- Szegő Márton: Csendben

Most inkább ne, mondanom kéne, mielőtt belém hatolsz, de helyette lehunyom a szemem.
Te még nézel, én magamban figyelek.
Most fogsz megérinteni. Feléd nyúl a kezem, az ujjaid az enyéim közé csúsznak, nehezek. A kezeid, az ujjaid. Ezekkel nyomtad ki a telefont és írtad, a szokásos helyen és időben, mikor hétköznap hívtalak. Integettél, mikor megláttál a szélvédőn keresztül a parkolóban. Markoltad a kormányt és simogattad a combom az autópályán, miközben százhússzal mentünk. Intettél le, mikor hívott a vacsoránk alatt. Csaptál az asztalra, mikor belekezdtem a szokásosba. Takartad el az arcod, mikor minket néztek az étteremben. Adtál nagy borravalót a pincérnek fizetésnél. Ezekkel szappanoztad be az ujjadra szorult gyűrűt a mosdóban, mert szóltam, hogy legalább a hétvégénken ne viseld.
Most fogsz megcsókolni. Feléd fordul az arcom, a nyelved az ajkaim közé préselődik, vastag. A szád. Ezzel köszöntél, mikor beszálltam az autódba. Kurvaanyáztál, mert valaki nem indult egyből, mikor zöldre váltott a lámpa. Cuppantottál teátrálisan az ujjaid puszilgatva, mert ízlett a fogás. Pisszegtél, mikor másodszorra is hívott, és épp egy mondat közepén tartottam. Mondtad neki, hogy most üzleti vacsorán vagy, és szereted. Hallgattál, miután elköszöntél tőle. Ezzel suttogtad, hogy bocsánat, miután megpróbáltál a szemembe nézni.
Most fogsz magadhoz húzni. Feléd lép a lábam, a combod az enyéim közé ékelődik, szőrös. A lábaid. Ezekkel léptél a gázra, miután becsatoltam magam. Fordultál ki féloldalasan a széken, hogy keresztbe rakd, miután az asztalunkhoz vezettek minket. Huppantál fel, mikor meghozták a fogást, hogy a széket közelebb húzd az asztalhoz. Nyúltál át hozzám a padlóig lógó asztalterítő mögött, hogy a cipőink összekoccanjanak. Doboltál, amint belekezdtem a szokásosba. Ezekkel trappoltál keresztül a parkolón, hogy előbb odaérj az autóhoz, mint én.
Most fogsz megszagolni. Feléd borul a fejem, a hajamba fúrt orrodból áradó levegő szétterjed a fejbőrömön, meleg. Az orrod. Ezzel fújtattál, mert nem szóltam hozzád a gyors és néma csók után, miután találkoztunk. Szippantottad be az első villára szúrt falat illatát, mielőtt a szádba vetted. Szüneteltetted a légzésed, miközben átfutottad a hotelről írt kommenteket a motort járatva a parkolóban. Ezzel vetted fojtottan a levegőt, mikor a tőle kapott utazópárnát felfújtad, mert a hotelestől beáll a nyakad.
Most fogsz az ágyba rendelni. Feléd hajlik a gerincem, a felsőtested ellentart, visszafelé nyom, erősebb. A mellkasod, a vállad. Ezekkel fordultál az ágy széle felé, miután felfújtad a párnád. Magasodtál fölém, hogy átnyúlva felettem kinyomd az ébresztőt a telefonodon, amit lefekvés előtt vettem ki a kezedből. Nehezedtél rám, játékból, mint aki nem veszi észre a másikat. Ezekkel takartad ki a reggeli napsugarakat, miután elhúztad a függönyt, amíg meztelenül állva az ablak előtt fejben számoltad, mennyi időnk maradjon, hogy ne legyen gyanús.
Most fogsz behatolni. Feléd húz a csípőm, a péniszed a szem­éremajkaim közé fúródik, kemény. A péniszed, a heréid. Ezekkel ejtetted őt teherbe, mikor nem védekeztetek. Bizonyítod magadnak, hogy képes vagy még egy nőt kielégíteni. Mutatod meg nekem, hogy képes vagyok ennyivel megelégedni. Hiteted el vele, velem és magaddal, hogy férfi vagy, hogy az övé, az enyém, a magad ura vagy. Ezekkel a markodban fogsz állni a zuhany alatt egyedül, miközben a reggeli szex után mosod rutinosan.
Most, mondom végre, de belém hatolsz, és felsóhajtok.
Inkább ne, folytatnám, de helyette csak kinyitom a szemem.
Te már nem figyelsz.
Abbahagytam a szedését, de nem tudok, ezért most is elfelejtek szólni.