– Hogy érzi magát?
– Soha jobban! Nagyon jól vagyok! Hű, de jól vagyok!
– Ennek igazán örülök.
– Hát még én! Mondtam már, hogy milyen förtelmesen jól vagyok?
– Említette.
– Tényleg?
– És a szorongás? Nem jött vissza?
– Milyen szorongás? … Ugye, milyen jól megy!
– Komolyra fordítva, nincsenek már kényszerképzetei?
– Szóval még emlékszik. Pedig nem volt több hatszázöt napnál.
– Azért az nem kevés.
– Mi kevés? Mi sok? Kik vagyunk mi, hogy ezt eldöntsük…
– Soknak tűnik. És hát erősnek.
– Tudja kánya! Mert végül is miért ne importálhatna embervért egy ország, hogy azzal hajtsa a faszányos vízi erőművét az álmomban? Katonai műveletek, vér folyik a pocsékba hektoliterszám. Vagy sztóf.
– Sztóf?
– Orosz űrmérték. Valamiért ezt is tudom. Szóval, az embereknek kell az energia. A világosság. Nem botorkálhatnak a sötétben. Még nekimennek valaminek. Aztán fizethetjük a sürgősségi ellátásukat a nigériai orvosteam túlórájával. Nem jó üzlet. Inkább maradjon mindenki egészséges.
– A háború áldozatain túl?
– Az áldozatok nem lehetnek egészségesek, kérem. Tetszene jobban figyelni?
– Szép dolog nyerészkedni a háború áldozatain?
– A katonai műveletre gondol?
– Van olyan katonai művelet, ami nem háború?
– Hadgyakorlat. Reggeli torna az alakulótéren. Masírozás fel és alá. Hol itt a háború?
– Területszerző célzattal, fegyverekkel, idegen földön öldökölve – ez háború.
– Most nyelvészkedünk?
– A kérdés inkább filozófiai: meddig mehetünk el az életben maradásért?
– Bármeddig. Múltkor lemértem. Bármeddig, és még kicsit. Úgy arasznyit. Vagy rőfnyit. Vagy jottányit. Vagy versztányit. Az üstökét neki! Olybá fűzöm a szavakat, mintha kápolnásnyéki kalmárcsaládból származnék! Pedig arról tudnék. Erről mit mond a szakirodalom?
– Van még egy olyan is, hogy öl.
– Ki?
– Mértékegység. Az oroszoknál állítólag tizenhétféle van.
– Tizenhétféle öl, és?
– Távolság mérésére szolgálnak.
– A távolság jó. A távolság kell. Nem lehet minden közel. Közel sem. Közel-Kelet sem. Ez ugrott be.
– És vajon miért?
– A Kelet a mániám. Régen a Nyugat volt az. Nem ügy. Csupán egy fél fordulat.
– Vagy egész. És milyen árat érdemes fizetni érte?
– Bármilyet. Lemértem ezt is. Kellett pár targonca, de lemértem. Aztán összeszámoltam.
– Bármit össze tudna számolni?
– Persze. Bármit bármivel. A végén mindig minden valamennyi lesz.
– Ezt olvasta valahol?
– Nem. Idézet tőlem. Egyszer még egy iskola falára kerül.
– A felelősség ennél konkrétabb. A nemzet, amelynek a vérét vették, és a maga országában erőműbe importálták, sokat veszített. Emberéleteket.
– Ők ők. Mi meg mi vagyunk. Ez, kérem, jókora különbség. Fordítva is jókora különbség lenne. Ez a vérfagyasztó reciprocitás törvénye.
– Farkastörvények? Ösztönök?
– Nevezze, aminek akarja. Túlélés. Nem fagyhatunk meg. A GDP-növekedésünk meg nem fagyhat le. A fagyás rossz. A nem fagyás jó. A langymeleg is jó. Különben is, egy oroszlánt aligha lehet meggyőzni arról, hogy haljon éhen csak azért, mert nem etikus megenni az oposszummamát, aki után egy halom árva kölök marad. Fogat fogért. Csak egy maradhat. És mert én is egy vagyok, csak én maradhatok.
– És a humánum?
– Betűzné, kérem? Viccelek. Tudok ám olyat is. Álmomban egészen humoros is szoktam lenni.
– Volna olyan bűnszervezet, lator állam, akivel ne kötne alkut a túlélés érdekében?
– Volna hát.
– És van?
– Nincs. De lehetne.
– Emlékszik még valami említésre méltóra a szorongásos álmaiból?
– Az új atomerőművünkre. Atom jó lett. Fülöp-szigeteki vendégmunkások tekertek száznegyvenezer szobakerékpárt. Dinamo Moszkva. Állat! Ezzel hajtottuk a beruházási minisztérium páternoszterét.
– És mit szólna, ha az országát hagyná cserben a nagyvilág? Nem nyújtana segítséget, miközben szabadságpárti kormányát idegen hatalom segítségével döntenék meg. Fojtanák vérbe.
– Mire gondol?
– Az nem érdekes. Most az ön gondolatai számítanak.
– Hát, az nem volna királyság. Ki lennék bukva piszkosul. Szapulnám a nagyvilágot, a szívtelen dögöt.
– Mert szolidaritást várna?
– Muszáj mindent a nevén nevezni? Nem volna jó érzés, és kész.
– Ellenkező esetben viszont nem kíván máson segíteni?
– Segíts magadon, Isten is megsegít.
– Közvetlen azután, hogy ez az Isten elítélte a határtalan önzést?
– Előtte, utána, egy kutya. Az is elásva a dinoszauruszhalottak mellé.
