Többen is mondták, hogy amint megjön, azonnal a szemétbe vele. De a fegyelmezett polgár csak kinyitja a borítékot, ha a kormány akar tőle valamit! És most érezhetem, ahogy csorog rám a miniszterelnök vizelete. Újabb megszégyenülés. Így jár az, aki kíváncsi a konzultációra szuverenitásunk védelméről. Utcakölykök gonosz tréfájának áldozatává válik. Vagy kegyetlen beavatási szertartást művelnek vele.
„Üzenjük meg Brüsszelnek: Magyarország megvédi jogos érdekeit! Magyarország nem fog úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek!” Otromba, egy hatéves gyerek világképe mentén megfogalmazott kérdések és előre megírt válaszok. Felnőtt, tanult, dolgozó emberek postaládájában, konyha- vagy íróasztalán.
Szúrja a szemét
Kérdés, mit segít, ha a küldemény azonnal a szemetesbe kerül. Nézem, hallgatom, olvasom azokat, akik bizonyára ezt a megoldást választották, vagy magukra tudták erőltetni az intellektuális fensőbbség védőburkát. Kiegyensúlyozottak, mosolyognak, helyreteszik a dolgot, legyintenek rá. De talán mégis jobb elszenvedni a megaláztatást. Az legalább felháborít, erős indulatokat kavar, tettekre ösztönöz. Mert nem utcakölykök tréfájáról van szó. Még csak nem is egy radikális kisebbség provokációjáról. Hanem a hatalom packázásáról. A demokratikus oldalhoz, a jelenlegi ellenzékhez tartozók bántalmazásáról, „brüsszelesítéséről”, külföldivé, idegenné minősítéséről.
Közben megszületett egy szuverenitásvédelmi törvénytervezet is, amely persze már nem a postaládánkba, hanem az Országgyűlés elé került. A bölcsek emiatt sem hajlandók leereszkedni addig, hogy felizgassák magukat, elvégre csak a törvénytelen, külföldi kampányfinanszírozást bünteti, a benne javasolt szuverenitásvédelmi hivatal nem tehet többet vizsgálódásnál, a befolyásolásnak minősülő tevékenységek meghatározása cseppfolyós, a médiáról közvetlenül nem történik említés. Úgyhogy semmi vész, ez is egy vicc.
Benyújtották a szuverenitásvédelmi törvény javaslatát, belföldről sem kaphat támogatást az ellenzékA Fidesz felállítja a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, a Párbeszéd azonnal kivizsgáltatja vele a paksi bővítés ügyétSőt, a jogi fundamentalizmus szellemében még az is megfogalmazódik, hogy a szuverenitásunk védelmével valóban nem árt foglalkozni, hiszen az amerikai imperializmus mindenhol igyekszik érvényesíteni akaratát.
Gyönyörű, csak túl azon, hogy egy globalizált, maximum hárompólusú világban nem lehet XIX. századi módon értelmezni a nemzeti szuverenitást, mi az, amit védeni akarunk az imperializmustól? Antikapitalista rendszerünk van? Vagy legalább demokratikus, jóléti államban élünk?
Az utóbbi skandináv modelljét egyébként mintha nem is támadná az Egyesült Államok.
Milyen értékeket akar megvédeni a kormány a nyugati, „brüsszeli” befolyástól, azaz az ellenzéktől? Aki nem dobta ki a szemétbe, olvasgassa csak a konzultációs kérdőívet! Az extraprofitadót, miközben az országban nem progresszív az adózás? A gyermekvédelmi törvényt, amelyet emancipációs törekvések elfojtására, az LMBTQ elleni propagandára használnak? A teljes szolidaritás megtagadását egy katonai agressziót elszenvedő, állami szuverenitásáért harcoló országtól? Négy kérdés foglalkozik Ukrajnával, amelyekben a kormány azt sugalmazza, Európa ne szállítson több fegyvert Ukrajnának (legyen inkább béke!); ne fizessünk többet Ukrajna támogatására, amíg a nekünk járó pénzt nem kaptuk meg; ne vegyék még fel Ukrajnát az Európai Unióba, és ne engedjük be a génmódosított ukrán gabonát. Szóval nem vicc ez, hiába kerül a szemétbe, hiába próbálunk mosolyogni rajta, amíg szerzői írják a törvényeket.
És a hatalom megalázó, szadista cinizmusával irányítgatnak.
Mint a Jancsó-filmekben: – Maga jöjjön ide, maga menjen oda, most jöjjön vissza, vetkőzzön le, álljon a sarokba, ne ebbe, abba, nem, mégis ebbe! Minden alávetett állandó, enervált, megtört, értelmetlen mozgásban. Ennyi a közélet a szép magyar pusztában.
Putyini példa
A demokratikus oldal képviselői, szószólói persze okosabbak annál, hogy tanulniuk kéne bármiből, de talán érdemes átvillantani a fejeken, hogyan alakult a „szuverenitásvédelmi” folyamat Oroszországban. Több szakaszban zajlott, mindegyik felszisszenést okozott, de a sok ész mindig megtalálta az utat a megnyugvás felé. 2012-ben módosították a nonprofit szervezetekről szóló törvényt, és ez alapján külföldi ügynöknek lehetett minősíteni bármely, külföldi forrásokat is felhasználó szervezetet, ha részt vett valamilyen formában az oroszországi politikai életben. A részvételt természetesen megfoghatatlanul tágan írta körül a törvény: segíteni olyan akciókat, amelyek hatást akarnak gyakorolni az állam döntéseire, befolyásolhatják a közvéleményt – esetleges külföldi célok érdekében.
