- Albertfalvára költöztek a Budapest Art Factory képzőművészei

A Szent Gellért szállótól Bécs Nussdorf negyedébe ötnegyed óra alatt lehetett eljutni 1923 és 1926 között, köszönhetően a rendszeres repülőgépforgalomnak. A budapesti hidroplánállomás a Ferenc József-híd (ma Szabadság-híd) budai lábánál volt található, a gép egyszerre hat utast bírt el a fedélzetén. Az utat a hidroplán 1000 méteres magasságban tette meg, a süvítő, hideg szelek ellen prémes bundákat reklámoztak az utasoknak. „Hogy mennyibe kerül egy ilyen légi út, arról a légi járatokat beharangozó jelentés nem emlékezik meg, csupán azt említi meg, hogy svájci frankokban állapították meg az utazás díját. De egész bizonyos, hogy nem a kezük vagy a tolluk munkájából élő emberek számára rendezték be ezeket a légi járatokat” – írta 1923. július 17-i számában a Népszava. A milliomosok sem tolonghattak, a repülős cég hamar csődbe ment.

A hidroplánok eredetileg nem a polgári utazás kényelméért épültek. Az Osztrák-Magyar Monarchia az I. világháború kezdetén korán felismerte, hogy a repülőgépeket nem csak az ellenség légi megfigyelésére lehet bevetni, hanem gépfegyverekkel és bombákkal felszerelve harci cselekményekre is. A világon elsőként egy Lohner L típusú repülőcsónak süllyesztett el 1916 szeptemberében (egy francia) tengeralattjárót a levegőből bombával, a Focault tengeralattjáró teljes személyzetét lovagiasan kimentették az Adriából. Osztrák licensz alapján ilyen gépeket is gyártott Albertfalván a Weiss Manfréd Művek és Ganz-Danubius gyár által 1912-ben alapított Magyar Repülőgép Részvénytársaság. Az UFAG-Albertfalva az I. világháború idején hatalmas repülőgépgyárrá fejlődött, 1700 munkással havi 40 repülőgépet gyártott.

Angyalföldről, a Vizafogó utcából pakolniuk kellett, miután az egykori Láng Gépgyár helyén a Vlagyimir Putyin elnökhöz közel állónak tartott orosz üzletember, Megdet Rahimkulov fia, Ruszlan Rahimkulov új városnegyedet építhet. A Budapest Art Factory-t 2006-ban három képzőművész – Juhász Dóra, Kucsora Márta és Szász Sándor – indította be a Láng egyik bérbe vett szerelőcsarnokában. Juhász Dóra a lírai absztrakció művelője, korábban Londonban tanult, Kucsora Márta absztrakt képeit a természet inspirálja, az egyetem után megjárta New Yorkot, míg Szász Sándor figuratív festményeket és kollázsokat készít, ő pedig majdnem Los Angelesben ragadt. A stílusuk különböző, az életről, művészetről alkotott felfogásuk sem egyforma, de ez igazából lényegtelen egy működő művészközösség szempontjából. A képzőművészeti egyetemen és a művésztelepeken megszerették, hogy közösségben dolgoznak, ami folyamatosan lehetőséget ad a szellemi párbeszédre, egymás segítésére. Az alapítókhoz azóta csatlakozott Boda Anikó festőművész, Tihanyi Anna fotográfus, az amerikai Anthony M. Vasquez festőművész, szobrász, az orosz CrocodilePOWER, azaz Peter Goloscsapov és Okszána Szimatova képzőművész duója, valamint a brit Michael Pettet festőművész, fotográfus.

