfürdő is történt az országban, amelyek megrázták a szerb társadalmat. Az ellenzék Európa-párti része összefogott, hétről hétre sétákat tartott az erőszak ellen és rámutatott arra, hogy Vucic politikájának egyenes következménye mindaz, ami történt: a társadalomban egyre többen hajlanak az erőszakra a kormányzat kirekesztő politikája nyomán.
Úgy látszott, sokan megértették az ellenzék üzenetét, különösen Belgrádban. Az ellenzék új választást követelt, de elkövetett egy nagy hibát: az új választási feltételekért már nem szállt síkra. Pártjai elhitték azt, hogy a jelenlegi elképesztő ellenszélben is van keresnivalójuk Vucicék ellen. Sokan csak a mostani választás után értették meg: teljesen esélytelenek a jelenlegi rendszerrel szemben, semmi eszköz sincs a kezükben, a médiatúlsúly legyőzhetetlen akadály, vagy az, hogy az SNS egyfajta szektává vált, ahol alapelv: aki nincs velünk, az ellenünk van. Vucic ismét a személyéről szóló népszavazássá tette meg a voksolást.
Vucic ugyan hasonló viszonyokat alakított ki Szerbiában, mint magyar miniszterelnök barátja Magyarországon, de azt is tudja: a Nyugat számára megkerülhetetlen szereplő, ő az egyedüli tárgyalópartner Brüsszel számára is, mert nincs egységes Európa-párti ellenzék. Belgrádban minden marad a régiben, ki tudja még hány évig vagy évtizedig.