Az Európai Tudományos és Technológiai Együttműködés (COST) egy olyan finanszírozási szervezet, amely kutatási hálózatok, úgynevezett COST-akciók révén az európai (és Európán kívüli) tudósok közötti együttműködésnek ad teret. A kutatók – saját kutatási érdeklődésük és ötleteik alapján – a COST nyílt felhívására benyújtott javaslattal hozhatnak létre hálózatot, bármely tudományterületen. Azaz a COST alulról építkezik. A COST-akciók jellemzően több tudományág együttműködését feltételezik. Továbbá a nyitottságot: a négyéves finanszírozási időszak alatt folyamatosan bővülnek.
A COST 1971 óta részesül európai uniós finanszírozásban, a különböző kutatási és innovációs keretprogramok égisze alatt. Ilyen volt az Európai Unió kutatási és innovációs (K+I) politikáját 2014–2020 között meghatározó Horizont 2020 program, ami mintegy 79 milliárd eurós költségvetésével már akkor a világ legnagyobb közfinanszírozású kutatási és innovációs programja volt. Magyarország az őt megillető részhez lakosságarányosan juthatott hozzá, ami a 2014 és 2020 közötti uniós pénzügyi ciklusban 365 millió euró volt, ám a teljes összeget nem tudta lehívni. És ilyen a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló Horizont Európa K+I keretprogram is, amelynek költségvetését 95,5 milliárd euróra – mintegy 30 százalékkal – emelték meg. Tavaly december közepén ez utóbbiból – akárcsak az Erasmus+ diákcsereprogramból – zárta ki az Európai Bizottság a magyarországi alapítványi formában működő egyetemeket, azok gazdálkodását átláthatatlannak ítélve.
A digitalizáció kora
2014 és 2019 között egy COST-akció – a COST E-READ – mintegy kétszáz szakember (pedagógusok, olvasáskutatók, pszichológusok) részvételével azt vizsgálta, a digitalizáció milyen hatást gyakorol az olvasási készségek fejlődésére, az olvasók – különösen a gyermekek és a fiatal felnőttek – hogyan értik, jegyzik meg az írott szövegeket a nyomtatott és digitális anyagok használata során. Az egyik munkacsoport a PISA-tesztek tanulságait vette alapul, amely szerint a mindennapi élet növekvő olvasási igényei minden tanuló olvasási készségének javítását igénylik, nem csak az olvasási nehézségekkel küzdőkét. Ám minden korosztály egyre inkább ki van téve a legkülönbözőbb digitális információknak okostelefonok, számítógépek, táblagépek, e-olvasók, interaktív táblák révén, amelyeket vizualizálni, olvasni és megérteni kell. Egyes eszközök kifejezetten az olvasási tevékenységekre szolgálnak, mások (például az okostelefonok) esetében az olvasás másodlagos funkció.
Egy másik munkacsoport azt vizsgálta, a digitális média milyen hatással van a fiatalok magasabb szintű olvasási képességeire. Az elmélyült olvasás olyan összetett folyamat, amely a magasabb szintű készségekre is épít, például a következtetésre és az elemzésre, ami lehetővé teszi az olvasóknak, hogy saját tudásukat a szöveggel ötvözve olyan gondolatokra jussanak, amelyek túlmutatnak a szerző szavain.
Egy harmadik munkacsoport érdeklődésének homlokterében az olvasás élményjellegű és érzelmi aspektusai álltak. Empirikus kutatások szerint
az irodalom elmélyült olvasása a személyes élményre való felhívás révén egyedülálló kognitív és érzelmi előnyökkel jár, fokozza az együttérzés, az érzelmi önszabályozás képességét is.
Mivel az e-olvasók és a táblagépek egyre szélesebb körben használatosak az irodalom olvasására, a vizsgálat tárgya az volt, a digitális olvasóeszközök nyújtotta lehetőségek hogyan befolyásolják a kognitív és érzelmi megélést és fejlődést.
