Hat portugál fiatal beperelte az EU-s tagállamok kormányait, mert úgy gondolják, hogy a döntéshozók nem tesznek eleget a globális felmelegedés ellen. Tudom, sokan most kínosan felnevetnek, hiszen ezernél is fontosabb dolog akad a világon, mint egy kis hőhullám, ráadásul ez egy tipikus szélmalomharc, ami eredményt nem, csak sajtónyilvánosságot hoz, tízperces hírnevet; mások meg talán a fejüket csóválják, hogy ez történik, hogy nincs mivel foglalkozniuk a mai fiataloknak.
Számomra, és nagyon bízom abban, hogy sokan vannak még így, ez a tíz perc is fontos. Mert rávilágít arra, hogy bár sokkal nagyobb problémának tűnnek az éppen zajló háborúk, érdekesebbek a hatalmi viszonyok és izgalmasabbak a celebhírek, az igazi nagy veszély előttünk tornyosul, amikor a tönkretett természet végképp benyújtja a számlát. A portugál fiatalok mostani tettét az országukban nemrég pusztító tűzvész és az elképesztő forróság motiválta, mikor is több száz ember vesztette életét. De ugyanígy érthető lenne az is, ha a tavalyi mérhetetlen aszályt és annak beláthatatlan következményeit látva a magyar fiatalok cselekedtek volna így. Hiszen veszélyben van az, amit a legfiatalabb pereskedő, egy tizenegy éves kislány fogalmazott meg: „Zöld világot akarok környezetszennyezés nélkül, egészséges akarok lenni”.
A portugál fiatalok nincsenek egyedül, 2022-ig ugyanis 2180 klímapert tartottak nyilván, és ahol lezárult a tárgyalás, ott szinte semmilyen sikert nem hozott a környezetet védeni szándékozók számára. A szakértők ugyanakkor azt mondják, akár egyetlen kedvező ítélet is változást generálhatna. Ha például most a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság a portugál fiataloknak „adna igazat”, akkor az érintett kormányok számára az jogilag komoly következményekkel járna, valódi erőfeszítéseket kellene tenniük azért, hogy saját vállalásaikat teljesítsék. A döntésre mintegy egy-másfél évet kell várni.
Az igazi áttörést persze az hozhatná el, ha a választók gyakorolnának valódi nyomást a rövidtávú érdekeiket szem előtt tartó politikusokra. Ha például belátnánk, hogy manapság a környezetszennyezést legalább olyan súllyal kellene kezelni a bíróságokon, mint a szándékos emberölést, hiszen hosszú távon az is: a jövőnk lenullázása, saját életünk kiárusítása. És ugyanígy kellene büntetni azokat, akik el akarták tussolni, vagy a felelőtlen engedélyekkel és az ellenőrzés hiányával előidézték mindezt. (Csakhogy nálunk ebben is az ellenkező irányba tartunk, mert egyre több kibúvót hagynak a nagybani szennyezőknek.) De ugyanígy lehetne megrendszabályozni a pazarló életmódunk kirívó eseteit is, amelyekkel naponta találkozni.
Szinte biztos vagyok benne, hogy a jövő történelemkönyveiben (ha lesznek) azokat nevezik majd az emberiség legfőbb bűnöseinek, akik ma nem tettek semmit a folyamat megállítása vagy visszafordítása érdekében. A cinikus hatalomféltőket. A rövidlátókat és a vállaltan ostobákat. A lavírozó talpnyalókat. És talán egyszer majd a portugál fiataloknak állítanak szobrot újrahasznosított anyagból.