Világos volt, hogy a putyini kurzus keményedik, nacionalista irányba mozdul, de igazi retorziók nem történtek, mindenki püfölhette tovább a laptopját. Ugyan ezeket a szervezeteket nyilvántartásba vették, és el kellett számolniuk a külföldi források felhasználásáról, de hát istenem: az Egyesült Államokban is hoztak törvényt a külföldi ügynökök regisztrációjáról 1938-ban, 2016-ban Izraelben is született „átláthatósági” törvény. Mi is megemésztettük a magunk civiltörvényét. Talán el is feledkeztünk volna róla, ha két éve az Európai Unió Bírósága nem vonatja vissza a kormánnyal.
Aztán 2017-ben jött az orosz folytatás. Két törvény módosításával korlátozták a tömegkommunikációs csatornák politikai szerepvállalását, nehogy már segítsék a fennálló rend elleni szélsőséges megmozdulásokat, vagy éppen nemkívánatos külföldi szervezetek tevékenységét. De a gumifogalmakra megint lehetett egy nagyot legyinteni. Majd jött a Navalnij elleni merénylet, az ellenzéki vezető letartóztatása, bebörtönzése. Némi vihar után a tisztességtelen hatalmi játszmák szférájába utalták.
Ám hamarosan elkezdődött az ellenzéki média vegzálása is, elkezdett szaporodni a külföldi ügynöknek nyilvánított orgánumok, szervezetek száma.
Weboldaluk nyitólapján ezt kellett feltüntetniük: „Az adott közleményt (anyagot) olyan külföldi tömegkommunikációs eszköz készítette és/vagy terjeszti, amely külföldi ügynök feladatkörét tölti be, és/vagy olyan oroszországi jogi személy, amely külföldi ügynök feladatkörét tölti be.” 2020-tól pedig egyénekre is rá lehetett biggyeszteni a „külföldi ügynök” bélyeget, ha politikai tevékenységében idegen érdekek képviseletét sikerült kimutatni. Mindezzel párhuzamosan a végletekig erősödött az állami média szuverenitásvédelmi retorikája, mind gyakrabban hangzott el tekintélyes emberek szájából, hogy a Nyugat a létező Oroszország megroppantására, sőt egyenesen megsemmisítésére tör.
Brüsszeli repülőjegyek
A kötelező felháborodáson, morgáson túl csak nagyon kevesen ismerték fel (nem tartozom közéjük), hogy az autokratikus putyini rendszer komoly geo- és biztonságpolitikai lépésre készül. Változtatni akar Oroszország nemzetközi státuszán, gazdasági-politikai kapcsolatrendszerén. Ami végül az ukrajnai invázióban manifesztálódott. (Ne feledjük: a háború még egy nappal a kitörése előtt is képtelenségnek tűnt.) Nem volt szükség hadiállapot kihirdetésére, rendelkezésre állt minden törvény, hatóság az ellenzék semlegesítésére. Néhány rendelkezéssel el lehetett érni, hogy a harcokkal kapcsolatos „hamis”, azaz a hivatalostól eltérő információért, vagy akár a „rendkívüli katonai akció” háborúnak nevezéséért börtönbüntetés járjon.
Rövid idő alatt gyakorlatilag a teljes potens ellenzéki, demokratikus média külföldi ügynökként fizikailag is kiszorult az ország kommunikációs teréből.
A tanulság természetesen nem az, hogy Orbán Viktor kormánya háborúba akarja sodorni Magyarországot, vagy hogy a demokratikus oldal véleményformálóit, politikusait, újságíróit börtön fenyegeti, ha folytatják kormánykritikus tevékenységüket. De a szuverenitásvédelmi diskurzusban könnyen „külföldön” találhatják magukat. A játék lényege nem az, hogy a kormány szakítson Brüsszellel, hanem hogy belső ellenfeleit lökje ki Brüsszelbe. Hogy Brüsszel, a külföldi érdek és az ellenzék fogalma összeolvadjon a hazafias magyar fejekben. Amitől már csupán egy „konzultáció” és egy alkotmánymódosításhoz kapcsolt törvénytervezet elfogadása választ el. Egyre hidegebb lesz, de talán mégis ki kellene menni az utcára. Vagy azért vonjuk meg inkább mosolyogva a vállunkat, mert már mindenkinek a zsebében ott egy brüsszeli repülőjegy?
Konzultáció helyett beszélgetnének
Egymillió üres nemzeti konzultációs kérdőívet akar összeszedni az aHang és az Egységes Diákfront a következő hónapokban. Arra hívják fel a figyelmet, hogy pro-paganda helyett valódi kérdésekben – például az oktatás helyzetéről – akarnak véleményt nyilvánítani az emberek. A kampányt az alternatív népszavazás folytatásaként – mintegy második fordulóként – valósítják meg, jelentették be. „Most a hatalom egyik legkedvesebb játékszerén, a nemzeti konzultáción keresztül mutatjuk meg, hogy propaganda és látszatkérdések helyett valódi problémákról akarunk véleményt mondani. Beszélgessünk, és ne konzultáljunk!” – fogalmaznak.