Egy negyedik munkacsoport az olvasás ergonómiájára, fiziológiájára fókuszált, mondván, az olvasás nem csak vizuális érzékelésen alapuló kognitív folyamat, hanem multimodális tevékenység: nem csak a szemet, a fejet, hanem más testrészeket, különösen a kezeket is igénybe veszi. Az idegtudományok számos tanulmánya azt mutatja: a fizikai manipuláció olyan térbeli információkat szolgáltat, amelyek kulcsfontosságúak a manipulált tárgyról alkotott mentális reprezentációk felépítéséhez. Azaz: egy nyomtatott könyvben a térbeli információk (a könyvben hol) közvetlenül kapcsolódhatnak az időhöz (a történetben mikor).
Magyar részről Forgács Bálint és Magyari Lilla (ELTE), Papp-Zipernovszky Orsolya (Szegedi Tudományegyetem) és Ruttkay Zsófia (MOME) vett részt a COST E-READ kutatói hálózatban.
Képernyőhátrány
A tanulságokat 2019-ben a stavangeri állásfoglalásban tették közzé. Többek között megállapították: a digitális szövegek kiváló lehetőséget adnak szövegek bemutatására diákok részére, ha azokat a tanuló egyéni képességeihez igazítják. Emellett a digitális készségek elsajátítása, a digitális írástudás számos élethelyzetben nélkülözhetetlen. Ugyanakkor a több mint 170 ezer résztvevő adatain alapuló, 54 tanulmányból álló metaelemzés „képernyőhátrányról” is ír: a hosszú információs szövegek megértése mélyebb, ha azokat papíron olvassák, nem pedig képernyőn. A digitális olvasás kevésbé koncentrált, felületes, töredezett, ugyanakkor szövegértés tekintetében túlzottan magabiztossá teszi az olvasót. A hosszabb formátumú szövegek olvasása ugyanakkor felbecsülhetetlen jelentőségű több kognitív funkció szempontjából, például koncentráció, szókincsbővítés, emlékezet. A kutatás által egyik felvetett kérdés: ez a túlzott magabiztosság felerősíti-e az álhírekre, elfogultságokra és előítéletekre való fogékonyságot?
Az ajánlások szerint az iskolákban a tanulóknak olyan stratégiákat kell megtanítani, amelyek segítségével elsajátíthatják a magasabb szintű olvasást a digitális eszközökön. Fontos, hogy az iskolák, iskolai könyvtárak továbbra is motiválják a diákokat a papíralapú könyvek olvasására, és erre időt is szánjanak a tantervben. Ugyanis visszavethetik a gyermekek olvasásértésének és szövegértésének fejlődését, ha a digitális tanulási eszközöket nem gondosan kidolgozott stratégiák szerint használják az oktatásban.
Az olvasás céljai
A stavangeri állásfoglalás az olvasás médiumát helyezte középpontba, a most megjelentetett ljubljanai kiáltvány – amelyről Magyarországon először a Népszava számolhat be – az olvasás céljaira összpontosít, különösen a gondolkodás elősegítése érdekében. A világ legnagyobb könyves eseménye, az október 18-án kezdődő Frankfurti Könyvvásár díszvendég országa idén Szlovénia lesz. Egyik fő fórumtémája a magasabb szintű olvasás és a ljubjanai kiáltvány, amely rangos nemzetközi író- és kiadói szervezetek, akadémiák támogatását élvezi.
