Mindenek előtt: tévedsz, ó nyájas olvasó, ha asszed, hogy ez egy szokásos borcikk. Oh, nem, kikevertük itt a borcikk és a publicisztika küvéjét, mert csak. Mert mondjuk a bor is, a politika is kevés önmagában. Azért mert pompás borokat ajánlunk, attól még ez tkp. inkább egy publi. Mely ma a bukásról szól.
A végső bukásról, arról, hogy volt egyszer egy Magyarország. Mielőtt ezt pontokba szedem, efölötti bánatunkat ezúttal fojtsuk egy somlói furmintba. Intenzív, elegáns, szinte mézes-virágos-erdős, száradó dohányleveles(?), érett gyümölcsre utaló szép borillat a világos aranysárga bor fölött, persze csípős, jó savú és ásványos, kerek, telt korty hibátlan balansszal, „édes” impresszió, harmonikus, semmi él, közönségesség, kiváló holmi (95 pont).
1. Magyarország nem tudott élni az uniós csatlakozás egyszeri és megismételhetetlen történelmi lehetőségével, mert gyenge a politikai elitje és a társadalom bő harmada – mely a kiszolgáltatott és megvezetett milliós underclass mellett a nem-polgárosult, ostoba cseléd-falusi félprolikból és a demokráciát csak hírből ismerő homo sovieticus alattvalókból áll, akik az elbutulás és elaljasodás sugárútján büszkén menetelve egybeforrnak a kriptonyilas parvenü elittel és mindig az autoriter verziót választják a liberális demokrácia helyett.
2. Az örök kisebbségbe szorult (kereszténydemokrata, liberális, szocdem, kozmopolita, européer) progresszió tovább fogy, lassan elszivárog, sose volt meg az ereje az áttöréshez, most meg az amúgy is vékony centrum folyamatosan tovább gyengül az elöregedő, és az agyonhallgatott etnoszociális időzített bombán üldögélő országban.
3. Amiből a görög drámák szigorúságával következik a bukás, ami azonban nem hirtelen, hétfőről-keddre bekövetkező összeomlás lesz, hanem az Ugar lassú elmocsarasodása, pangás. Magyarország nem a bokréta isten kalapján, hanem a sír, hol egy nemzet süllyed el. Ez az örmény út, ők is 15 milliónyian vannak, mára kevesebb, mint hárommillióan maradtak otthon, mert az örmény „köztársaság” is kiürülőfélben van (hehe, annyira köztársaság, amennyire mi demokrácia vagyunk). Örményország a korrupt, gyűlöletalapú oligarchikus kleptokrácia ideáltípusa, lásd ezt a kötelező olvasmányt: https://annyit.blog.hu/2013/06/13/_ a_magyar_jovo_megtekintheto_ormenyorszagban
Komp(oszt)ország tehát végleg kiköt a keleti parton; ez itt a szegényesség, a gyűlölködés, a hihetetlen társadalmi polarizáltság, az alacsony bérek és a szánalmas Gross Domestic Product, az egyre többet késő százéves vonatok, egyre kátyúsabb utak és egyre hosszabb kórházi várólisták országa, a lefóliázott szabadság földje, ahol Ákosra és Tóth Gabira ráz a nagy bajuszú, vagy nyálzó mangalicaelit, mely a kátyús falvak népének ütemes tapsa közepette megint egy véreskezű náci mellé állt a megtámadott gyengével szemben, ez afféle magyar nemzeti hagyomány, a zászlón az áll, hogy „Világ félprolijai, egyesüljetek!”, és esténként buziverést ünneplő bőrfejűek hörgése hallik a csalitosból.
(Somlói Apátsági Pince Furmint 2019, egyszerű, perfekt címke, 13,5 százalék, 6660 Ft)