A Budapest Art Factory most már a harmadik bérelt csarnokában épített ki műtermeket, kiállítóteret. (Volt, hogy a Lángon belül is költözniük kellett.) Szász Sándor festőművész igazából nem is az elhagyott angyalföldi otthonuk miatt bánkódik, hanem a Láng Gépgyár utód cégeinek a sorsa felett. Hőerőművek és hajók turbináiról beszél, és arról, hogy egy egész iparágat „sikerült” külföldre telepíteni. És csodálattal emlékezik meg az angyalföldi gyár területén még működő Láng Energetika üzemének egyik munkásáról, aki tizenhat évesen kezdett, és még most, több mint kilencvenévesen is ott dolgozik. – Harmadszor is építettünk valamit, úgymond alulról szerveződve, magánpénzből. A jelenlegi épület finanszírozása egy művészhez kapcsolódik, Kucsora Mártához. Nem tudok Magyarországon más művészt említeni, aki a saját megtakarított pénzét áldozta volna egy közösségért, egy álomért. Angyalföldön májusban kaptuk meg a felmondást, hogy szeptember végéig ki kell költözni a Vizafogó utcából. Erre az épületre Márta talált rá, a tulajdonos páros, Pallagi Bálint és a Pallagi Roland pedig nyitott volt arra, hogy művészeti helyszínné alakítsuk saját terveink alapján. A felújításba Anthony M. Vasquezzel együtt szálltam be. Több csapat dolgozott itt kalákában, rokonok, barátok, a komolyabb munkákat, mint a tető szigetelését vagy a teljes komplett ablakcserét természetesen szakemberek végezték. Egyedül a homlokzat színezésével maradtunk el – meséli Szász Sándor, miközben csatlakozik hozzánk Kucsora Márta, hogy a következő párbeszéd hangozzék el kettejük között: – Azt mondd, Sándor, hogy a felújításba beleadtál apait-anyait! – Mondom, apait-anyait. És hogy nincs még egy olyan képzőművész Magyarországon, aki a saját zsebéből finanszírozott volna egy ilyen felújítást. – De, van még egy. (Kucsora Márta mond egy nevet.) – De ő nem képzőművész. (Mire Márta mond még egy nevet.) – Ő pedig nem Magyarországon él. Szóval a világon is ritka az ilyen példa.

A nagy nyitányt péntek este hatkor tartja a Budapest Art Factory. A hétszáz négyzetméteres csarnokban a nyolc műterem mellett a New York-i Postmasters galéria Torzítások című tárlata is megtekinthető lesz. – A Postmasters tulajdonosát, Banovich Tamást húsz éve ismerem. Kint tanultam az Egyesült Államokban, még diák voltam, ő meg már menő galerista – meséli Kucsora Márta –, akkor fel sem merült, hogy képviselne mint galéria, az egy sokkal későbbi sztori. Az édesanyja itthon él, 91 éves, Tamás rendszeresen hazajár. Már mentek a programok a Budapest Art Factory-ban Angyalföldön, amikor eljött egy rezidens művész tárlatának a megnyitójára. Amikor felvetődött annak a lehetősége, hogy egy új helyszínre költözünk, és egy picit megváltozik a koncepciónk – azaz nem a rezidens művészeken lesz a fókusz, hanem építünk egy komolyabb kiállítóteret, ahol kurált kiállításokat fogadunk be –, a gondolat nagyon tetszett Tamásnak. Akkor rögtön mondta, hogy pop-up helyszínként érdekelné a Budapest Art Gallery. A Postmastersnek ugyanis most csak Rómában van állandó helyszíne, New York-ban nomád galériaként mindig egy-egy tárlatra keres helyspecifikus kiállítóteret. Így jött a lehetőség, hogy elsősorban digitális, új művészeti tendenciákat bemutató, nemzetközi kiállításokat fogadjunk be. Ez egy kicsit hiánypótló küldetés is: a forprofit galériák ugyanis – egy-két kivételtől eltekintve – 90 százalékban eladható képzőművészeti alkotásokat mutatnak be.

A Postmasters tárlatán Barabási Albert-László fizikus festménye, a 2022-es Álhírtekercs is látható lesz. A hálózatkutatás nemzetközileg elismert szakértőjének – eredetileg 12 tekercsből álló – művét a Covid oltási kampány idején terjedő álhírek inspirálták. „Egy olyan világban, ahol az álhírek hosszú, fenyegető árnyékokat vetnek, az igazság és a bizonyíték illékony, a szakértelem megkérdőjelezhető entitássá vált. Több mint kétszázezer Twitter-felhasználó adataival felfegyverkezve nem csak a hamis híreket mértük meg; nyomon követtük azok útját, követtük az alattomos suttogást visszhangtól visszhangig, felhasználótól felhasználóig. Ebben a hálózatban 12 személy tűnt ki – az Álhír Apostolok, akiknek hangját az alattomos dezinformáció változékony kórusa erősítette fel. Minden tekercs nem csak egy eszköz, hanem egy mesélő, minden ecsetvonás a vásznon egy történet az alattomos dezinformáció és az igazság közötti bonyolult táncról, visszhangozva az álhírek csendes, mégis erős rezgéseit a digitális térben” – írta művéhez Barabási Albert-László.