A COST E-READ kutatási eredményeire támaszkodva a kiáltvány az olvasás oktatására és népszerűsítésre szólítja fel a döntéshozókat. „Hogy tájékozott állampolgárként vegyünk részt egy demokratikus társadalomban, szükségünk van magasabb szintű olvasási készségekre és stratégiákra, ami jóval túlmutat a szövegek egyszerű dekódolásán. Az olvasás nem csupán a személyes fejlődés »királyi« útja, az élethosszig tartó tanulás megalapozója, és az információcsere nagy részének alapja, de a szociális érintkezés és részvétel központi eleme is. (…)
A digitális forradalom rengeteg pozitív eredménnyel járt. Például, a szövegtartalmak elérhetőbbek hátrányosabb helyzetű területekről, és az eltérő károsodással és készségekkel élő olvasók igényei is jobban figyelembe vehetőek. Óvatosnak kell lennünk azonban, mert bizonyos olvasási készségek és módok nem kell, hogy egy gyorsan elhalványuló régebbi információs korszak relikviáinak látszódjanak! Ez különösen a hosszabb könyvekre és az általuk elősegített magasabb szintű olvasásra vonatkozik. (…)
A magasabb szintű olvasás a leghatékonyabb eszközünk az elemző és kritikai gondolkodáshoz. Enélkül nem vagyunk felfegyverkezve a populista leegyszerűsítésekkel, az összeesküvés-elméletekkel és a dezinformációval szembeni ellenálláshoz, következésképpen a manipuláció áldozataivá válhatunk” – áll többek között a kiáltványban, amely végül Margaret Atwood figyelmeztetését idézi: „Ha nem lesznek fiatal olvasók és írók, nemsokára nem lesznek idősebbek sem. Meg fog halni az olvasó, és a demokrácia… az is meg fog halni.”
További infó a https://firstmonday.org/ojs/index.php/fm/article/view/12770 oldalon.
Ljubljanai kiáltvány a magasabb szintű olvasás jelentőségéről
A magasabb szintű olvasás a leghatékonyabb eszközünk az elemző és kritikai gondolkodás kifejlesztésében. Gyakoroltatja a metakognitív képességeket, a kognitív türelmet, bővíti a fogalmi kapacitásunkat, edzi a kognitív empátiát és a perspektíva-felvételt – ezek olyan szociális készségek, melyek nélkülözhetetlenek egy demokratikus társadalom tájékozott állampolgárai számára. Ennek a kiáltványnak az aláírói a magasabb szintű olvasás folyamatos jelentőségének az elismerésére szólítanak fel a digitális korszakban.
Hogyan fordítsuk meg az olvasási készségek hanyatlását – ez társadalmunk egyik legsürgősebb kihívása. Hogy tájékozott állampolgárként vegyünk részt egy demokratikus társadalomban, szükségünk van magasabb szintű olvasási készségekre és stratégiákra, ami jóval túlmutat a szövegek egyszerű dekódolásán. Az olvasás nem csupán a személyes fejlődés „királyi” útja, az élethosszig tartó tanulás megalapozója, és az információcsere nagy részének alapja, de a szociális érintkezés és részvétel központi eleme is.
A gyorsan terjedő képernyőtechnológiák kora óriási mennyiségű hang-, kép- és szövegtartalmat sodor elénk. A digitális forradalom rengeteg pozitív eredménnyel járt. Például, a szövegtartalmak elérhetőbbek hátrányosabb helyzetű területekről, és az eltérő károsodással és készségekkel élő olvasók igényei is jobban figyelembe vehetőek. Óvatosnak kell lennünk azonban, mert bizonyos olvasási készségek és módok nem kell, hogy egy gyorsan elhalványuló régebbi információs korszak relikviáinak látszódjanak! Ez különösen a hosszabb könyvekre és az általuk elősegített magasabb szintű olvasásra vonatkozik. A digitális világ talán több olvasást generál, mint a történelemben eddig bármikor, de egyúttal több kísértést is kínál, hogy felszínesen és töredezetten olvassunk – vagy egyáltalán ne olvassunk. Ez növekvő mértékben veszélyezteti a magasabb szintű olvasást.
Éppen ezért a magasabb szintű olvasás szerepének újragondolását sürgetjük a digitális korszakban! Egy minden eddiginél komplexebb információs környezetben a tájékozott állampolgároknak el kell tudniuk különíteni a megbízható forrásokat a nem-megbízhatóktól, és rugalmasan kell tudniuk igazítani olvasási viselkedésüket a változó kontextusokhoz. A magasabb szintű olvasási tevékenység a figyelem és a kognitív türelem gyakorlata, a szókincs és a fogalmi kapacitás bővítése, mely aktívan próbára teszi az olvasók előzetes elvárásait. Különösen a hosszabb formájú szövegek – például könyvek – csiszolják a magasabb szintű olvasási készségeket. Arra tanítanak, hogy különböző értelmezéséket próbáljunk ki, észrevegyük az ellentmondásokat, torzításokat és logikai hibákat: emellett ahhoz, hogy létrehozhassuk a bonyolult és törékeny kapcsolatokat szövegek és kulturális hátterük között, az emberi ítéletek és érzelmek cseréjére van szükségünk.
A magasabb szintű olvasás a leghatékonyabb eszközünk az elemző és kritikai gondolkodáshoz. Enélkül nem vagyunk felfegyverkezve a populista leegyszerűsítésekkel, az összeesküvés-elméletekkel és a dezinformációval szembeni ellenálláshoz, következésképpen a manipuláció áldozataivá válhatunk. Mindezek ellenére az oktatók egyre inkább a multimodális médiára fókuszálnak a szöveges információban való elmélyülést feláldozva. Továbbá a hatékonyság vonzásában az olvasás komplexitása megoldandó problémát jelent leegyszerűsítés révén, ahelyett, hogy az emberi komplexitás tükreként és az elemző és kritikai gondolkodást elősegítő tevékenységként tekintenénk rá. Végül, a mai olvasás-tanítás és felmérés közös fókuszában is az alapvető funkcionális és információs készségek állnak. Ez a hangsúly szem elől téveszti a magasabb szintű olvasás egész életen át tartó jelentőségét a kritikai gondolkodásban, ami egy jól működő demokrácia előfeltétele.
Mindezek alapján az olvasás oktatására és népszerűsítésre szólítunk fel, ennek felmérésével és kutatásával együtt, hogy felismerjük a magasabb szintű olvasás jelentőségét mint az életet és a társadalmat alakító erőt! Az olvasás tanításának és népszerűsítésének meg kell haladnia azt, hogy az alapvető funkcionális és információs készségeket oktatja az iskolás gyerekeknek, és a magasabb szintű olvasás által kínált egész életen át tartó személyes fejlődési folyamatra kell fókuszálnia. Az olvasás felmérésének túl kell lépnie a standardizált módszereken kvalitatív és leíró adatok bevonásával annak érdekében, hogy részletes diagnózist adhasson a magasabb szintű olvasás állapotáról társadalmunkban. Az olvasáskutatásnak szélesítenie kell a fókuszát, hogy bevonjon olyan tudományterületeket, mint az információs viselkedéskutatás, információs műveltség tanítása, médiadesign, figyelemkutatás és idegtudomány, és létrehozzon egy olyan módszeres kutatási programot, ami összhangba hozza a különböző nézőpontokat és túllép a töredezettségen.
Az olvasás jövője hat a társadalmunk jövőjére. Egy demokratikus társadalom, ami tájékozott, többoldalú részvételi konszenzuson alapul, csak rugalmas olvasókkal lehet sikeres, akik járatosak a magasabb szintű olvasásban. Az egyes területek döntéshozóinak tisztában kell lenniük ezzel. Különben, ahogy Margaret Atwood sokat idézett szavai figyelmeztetnek: „Ha nem lesznek fiatal olvasók és írók, nemsokára nem lesznek idősebbek sem. Meg fog halni az olvasó, és a demokrácia… az is meg fog halni.”
A kiáltvány támogatói: International Publishers Association, German Academy for Language and Literature, Federation of European Publishers, EU-READ, Consortium of European reading promotion organisations, PEN International, International Federation of Library Associations, The International Board on Books for Young People.
